A fegyverzet.
Látva az ország, benne az emberek siralmas gazdasági helyzetét, ha értelmesnek szeretném magamat hinni, el kellett gondolkodnom azon, mi az a hatalmas változás, ami ezt meg tudta valósítani.
Tulajdonképpen nem más, mint a világfosztogató pénzrendszer fegyverzete.
Ez nem áll nehézfegyverekből. Egyenként és darabonként, jelentéktelennek tűnő dolgok, melyek viszont, összességükben katasztrofális pusztítást képesek okozni. Azt, hogy ez az állítás nem szorul bizonyításra, a napnál világosabban mutatja számunkra, a saját helyzetünk, a világ, és a mi számunkra egyaránt a Görög, Spanyol, Portugál, Olasz, Francia, és még ki tudja hány ország helyzete.
Melyek a globalizmus fegyverei?
A kapzsiság, a privatizáció, a kamatos kamat, a megfélemlítés, a kettős mérce, a korrupció és a kiszolgáltatottság.
Ezekkel a fegyverekkel gyűri le, a kiszemelt, és kellő óvatossággal nem rendelkező nemzeteket. Sokan beszállnak, mert nehéz ellenállni.
Először jön a mézes madzag, aztán a fekete leves.
Ezek itt vaskos, de sokakban kétkedést kiváltó megállapítások. Megkísérlek némi párhuzammal élni, a kételyek eloszlatására, személyes véleményem alátámasztására.
Mindezt, természetesen úgy, hogy nem nyeltem le a bölcsek kövét, ezért nem hiszem azt, hogy a dolgokat egyedül én látom, valódi mivoltukban.
Ebben az írásban, említek néhány tényt, következményt, de mindenki súlyozza a saját értékrendje szerint.
Először talán a tények.
A rendszerváltást megelőzően, Magyarországon a foglalkoztatottság 90% fölött volt. Akinek volt munkahelye, az képes volt megfizetni az élelmezését, a lakhatását, a közüzemi díjait, és aki akart, az dolgozhatott. Aki egy kicsit szorgalmasabb volt, az tudott félretenni is. Annak jutott zártkerti „bódéra”, kertre, gyümölcsfákkal, zöldségekkel. Aki még ügyes is volt, annak autóra, motorkerékpárra, tehát szabad mozgásra. Aki képzett volt, ügyes és szorgalmas,
annak, ezen felül, az átlagnál kényelmesebb lakásra, nyaralóra, autóra, nyaralásra. Aki jól helyezkedett, annak, néha minden eddig felsorolt követelménytől függetlenül is, jutott minden, sőt külföldre is utazhatott.
Hogyan lehetett mindezt fenntartani?
Becsületes gondolkodással és szervezéssel.
Mit értek ezen? Azt, hogy a legalapvetőbb emberi hibát, a kapzsiságot, a lehető legmélyebbre szorították vissza. Nem hagytak teret az érvényesülésére.
A stratégiai jelentőségű közüzemek, víz, gáz, villamos energia, a bankok és biztosítók, valamint a hasonlóan jelentős termelési volumenű üzemek, közösségi kézben voltak. Nonprofit módon, vagy minimális profittal működtek.
Eklatáns példa erre, a gépjármű felelősség biztosítás. A háború után, a totális kommunista diktatúrában, autója csak a kiválasztottaknak lehetett. Alig volt jármű, akiért magánszemély volt a felelős. 56 után, megszűnt ez a korlátozás.
Szaporodott a járműpark, vele a magánkézben lévő is. Évek takarékossága után, sokan vehettek új autót is, de ha ezzel kárt okoztak, az esetek egy részében, ennek a megtérítése, veszélyeztette volna az adott család megélhetését, és ez, akkor, nem volt elfogadható a vezetés számára.
Bevezették a kötelező felelősségbiztosítást. Néhány évig ment a csekk rendszer. Biztosítok, befizetem, elfelejtem, nincs biztosításom, büntetnek,
kárt okoztam - nem tudok helytállni, stb. A biztosító, mint állami cég, nem meggazdagodni akart, hanem ellátni a valódi feladatát.
Mit tett a vezetés?
1 Ft-tal emelte a benzin árát literenként, ezt a pénzt átadta a biztosítónak, és ebből, bőséggel fedezhetők voltak a károk. Aki az útra ki tudott menni, hogy kárt okozzon, annak volt benzin az autójában, tehát befizette a biztosítást.
Nem volt csekk, sem bírság, sem félelem, csak nyugalom, amiben infarktus sem volt. Minden kárt kifizetett a biztosító, amit másnak okoztunk, a sajátunk meg ránk tartozott. Egy, és csakis egy biztosító volt, és az sem hiénák kezében.
Ma, van egy kosárral. Különböző díjakkal és feltételekkel, de mind kaszálni akar, és tud is. Ma ezt a vezetés megengedi, sőt támogatja. Tudok olyan esetekről, ahol a kifizetett biztosítási díj ellenére a keletkezett károkat nem, fizették ki, mert eltűnt a fedezet. Az állam engedélyezte a társaság működését, beszedte a társasági adót, de nem állt helyt helyette, amikor csődbe ment.
Ezt, világszerte csalásnak hívták eddig. Nem tudom, ma mi a neve, de bizonyára valami zengzetes hazugság. Minden esetre, a peches károkozók, súlyos pénzeket fizettek ki a biztosító, és az állam helyett.
Melyik a becsületesebb rendszer? A csekk után nem fizetés, vagy a benzinnel vett biztosítás? Szabad a gazda.
Ugyanez van ma minden területen. Ellepték az országot a hiénák, és nincs védelem az emberek számára.
Hogy tehették?
A felsorolt fegyvereik alkalmazásával.
A kapzsiság.
Sajnos, mindenkiben létezik. Ki jobban, ki kevésbé képes elnyomni magában. Van, akinek lételeme, legmeghatározóbb tulajdonsága. Ezzel a tulajdonságunkkal mentünk először lépre. A beígért „nyugati” életszínvonal és hazudott szabadság fényétől elvakítva, elfogadtunk diktátumokat, eladtuk a jövőnket, vazallus pártok, korrupt politikusok megválasztásával.
A privatizáció.
A mások kapzsisága tette tönkre a gazdaságot, vele az országot és az embereket, és mi hagytuk, és hagytuk. Sokan hitték el a hazugságot, hogy az állam, a közösség rossz gazda. Kevesen ütköztek meg a kényszerű privatizáción.
Mindenki tudhatta, hogy a szocialista szintű jövedelmekből, nem fogják tudni megvenni a gyáraikat a dolgozók. Épp ez volt az átverés. Míg másutt, felosztották a gyárakat részvényekre, és kiosztották a dolgozók között, nálunk, egy forintért meg lehetett venni egy acél, vagy gyógyszergyárat. Ezzel, szétverték, mert szétverhették az iparunkat. Megszűntek a munkahelyek, vagy idegen kézbe került a profit, ami ki is megy az országból. Nincs már acélipar, ami a legkiválóbb minőségű acélokat ötvözte, járműipar, ami a legmegbízhatóbb járműveket gyártotta, olajipar, ami az iraki olajfeltárások berendezéseinek nagy részét gyártotta, növényolajipar, ami a legkiválóbb olajat gyártotta a legigényesebb német ipar számára is. Ezt mind elvitte a kapzsiságból fakadó privatizáció.
A kamatos kamat.
A bankok sötét machinációja, melyekkel olyan kölcsönöket adnak,. Amit soha nem lehet visszafizetni, és az uzsorakölcsön visszafizetése után, többel tartozik az adós, mint amit egyáltalán kapott, ez a globalizmus törvényesített lopása.
A megfélemlítés.
Akit befűztek, vagy elkápráztattak a hitelekkel, azután elvették az állását, ellehetetlenítették az életét, és egyfolytában kilakoltatással fenyegetik, az fél.
Aki fél, az nem mer gondolkodni, a vele szemben megnyilvánuló aljasságok ellen tenni sem. Ebben az erejük, de van egy határ!
Amikor valakit már mindenéből kiforgattak, kilakoltattak, szétverték a családját ezzel, és az élete már egy kalap semmit sem számít, az már nem fél. Nem fél, sőt, tétlenségében van ideje gondolkodni, és ez veszedelmesen nagy ellensége a gazemberségnek.
A kettős mérce.
Amivel szembefordítják egymással, a kijátszott embereket. Körmük szakadtáig tagadják, de használják. Maga ez egységes adó sem más. Akkor lenne igazságos, ha mindenkinek azonos lenne a kereseti lehetősége is. Ezt nem garantálják.
Akkor hogyan várhatnák el, hogy az éppen még élni tudó, ugyanannyit fizessen, mint a dőzsölő. Ez a kendőzetlen megosztás eklatáns példája. Az uzsora, és pénzmonopólium, a másik jellemző erre a kettős mércére. Ha a bankok tonnaszám nyomják a fedezetlen pénzt, hitelezik a nem is létezőt, az monetáris politika, ha más teszi ezt, azt üldözik. Hol a törvény előtti egyenlőség?
A Korrupció.
Amikor magyar cég, magyar út megépítését el nem nyerheti, vagy ha mégis, az csak kiválasztott cég lehet. Ez vállalja aranyáron, mégis ő nyer, mert a haver, adott egy kétszer irreálisabb magas ajánlatot. Aztán kiadja alvállalkozónak, az egy következőnek, és a végén, bagóért megépíti a magyar cigány, akit vagy kifizetnek, vagy nem.
A kiszolgáltatottság
Akit mindenéből kiforgattak már, és éjjel nappal dolgozik a túlélésért, az kiszolgáltatott. Az ország, akinek szétverték a gazdaságát, az is. Akit eladósítottak csalással, az is. Ezzel súlyosan visszaélnek, mert a kiszolgáltatottnak nincsen választása. Elfogad diktátumokat, amíg rá nem jön, hogy ennek nincs vége. Amíg meg nem érti, hogy a holnap, amikor majd „jobb lesz”, az nem az ő élete, és soha el nem jön.
Azt hiszem, a magyarság már megértette. Még az sem lehetetlen, hogy ez a kormány is. Most, hogy nem akaródzik Orbánnak elfogadni a diktátumokat, megpróbálnak megfélemlíteni. Befagyasztjuk, kizárjuk, lebunkózzuk elföldeljük.
No no! Itt él egy nemzet. még a legsötétebb hazugságok szerint is, legalább ezer éve. (sokkal régebben) Ez alatt bebizonyította, hogy a legnehezebb helyzetben is meg tudott állni önállóan. Nem voltak globál-gazemberek a nyakán, bankok a pénzén, spekulánsok a kenyerén. Ma is képes az önállóságra, ha leülepszik az agyáról a lila köd. Már ritkul, sőt, néhol már az Isten napja áttörte ezt a felhőt.
Ha a Viktor, kiviszi ezt az országot a mocsokból, amibe 20 év alatt ő, és mások belekergették, akkor megtette, ami tőle elvárható. Ha fél a döntéstől, kérdezze meg a népet. Nem holmi urnák, bohóckodások sumákságok, egyszerű olcsó népszavazás. Minden állampolgárnak van személyi száma, aminek alapján nyilvántartják, mint a vágómarhákat. Most ennek előnyét kell kihasználni, mert a hátrányaiból épp elég.
Minden önkormányzatnál, iskolában, könyvtárban van internet.
Egy program kell, amelyben benne van minden szavazati joggal rendelkező polgár személyi száma. Helyenként a termináloknál kell max 3 ember.
Egy kormánypárti, egy ellenzéki. és egy nemzeti kötődésű. Ők, egyetértésben, a személyi igazolvány alapján beírják a szavazó személyi számát. Ha a szám helyes, a szavazófülkében aktiválódik két gomb, egy zöld, meg egy piros.
Fölötte hatalmas betűkkel plakát. Akar e Ön adósrabszolgaságban éhen veszni?
Ha igen, nyomja meg a zöld gombot.
Ha nem, akkor nyomja meg a pirosat.
Vigyázat, csak egyet fogad el a gép. Gondolja meg!
Így lehet egyértelmű kérdésre, akár egy hét alatt, egyértelmű választ kapni, olcsón és tisztességesen. A terminál nem jelez vissza, hogy igen, vagy nem. A bizottság, csak annyit lát, hogy szavazott a polgár. Mikor a programot lezárták, és több szavazatot nem fogad el, akkor adja csak ki az eredményt, de csak számszerüen igen és nem, Akkor lehet személyazonosítás nélkül, kinyomtatni a helyi eredményeket, és ellenőrizni a központi szerveren, hogy egyezik e a helyi eredmények összege, a szerver által mutatott végeredménnyel. Nem kell a csalás, az oldal szalonna, a hónapos agymosás. A becsületesség előbbre visz.
Mindenki azt mond amit akar, ameddig akar, a fülkében a szavazó dönt, legjobb belátása szerint. Svájcban ez természetes. Minden komolyabb kérdésben népszavazás dönt, és jól dönt. Itt is jól döntene, akár hetenként is.
Béla László
