Egyébként értelmes emberek…
Soha nem értettem, és a mai nehéz helyzetben még inkább nem értem, hogy egyébként értelmes emberek, miért beszélnek hülyeségeket.
Hogy a politikusok hazudnak, az már úgyszólván természetes, (sajnos) de mentségükre szolgáljon, hogy zömükben, egy valláshoz tartoznak, és ez a vallás kifejezetten tiltja nekik az őszinte egyenes beszédet, a köreiken kívül. Csak egymásnak mondhatnak igazat. Azt hihetnénk, ha ezt a társaságot távol tartanánk a közügyektől, egy „távoltartási” törvénnyel, mint pl. a csehek, akkor megindulhatnánk a nyomorúságból az élhetőség felé. Persze a cseheknek sem egyszerű. Ők is ugyanúgy szenvednek, mint az emberiség egésze. Hiába hoztak törvényt arra, hogy az utóbbi évtizedekben, a politikai - gazdasági pusztításban részt vállalók, nem láthatnak el közfeladatot, a hazugságra kényszerítettek közül, rengetegen vannak még, akik a háttérben, nem exponálták a személyüket. Ezek csapatostul kerülnek elő, kikönyöklik maguknak a vezető beosztást, és folytatják azt, - talán épp a kitiltottak háttérirányítása alatt – amit a kitiltottak, épp most nem tudnak. Szóval az időhöz és időbeni cselekvésekhez kötött kitiltás sem hozott eredményt. Ennél hatékonyabb megoldás változtatja csak meg a világ folyását. A kényszeres hazudozókat kell egységesen távol tartani, az összes többi ember közös ügyeitől.
Magyarországon, ahogy világszerte is, ez még megoldandó feladat a normális élet megteremtéséhez. De az, hogy a kitalált hazugságokat, egyébként átlagos emberek is elfogadják, terjesztik, és ezzel akarják megmagyarázni az emberek tűrhetetlen helyzetét, az már katasztrófa. Katasztrófa, mert nincs benne a változás lehetősége, a felemelkedéshez vezető út, iránya sem. Örök kárhozatra vet mindenkit, aki a hazugok fennhatósága alatt van és marad.
Ezek általános igazságok, de miről van szó konkrétan.
Két ember beszélgetésének voltam akaratlan és kivédhetetlen fültanúja, egy kényszerű közös várakozás során.
Mindketten, láthatóan normális, átlagemberek voltak.
Egyik kifejtette, hogy a kormánynak tenni kellene a nehézségek, a kiszolgáltatottság, a munkanélküliség felszámolásáért, Magyarországnak élhetővé tételéért. A másik azonnal felvilágosította: nincs a kormánynak mozgástere, az előző kormányok mindent elloptak, nincs pénz.
A pénz, pénz és megint a pénz! Mint ha az emberek élete múlna rajta.
Megnézném azt az embert, akit elásnék egy pénzhegybe, ez után egy hétig, sem kenyeret, sem vizet nem adnék neki, meddig tartaná a pénzt a legfontosabb szükségletének. Jó, az első, második nap, még kitörölhetné vele, de a harmadik, negyedik nap, már arra sem tudná használni, mert nem volna miért.
Mit loptak el ebből az országból a pénzen, meg a gyáraink berendezésén kívül?
A kenyeret?
Azt nem! Azt folyamatosan lopják, ameddig hagyjuk.
Hogyan? Nagyon egyszerűen. Megkaparintották az állami tároló kapacitásokat, majd aratás idején kijelentik, nem kell a magyar búza. A termelő, nem tudja tárolni. Pénz híján, az őszi szántást és vetést sem tudja elvégezni. Néhány hét
„éheztetés” után, felajánlják, az előállítási ár felét. Sok gazda, bizony elfogadja, hogy a jövő évi kenyeret elvethesse, mert a gazdákban még magyar becsület, és felelősség van, és hisz a hazugságnak, hogy jövőre már jobb lesz. Gondolja, meghúzza a nadrágszíjat, és kiböjtöli ezt a k.. évet. Jövőre sem lesz jobb.
A gazdák, minden évben szegényebbek, a hazug spekulánsok, minden évben gazdagabbak lesznek, mert a bagóért vett terményt, három hónap múltán, mint kiváló magyar gabonát, aranyáron adják a piacon. Ez mindaddig így lesz, ameddig a magyar tárolók, és a termények kereskedelme, a spekulánsok kezében lesz.
Elgondolkodtam, milyen magyar kormány az, amelyiknek ez a szeme előtt zajlik, és semmit nem tesz ellene. De ez, csak egy kicsiny része a tolvajlásnak, ami nem elsősorban pénzről szól. A szennyes pénz, csak eszköz ebben a mocskos kifosztásban, de ez, a nemzet fojtogatása.
A szegényedő gazdák, nem fogják sokáig ingyen adni a munkájukat. Hamar eldöntik, hogy annyit termelnek, amit ők, és a legszűkebb környezetük felhasznál. A többi földet parlagon pihentetik, hátha még egyszer, lesz értelme termelni. Még ezt is kihasználják a tolvajok. Kitalálják a Kárpát-medencében őshonos parlagfűről, hogy pollenje, felettébb ingerli a görbe orrokat. Még törvényt is hoznak rá, hogy irtani kell, és még büntetni is merik, aki nem teszi.
És mi, béketűrő magyarok, még mindig eltűrjűk, hogy ügyeinkbe véleményt nyilváníthassanak.
Miért?
Nem egyszerűbb lenne azt mondani, akinek az orrát bántja a parlagfű pollenje, el lehet mennie a sivatag szélére. Ott nincs parlagfű, sem más pollen, csak homokvihar. Az nem okoz allergiát. Nem a magyaroknak kellene azt mondani, mint előző bajnok királyunk : hát el lehet menni.
Lenne a kormánynak mozgástere, csak amerre lenne, arra nem hajlandó.
Meddig lehet a magyarokat, a pénzzel zsarolni? Ameddig a pénzhamisítók mocskos pénzét használjuk. Nem kéne!
Tesz a kormány egy lépést is, a magyar forint visszaszerzésére?
Dehogy tesz! Ő maga adta el, még anno, miért is akarná visszaszerezni.
Ezek, csak apró bajok. A nagy baj, hogy értelmes, jóérzésű magyar emberek, sokan passzívan, és elég sokan aktívan támogatják ezt a politikát.
Észre sem veszik, hogy a képükbe röhögve hazudják a válságot, emelik az árakat, faragják a béreket, és veszik el a házaikat, lakásaikat.
Ismerek olyat is, akinek a Fidesz a világ, Viktor a császár.
Nem baj. Akkor is az lenne, ha apját-anyját megölné. Ez sem baj.
Sok gondolkodó, igaz magyar is van a támogatók, és tagok között.
Mivel a magyar, ősi lovas nemzet, előbb utóbb rájönnek, hogy rossz lóra ültek,
ráadásul, a menetiránynak háttal. Aki rájön, leszáll. Akit nem zavar, hogy fordítva ülvén a lovon, a farok minduntalan az arcát csapkodja, az üget tovább. Majd akkor szál le, amikor egy ág, tarkón vágja az útszéli fáról, amit a háta mögött észre sem vett.
A becsületes magyar, akkor sem fog hasát fogva hahotázni, de felsegíti és leporolja, aki tévedett, mert mindannyian tévedhetünk.
Ezt a lovas példát egyébként, a felségtől kölcsönöztem, mert ő imádja a dakotákat, meg a dakota lovakat.
Béla László
