A profizmus legalja.
De nevezhetnénk megfordítva is, az aljasság profizmusának.
Úgy hírlik, egymásnak adják a kilincset a parlamentben a hazaárulók, sőt, már azon fondorkodnak, hogy aki védeni akarja a szülőföldjét, hogyan lehetne kitiltani a parlamentből. Ez, egy aljas rágalom. Mindenképpen meg akarják ingatni a bizalmat abba a vezetőbe, akit végre először, abszolút többséggel ruháztak fel a választók. Most nincs marakodás a parlamentben. Nem kell kompromisszumokat kötni, dolgokat megvitatni, rossz és még rosszabb között válogatni. Feláll valaki a csapatból, elmond valamit, és az törvény. Lesz.
Elmondják mások is, mit tartanak róla, elmondják hol jó, hol hibás, de a végén, a kikiáltó, pontosabban a frakcióvezető rámondja, amen.
Kell ennél egyszerűbb ügymenet? Úgy e, mindannyian ezt akartátok, kedves Fideszes honfitársaink? Nincs kecmec, nincs apelláta, kuss van. Ez a gárda, a legjobb politikus a „rendszerváltás” óta. Ez váltig erősíti a tábor, és igaz is.
Aki rájuk szavazott, így gondolja. Aki nem ment el szavazni, az fogja be.
Aki elment, de nem rájuk szavazott, az meg kapja be.
Ez a célravezető mentalitás. Amikor Viktor és csapata, csak a szárnyát próbálgatta, még dilettáns módon „közeledett” Európához. Az a néhány gyár, amivel szegényebbek lettünk, a Nemzeti Bank amit kisíbolt a magyarok kezéből,
csak apróság volt ahhoz viszonyítva, amit ma képes tenni, az országért.
Ügyesen kitalálta, hogyan lovagolhatja meg a válságot. Amióta, némi segítséggel beleesett a teljhatalomba, egyfolytában elveszi a pénzt, a régióktól, megyéktől, önkormányzatoktól, mégsem nevezhető fukarnak, mert feladatokat, azokat két kézzel oszt. Természetesen, ezt pénz nélkül, nem lehet megoldani. Mit tehettek hát az alsóbb vezetők? Hiteleket vettek fel, bízva a szólamokban, hogy a későbbi több pénzből majd visszafizethetik. Itt a zsenialitás! A Viktor tudta, hogy ezeket a hiteleket nem lehet visszafizetni, mert nem ad rá pénzt.
Elvégre vÁLSÁG van, miből adjon. Az iskolákat, polgármesteri hivatalokat fűteni kéne? Lehet, de metrót muszáj építeni, meg Puskás stadiont is, meg múzeumot is. A kultúrát támogatni kell. Hogy a települések közben eladósodtak? Rosszul gazdálkodtak. Fűtötték amit kellett, meg kifizették a tanáraikat, sőt a legpazarolóbb módon, enni is adtak az otthonról éhesen érkező gyermekeknek. Ez több, mint hűtlen kezelés. Ez a nép indokolatlan támogatása.
Hogy pusztulna így a magyarság megfelelő ütemben, ha az alsóbb vezetők kontrakarírozzák a kormány döntéseit. Kiváló kormányunk, erre is megtalálta a megoldást. Bekebelezi a települések vagyonát, az adósságukkal együtt.
Gondoljunk bele, milyen zseniális elgondolás. Van kétmilliárd adóság, és százmilliárd vagyon. Soha könnyebben hozzá nem juthatni a 98 milliárdhoz, mint éppen így. Na és a helybeliek? Á! Azok örülnek, ha a színházat megveszi egy befektető varrodának, az iskolát odaadják a lelkes cionistáknak, a focipályát áruháznak, az elnéptelenedő település lakásait, marihuána termelőknek. Minek itt ipar, búzatermelés, állattenyésztés, hová hozná akkor a nyugat, az otthon, már eladhatatlan hulladékát.
Ez a zsenialitás! Úgy ártani, hogy segítségnek tűnjön. Profi megoldás. Kinek van baja a kormánnyal? Teljes szívvel szolgálják Európát, sőt Izraelt, meg Amerikát is. Legfentebb egy baj lehet, hogy akit oda húz a szív, magyar levegőt szív. Magyar földön él, és nem azon, ahova a szíve húzza.
Magyar kifosztottak! Segítsünk ennek a derék társaság szívének, mi meg, toljuk meg a farát. Mindenkinek jobb lenne, ha teljesülne a vágyuk. Éljenek Európában, Izraelben, vagy akár Amerikában.
Béla László
