Két értelmetlen háborút, már lefolytatott a világ, de a kiválasztottak nem pihenhetnek.
Nem volt elég az öbölháború, a Balkán szétverése, a hazug indokok alapján indult iraki háború. most, ismét hazug indokok alapján, Irán van a célkeresztben.
Ha ez a háború kirobban, reméljük, az emberiség észhez tér, és világméretű összefogással, végre azt pusztítja el, aki 6000 éve békétlenséget szervez a földön. Elég az értelmetlen pusztításból. Ha ránk kényszerítik, úgy kell pusztítani, hogy az elindítókból egyetlen gén se maradjon, a föld egyetlen szegletében sem. Ne legyen több háború! Hiába irtjuk ki a csótányokat a lakásból, ha a szennyledobó, meg a kuka, tömve lesz velük, ismét elözönlik a lakásunkat.
Béla László
Amikor az ENSZ fenyegeti a világbékét - az atomügynökség Irán-jelentése háborút és gazdasági összeomlást provokál
Amano Jukija, az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökségének (NAÜ) főigazgatója november 8-án hivatalos jelentést mutatott be a NAÜ igazgatótanácsának és az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irán atomprogramjáról.
Ebben az olvasható, hogy „a jelek szerint Irán olyan tevékenységeket folytatott, amelyek egy robbantható nukleáris szerkezet fejlesztésére vonatkoznak”.
Ez a jelentés legerősebb mondata. Ennek nyomán a nyugati sajtó, valamint nyugati politikusok elsősorban e mondatot tűzték lobogójukra, hogy vagy az eddigieknél is súlyosabb szankciókat követeljenek a mullahok országa ellen, vagy – mint teszik ezt az Egyesült Államok republikánus elnökjelöltjei egymást túllicitálva – fogadkoznak, hogy Iránt katonailag megtámadják.
Ami a jelentés többi részében olvasható, az jó ideje ismert. A szöveg folyamatosan a „hat-het” igealakot használja, és az információkat adó országokat nem azonosítja. A helyszűke miatt egyetlen példa a jelentésből: „Az Ügynökséget egy tagország olyan információhoz juttatta, hogy Irán tervezhetett és elvégezhetett előkészítő kísérleteket…” (IAEA – Board of Governors, GOV/2011/65, 11. old.)
A japán Amano Jukija a béke Nobel-díjas Mohammed El-Baradei-t – Egyiptom lehetséges elnöke januártól – váltotta a NAÜ élén. Míg az utóbbi soha nem tett politikailag értékelhető kijelentéseket és nem készített az iráni atomprogramról politikailag felhasználható jelentéseket, így igencsak megemelve az árat egy Irán elleni, a világ békéjét fenyegető csapássorozatotnak, Amano Jukiját a Föld nem egy országában amerikai bábnak tekintik, akinek mostani jelentése mindazon törekvések ellenkezője, mint amelyekről El-Baradei-t ismerték.
Az Amano-jelentés izzadságszagúan igyekszik megcáfolni az Egyesült Államok hírszerző szervei közös, 2007-ben napvilágot látott kiértékelését, amely George W. Bush akkori amerikai elnök és főként az akkor még kulcspozíciókban lévő neokonzervatívjai alól igen durván kihúzta az Irán elleni háború repülőszőnyegét, amikor a hírszerzők leszögezték, hogy Irán 2003-ban felhagyott atomfegyver-programjával.
De a japán főigazgató összeállítása annyi sebből vérzik, ahány helyen hozzányúlunk.
Daniel Joyner nemzetközi hírű amerikai jogtudor, akinek területe éppen az atomfegyverek terjedése, az amerikai Jurist című folyóirat honlapján azt írja, hogy ha az Amano-jelentés minden szava sziklaszilárd bizonyítékokra támaszkodna, Irán akkor sem sértette meg az atomstop egyezményt, ugyanis az egyetlen szóval nem gátolja meg az atomfegyverek gyártására irányuló tevékenységet, hanem csak és kizárólag az atomfegyvereknek magát a gyártását.
Joyner hozzáteszi, ha a gyártáshoz vezető útra lépés megsértené az atomstop szerződést, akkor azt Japán és Németország már olyannyira megsértette, hogy ilyen irányú politikai döntés esetén a két ország 5-6 héten belül az atomfegyvereket birtokló hatalmak sorába állhatna. Csakhogy a gyártási előkészületek miatt a NAÜ még soha nem tiltakozott e két ország esetében.
A NAÜ-jelentés tárgya, Irán, békés ország. Nem ő támad, hanem őt támadják. Mint 1941-ben, amikor a brit birodalmi erők és a Szovjetunió rohanta le, hogy megszerezzék olajmezőit. Mint 1953-ban, amikor az amerikai és a brit hírszerzés megbuktatta Mohamed Moszadeget, Irán demokratikusan választott vezetőjét, amiért az államosítani akarta az ország olaját és az annak kinyeréséből származó profitot szociális programokra akarta felhasználni. Vagy az 1979-es iráni forradalom után, amikor az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rávette Szaddám Husszeint, akkori barátjukat, a kivégzett iraki diktátort, hogy támadja meg Iránt, ismét az olaj miatt. Ekkor – a nyolc évig tartó háborúban – félmillió iráni vesztette életét, míg Irak a nyugati országokból származó mérges gázt is bevetette a megtámadott perzsák ellen.
De térjünk vissza a jelentésre, amelyet Szergej Lavrov orosz külügyminiszter olyan alaposan elolvasott, hogy feltűnt neki, az bizony nem nevezi meg azokat az országokat (lásd a jelentésből vett idézetünket fentebb), amelyek a hírszerzési információkat szállították neki. Ha a nyugati sajtó nem is, de az angol nyelvű azerbajdzsáni Trend nevű internetes portál november 15-én tudósított róla: Lavrov Bakuban, az azeri fővárosban felszólította a NAÜ-t, hogy nevezze meg azokat az országokat, amelyek információval szolgáltak az iráni atomprogramról készült jelentéséhez. Ha ez a hír nem hírértékű, semmi nem az – de hát lapunk olvasóinak is van már némi tapasztalata a nyugati médiavilág szelektív hírérzékenységéről és korrektségéről.
Az ismert amerikai médiafigyelőnek, a FAIR-nek (Fairness & Accuracy in Reporting – Korrektség és Pontosság a Tudósításokban) is. Ez november 11-i, valóban sokkoló összeállításában mutatja be azt, amint a NAÜ-jelentés elkészülte nyomán a nagy amerikai médiumok féktelenül uszítanak Irán ellen, a jelentést úgy beállítva, mintha Irán karnyújtásnyira került volna célba juttatható atomtöltetekhez. Nem tanulva – vonja le a következtetését a FAIR – az iraki kudarcból, amikor az Egyesült Államok ezt az országot is hazug adatok alapján rohanta le az amerikai sajtó hurrázása mellett.
Az amerikai – és az európai média csaknem teljes egészében – még egy dolgot hallgat el. Azt, hogy honnan ered ez a patologikus Irán-ellenesség és az Irán elleni gyűlölethadjárat már-már vallásosan napi ébren tartása. Aminek éppen racionális alapja nincs sok.
Ugyanis az Iránt irányító ajatollákat ismerve nem állíthatjuk, hogy az öngyilkosság kedvenc foglalatosságuk közé tartozna. Márpedig ha előállítanának, vagy megpróbálnának célba juttatni egyetlen atombombát, garantáltan a Közel-Kelet egyetlen nukleáris hatalmával, a 300 nukleáris robbanófejjel rendelkező Izraellel és a több ezer atombombával bíró Egyesült Államokkal kerülnének szembe úgy, hogy Perzsia garantáltan köddé és füstté válna, ami nem kecsegtető távlat az imámoknak sem.
Iránnak valódi bűne, hogy a demokratikus Libanonban a Hezbollah-ot és a Gázai övezetet demokratikus választások eredményeként vezető Hamászt segíti. Ahogyan az iraki diktátor segítette az öngyilkos merénylők ártatlan rokonait, miután házukat ledózerolták, olykor a bennlakókkal együtt.
A vezető francia lap, a liberális Le Monde – amely a nyugati médiában fehér hollóként rögzítette, kinek áll igazán érdekében az új NAÜ-jelentés – november 17-i számában annak jeruzsálemi tudósítója így kezdte a jelentés értékelését: „Izrael korszakos győzelmet aratott”.
De ha Iránt az Egyesült Államok vagy Izrael megtámadja, a térség lángba borul, a kőolaj árát a csillagászati csúcs felé viszi, az ismét recesszióba fordult Nyugatot pedig gazdaságilag visszavonhatatlanul megroppantja.
De ez nem a teljes történet. Ugyanis – és ezt sem említik a nyugati lapok - Kína és Oroszország már azelőtt, hogy Irán belépett volna a Sanghaji Együttműködési Szervezetbe, leszögezte, az Irán elleni katonai támadást ellenük, valamint az ázsiai energiaintegráció egésze elleni támadásnak tekintik. Vagyis egy Irán elleni támadás világháborúhoz vezethet. És ehhez az ENSZ – a világbéke eddigi elősegítője - atomenergiaügyi szervezetének most kiadott jelentésével asszisztál.
Lovas István - MN
