Gyorsan olvad a kétharmad?
Egyre kevesebben hisznek a Viktor nemzeti érzületében?
Kitudja! Én a magam részéről, megpróbálom mindig, a lehető legtárgyilagosabban szemlélni az ország, és a saját magam helyzetét, de amikor az, folyamatosan, egyre rosszabbá válik, nehéz megőrizni a tárgyilagosságot.
Vannak a közvélemény kutatások, melyek időről-időre felállítanak, valami rangsort, de a valósághoz való viszonyukat, erősen meghatározza, hogy ki fizeti őket.
Nekem erre a közvélemény kutatásra, sajátos módszerem van. Ez a blog. Azok a honfitársaim, akik megjelenésük óta több mint 13 000 alkalommal tüntették ki figyelmükkel írásaimat, sokkal beszédesebben fejezik ki számomra a közvélemény hangulatát, mint bármilyen felmérő intézet. Ritkán találni az elmúlt 20 év alatt olyan politikai lépést a regnáló magyar kormányok részéről, ami bármiféle nemzeti örömre, netán bizakodásra adna alapot. A szívem repesett a boldogságtól, amikor végre megadóztatták a bankokat. Noha, ez nem határoz meg semmit, a magyar függetlenség szempontjából, mégis egy gesztus abban az irányban, hogy a legnagyobb pénzszerző szektor is, kivegye részét a közterhekből. Ettől, még nem lett úrrá rajtam, a „hurrá optimizmus”.
Amikor viszont azt láttam, hogy egy európai fórumon, egy magyar miniszterelnök, kiáll az országért, az örömmel töltött el. Megírtam, a fenntartásokkal vegyes örömömet.
Ezt az írásomat, a kedves érdeklődők, nagyjából úgy minősítették le, ahogyan Magyarországot, a hitelminősítők, csak épp, nem megalapozatlanul.
Ezt a leminősítést, az Önökét, valószínűleg az alapozza meg, hogy még az enyémnél is nagyobb fenntartásaik vannak, az „ügyes” 2/3-al szemben.
Azt hiszem Önöknek van igaza. Bár tévednék! De jó is lenne!
Addig, minden esetre, sajnos, a túlélésre kell törekednünk, egymást segítve, támogatva, hátha 2012, meghozza a rég esedékes felemelkedést, nem emberi cselekvés hatására.
Ha mégsem, akkor még mindig, ott, a 2014, amikor segíthetünk magunkon.
Béla László
