Kadhafi nem volt szent, de Afrikát védte az USA-tól és az IMF és az olajcégek kizsákmányolásától rengeteg fronton. Ezért kellett elüldözni Líbia éléről?

Szembenállás az AFRICOM-mal 
Kadhafi visszautasította, hogy együttműködjön az Africa Command-dal (AFRICOM), az USA afrikai érdekképviselete szervével. Az AFRICOM-ot 2007-ben hozta létre Bush, 49 afrikai tagállama van. Nem tagja a szervezetnek Líbia, Elefántcsontpart, Szudán, Eritrea, Zimbabwe. Az USA ennek a keretén belül igyekszik hegemóniáját biztosítani. Ennek része például, hogy amerikai ösztöndíjjal képezik ki a tagállamok katonai és civil közigazgatási szakembereit. Ugyancsak ez a szervezet koordinálja a terrorizmus elleni harcot a fekete kontinensen. 

Olajkészletek 
Líbia az elmúlt évtizedekben olajnagyhatalommá nőtte ki magát. Olajkészleteit tekintve a világranglistán a kilencedik helyet foglalja el. Kadhafi nemcsak az amerikai, nyugat-európai cégeknek engedélyezte az olajkincs kiaknázását – a megfelelő, a korábbinál magasabb díjazás ellenében –, hanem saját, líbiai cég is beszállt a termelésbe, de folytatnak olajkitermelést orosz és kínai cégek is Líbiában. 

Kína 
Kína a világ egyik legnagyobb olajimportőre. Olajszükségletének egy részét Afrikából fedezi. Itt elsősorban Líbiára, Angolára, és Nigériára támaszkodik. A People´s Daily Online 2011. március 23-án jelentette, hogy Kínának jelenleg 50 nagyberuházása van folyamatban Líbiában. A zendülés kitörése óta harmincezer kínait kellett evakuálni. A kínai cégek több százmilliós veszteséget könyvelhettek el. 
De maradjunk még egy kicsit Kína és Afrika viszonyánál. Aki járatos a világpolitikában, az tudja, hogy az USA-nak jelenleg két komoly versenytársa van: Kína és Oroszország. Az USA évek óta aggodalommal és féltékenyen figyeli a kínai expanziót a fekete kontinensen. Főleg hogy Kína nem az évszázadok óta ismert nyugat-európai és amerikai módon, azaz maximális nyereségre törekedve, örökre adósságcsapdába zárva, hanem kölcsönös előnyök mentén, adok-veszek alapon folytat kereskedelmet. Ez magába foglalja az infrastruktúra fejlesztését, közös termelőüzemek létesítését. 

A Rascom műhold pályára állítása 
És ha már a telefonszolgáltatásnál tartunk: néhány évvel ezelőtt még a fekete kontinensen voltak a világviszonylatban legmagasabbak a telefonálási költségek. Ennek oka az volt, hogy aki telefonálni akart, az kénytelen volt igénybe venni az idegen műholdas szolgáltatást, melynek bérleti díja évi 500 millió dollár volt. Egy saját műhold üzembeállítása összesen 400 millió dollárra rúgott. Afrika országai 14 éven keresztül hiába koldultak ezért a pénzért a Nemzetközi Valutaalapnál, az USA-nál, az európai államoknál, hitegetésen kívül mást nem kaptak. Kadhafi volt az, aki 300 milliót letett az asztalra. Az Afrikai Fejlesztési Bank ezt kipótolta 50 millióval, amihez a Nyugat-Afrikai Fejlesztési Bank még 27 milliót adott. Így a fekete kontinens 2007 végén megkaphatta első kommunikációs műholdját. Ezt követte a kínai és orosz segítséggel üzembeállított második műhold, amelyet 2010-ben állítottak pályára. Így a Kadhafi által letett összeg milliárdnyi dollár kamat fizetésétől mentette meg Afrikát. 

Befagyasztott pénzek lenyúlása, Afrika pénzügyi önállóságának megakadályozása 
A nyugatnak nyomós oka volt Líbia amerikai bankokban tartott pénzét befagyasztani. Harminc milliárd dollárról van szó, amellyel Kadhafi a következő projekteket kívánta támogatni: 
a, Afrikai Beruházási Bank létrehozása a líbiai Szirte városában 
b, Afrikai Valutaalap alapítása Yaounde-ben (Kamerun) 
c, Afrikai Központi Bank alapítása a nigériai Abuja-ban, amely, ha megkezdi az afrikai pénz kibocsátását, a francia befolyás halálát jelentette volna a hagyományos francia hegemónia uralta országokban. 
Az Afrikai Valutaalap a Nemzetközi Valutaalapot lett volna hivatva kiszorítani. Az IMF-nek mindössze 25 milliárd dollár tőkével sikerült egy egész kontinenst térdre kényszerítenie, gyanús beruházásokat keresztülvinni, és arra kényszeríteni a kontinens országait, hogy közszolgáltatásokat idegen monopolcégek kezébe adjon. Nem csoda, hogy az Afrikai Valutaalap alakuló tárgyalásain az afrikai országok 2010 decemberében egyöntetűen kitessékelték a nyugati országokat. 

Észak-Afrika vízellátási projektje 
Az ötvenes években olajat kerestek a Szahara északi részében. Azt nem találtak, de egy hihetetlen mennyiségű, a jégkorszakból visszamaradt 35.000 km3-nyi édesvíz készletre bukkantak. Földünknek ez a legnagyobb ivóvízkészlete. Kadhafi volt az, aki egy gigantikus beruházás keretében, 470 sivatagi kutat és 12 ezer km vezetéket kiépítve megcsapolta ezt a vízkészletet. A beruházás évtizedekig tartott, 20 milliárd euróba került. Eredményeképp jó minőségű ivóvízhez juthat Líbia, Csád, Egyiptom. Eredetileg Szudán is részesedett volna a projekt áldásaiból, de a Világbank nyomására el kellett zárnia az oda vezető csatornaágat. Ha még valakinek kétségei lennének a Nyugat szándékait illetően… A mai fölhasználás mellett a vízkészlet még 4800 (!) évig elég. A vízrendszer egy műszaki mestermű, a világ nyolcadik csodájaként is emlegetik. Négy fő ága négy méter széles, amelyben egy autóbusz is kényelmesen elfér. A több száz kút együttes vízhozama 2013-ra eléri az évi 2,4 milliárd m3-t. A projekt neve "Great Man Made River" (Ember által létrehozott nagy folyó). 

(Bálint József)