Kedves Barátaim!
A Legfőbb ügyészség megerősítette írásban, (mellékletben) azon felhívásainkat, melyben tájékoztatunk minden hatóságot, Minisztériumot, nyomozó szerveket, Parlamenti Képviselőket, hogy Magyarországon a Bírósági Végrehajtó a Király, mert nagyobb törvényi hatalommal rendelkezik, mint a Köztársasági elnök, vagy a Belügyminiszter!
Mint ahogy a Dr. Pesti László legfőbb ügyészségi ügyész levelében leírta, a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara, mint köztestület felett a törvényességi felügyeletet a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter látja el, de az Ő hatásköre csak a végrehajtók kinevezéséig tart. A kamara feletti ellenőrzési vagy felügyeleti jogkört nem gyakorolhatnak, ügyészségi vizsgálatot nem kezdeményezhetnek a gazdálkodásukkal, tagdíj fizetési, és költségvetési vizsgálatot nem folytathatnak ellenük.
Ezek szerint van Magyarországon egy olyan Kamara, mely törvényileg jogi személyként van titulálva, állami támogatással felhatalmazták a szabad rablásra.
Jól átlátható és olvasható azon törvénytervezeteben is, amit most tárgyal a parlament, hogy ez sem elég nekik, teljes törvényi felhatalmazást, teljhatalmat akar a végrehajtói kamara az embertelen rablásaikra és emberi méltóságot megalázó cselekedeteikre.
Kérjük, az Összes Parlamenti Képviselőt, hogy ne engedjenek a zsarolásnak és NE fogadják el a végrehajtási törvényt, ami az egész nemzet magán vagyonának megszerzésére ad felhatalmazást a törvény mögé bújó rablóknak.
Ezen kérdésben, összefogással azonnali lépéseket szükséges tennünk, mert a parlament 2011.12.19. napján a végrehajtói kamara előterjesztése alapján elfogadja a végrehajtási törvényi felhatalmazást a jövőbeni magánvagyon gyorsabb törvényi megszerzésében.
Várom az ötleteket, mert nincs időnk! Most kell lépnünk, hogy tavasszal NE legyen a fél ország hajléktalan a szétvert családokban!
Köszönettel:
Dabasi Tamás
Megrendelt végrehajtási törvény
Jelen pillanatban folyik a Végrehajtási törvény vitája a Parlamentben., amelynek célja a végrehajtási eljárások meggyorsítása, a végrehajtások probléma mentesebb kivitelezése Az előterjesztés jól mutatja, hogy a Végrehajtói Kamara kívánalmai alapján történik, és bizonyítja, hogy a legerősebb lobbi-erővel rendelkező szervezetről van szó. Az egész törvény nem is szól másról, mint hogy a végrehajtó dolgát hogyan lehet a legjobban megkönnyíteni és a kinnlevőségeket begyűjteni.
Természetesen tudomásul kell venni, hogy a végrehajtások precíz lebonyolításához az országnak gazdasági érdekei fűződnek és a pénzügyi fegyelem megteremtésének egyik hatékony eszköze lehet. A kép természetesen ennél sokkal árnyaltabb. Végrehajtani kell, de nem minden áron és nem korlátlanul. A törvény sok mindennel foglalkozik, csak éppen a végrehajtást elszenvedők érdekeire nincs semmilyen tekintettel. Fűnyíró-elven mindenkit egy kalap alá vesz, és semmilyen kitételt vagy könnyítést nem tartalmaz a sokszor önhibájukon kívül bajba jutott emberek részére.
Most csak és kizárólag a bedőlt hitelesekre nézve elfogadhatatlan feltételeket tekintsük meg, a teljesség igénye nélkül, a legdurvább hibákat:
A Végrehajtási törvény 217§ (5) amely az állampolgárok joghoz való viszonyát kezdi ki olyan módon, hogy ha valaki jogorvoslattal kíván élni, ezt a jogát a törvény súlyosan korlátozni kívánja. A Másodfokú Bíróságra történő fellebbezés, amelyhez mindenkinek joga van a fellebbező részére akár súlyos pénzbírság kiszabásának lehetőségét is magában hordozza. Ha Bíróság úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés nem volt kellően megalapozott, akkor a bíróság élhet a pénzügyi retorzió lehetőségével. Egy jogállamban egy ilyen jogszabályt beterjeszteni és ezzel visszatartani valakit jogainak gyakorlásától teljesen megengedhetetlen. A Minisztérium ezt valószínűleg nem gondolta át teljes komolysággal.
Színesíti a Végrehajtási törvényt , hogy a végrehajtó által elkövetett szabálytalanságért anyagilag is felel. Munkadíjának 20 vagy 50%-át is elveszítheti, ha a bíróság szabálytalanságot állapít meg. Ez nagy valószínűséggel egyetlen végrehajtót sem fog visszatartani a törvénytelen cselekményektől, hiszen a munkadíj csak elenyésző részét tartalmazza végrehajtói bevételnek. Ha ugyanez nem a munkadíjra hanem a behajtási jutalékra vonatkozna, ebben az esetben már valószínűleg kétszer is meggondolnák a gyakran fellelhető szabályszegéseket, hiszen a jutalék a munkadíjnak akár a tízszerese is lehet.
A Kamara megunta, hogy sokan nem akarnak „önként és dalolva” kiköltözni az elárverezett ingatlanból. Ha szükségesnek tartja, akár a hadsereget is kivezényelheti az ellenszegülő letörésére. A rendőrség vagy karhatalom kivonulásának költségeit ez után kiszámlázzák azoknak, akik még megpróbálnak az „ajtófélfába kapaszkodni”.
Mindig is problémát jelentett az ingatlan értékének meghatározása. Ennek nem a bank által megállapított értékbecslés, hanem az önkormányzatnál levő Adó-és Értékbizonyítvány alapján állapítják meg az ingatlan kikiáltási árát. Ez többnyire 'köszönő-viszonyban” sincs az ingatlan valódi értékével. Az önkormányzatok még betekintési jogot sem adnak az állampolgárok részére vagy nem adnak helyt felülvizsgálati kérelmeknek, helyszíni szemlét ritkán alkalmaznak, így aztán a szerencsétlen ügyfél kénytelen súlyos százezreket kifizetni ingatlan szekértő részére és ha erre nincs pénze, mélyen ár alatt árverezhetik el ingatlanát.
Levonás jövedelemből. A végrehajtást elszenvedő a jövedelmének 33 vagy 50%-ának elvesztését is kockáztatja. A minimálbérrel vagy minimál öregségi nyugdíjjal rendelkező ügyfél és családja szépen vagy éhen hal vagy télen meg fog fagyni a lakásában, vagy nem tudja kiváltani életmentő gyógyszereit. Nem emberhez méltó körülmények közé kerül .
A törvényalkotó nem fordított gondot arra hogy a levonások felső értékét meghatározza. Mekkora lehet az az összeg most Magyarországon, amely még elegendő egy ember létfenntartásának biztosítására? Ez érdekes kutatási terület lehetne, főleg biológusoknak.
A végrehajtó lobbi győzött abban a kitételben is, hogy az előterjesztés változatlanul hagyta a végrehajtási jutalékokat is, holott áprilisban még arról volt szó, hogy a méltánytalanul magas jutalék jelentős csökkentésre kerülhet. Egy 8 milliós tartozás után több, mint 1 millió Ft a végrehajtó bevétele. Az összes érdekvédelmi szervezet számtalanszor felhívta a jogalkotók figyelmét erre a visszásságra. De: ne felejtsük el: a végrehajtók is szeretnek külföldön, egzotikus tájakon, különgéppel szakmai továbbképzéseket tartani - és mivel ez már hagyománnyá vált a Kamaránál, erről nem szívesen mondanak le.-
Talán a beterjesztőnek meg kellene fontolnia , hogy -legalábbis átmenetileg- külön szabályokat dolgozzon ki a bedőlt hitelesek érdekében. Jogorvoslatra a 6%-os illeték miatt nincs lehetőségük, fellebbezni már nem szabad egy bírósági ítélet ellen, mert pénzbírsággal sújthatják. Katasztrofális helyzetükön és életvitelükön már egyébként sem tudnak változtatni.
A Kamara lenyomta az érdekvédőket. Nincs tudomásunk arról, hogy az Igazságügyi Tárca kikérte volna a véleményünket, ezért aztán igazából a törvény haszonélvezője a Végrehajtói Kamara és a hatalmas hasznot élvező végrehajtók.
Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület
