Lefülelik az uzsorásokat.
Már a fősodratú médiák híradói is egyre gyakrabban számolnak be uzsorások letartóztatásáról. Ez az intézkedés sorozat, nehéz terheket vesz le az ország, a nemzet, legelesettebb polgárainak válláról. A tendencia jó, üdvözlendő, mert arra is ad némi bíztatást, hogy előbb utóbb, a bankokra is sor kerül. Szurkolunk az uzsorások ellenfeleinek. Az uzsora, az uzsora, akár magánemberek, akár bankok követik el, akár szegény emberekkel, akár leszegényített országokkal szemben.
Van azonban egy súlyos probléma ebben. Mindent az igények teremtenek meg, így az uzsorát is. Ameddig nem voltak leszegényített kiszolgáltatott magyarok, és alaptalanul, a magyarok véréből kifizetett segélyek, uzsorások sem voltak, sem maszekok, sem intézményesek.
Amióta a magyarok alól kilopták a gyárakat, bányákat, tsz.-eket, a magyaroknak bizonytalanná vált a létezése. Kimaradt a háztáji jövedelem is, mert sokan a segélyeket a más kertjéből egészítik ki, így termelni sem lehet.
Az a kevés pénz, amit a lepréselt magyar, nyugdíj, vagy más címen megkaphat, leginkább nem elég a villany, és gázsarcok kifizetésére, a legtakarékosabb gazdálkodás mellett sem. Amikor már két napja nincs mit enni, vagy -10 fokban kikapcsolják a gázt, vagy a villanyt, néhányan hajlandók éhen megfagyni a fűtetlen házukban. Ha a megszorítottak, nem egyedülálló idős emberek, hanem kiskorú gyermekekért felelős magyar családok, akkor ez nem járható út. Akkor valami megoldásként, kénytelenek uzsoráshoz fordulni. Az elszemtelenedett segélyes uzsorások, így szívhatják, kitudja hánydikként, a magyarság vérét.
Nem tudni, hogy az egyéb vérszívók, egyszerűen megirigyelték, a konkurenciát, vagy valóban segíteni akarnak. Ha van bennük segítő szándék, akkor minden lefogott uzsorás pénzét elkobozzák, és az adott településen, létrehoznak belőle egy alapot, amiből a rászorultak, azonnali segítséget kaphatnak, jelentéktelen kamatra. Ez, valóban segítség lenne, az elesetteknek. Itt nemzetgazdasági értékrendben, aprópénzekről, néhányezer esetleg néhány tízezer Ft.-ról van szó.
Ezzel, megőrizve az elesettek túlélési lehetőségét, megszűnhetne a maszek uzsora. Sajnos, amióta valóban kivonják a forgalomból az uzsorásokat, még ilyen társadalmi kezdeményezéssel nem találkoztam. Enélkül, az uzsorások kiszűrése, ugyanannyit árt, mint amennyit használ, tehát voltaképpen nem csináltunk semmit. Igaz, a kifosztás megszűnik, de a segítség lehetősége is fényévekre távolodik el, a legnagyobb szükséget látó, kifosztott magyaroktól.
Ezt a tényt, ezzel a javaslattal, ajánlom a „nemzeti” kormány figyelmébe.
Béla László
