Forr a világ, hála Istennek.
A címet szó szerint értem.
A Teremtő eldöntötte, sok milliárd ember keserves panaszának hatására, hogy segítségére siet a magtámadottaknak. Felkarolja a becsületes szándékokat, és szembe fordul, az eddigi hallgatólagos tudomásulvétel helyett, az önzés, a gyűlölet, a pusztítás erőivel.
Megindultak a változások.
Felkeveredett, és gyors folyásnak indult az a langyos posvány, amiben, több mint egy évszázada, rejtve lehetett kifosztani becsületes embereket és nemzeteket. A gátszakadást, amiből ez a gyors folyás elindult, a Szovjet Unió felbomlása jelentette. Fennállása alatt, a keleti és nyugati hatalmasságok, szép csendesen, szinte észrevétlenül szívták a rabul ejtett nemzetek vérét.
Ebben kényszerűen mértéktartóak voltak, hiszen az ellentábor, árgus szemekkel figyelt minden lépést, és a kilengésekre azonnal ellenlépésekkel válaszolt.
A gátszakadással, megindult nyugatról, a mocsok szétáradása a világra.
Megszűnt az ellentábor, aki akadályozhatta a terjeszkedést, és létrejött, a „tőke szabad áramlása”, más szóval, a világ mocskának szétterítése az egész Földre.
Hogy a mocsok nyugatról terjed, abból látszik leginkább, ahogy az agressziók alakulnak. A Vietnámból szégyenteljesen kivonuló amerikai csapatok helyét, nem foglalták el szovjet-orosz erők, míg az Afganisztánból szégyenteljesen kivonuló szovjet csapatok helyét, szinte azonnal amerikai csapatok vették át.
A világ ellenálló képessége örvendetesen fokozódik. A nemzetek, mindinkább emelt fővel, nyílt sisakkal szállnak szembe, a mocsok terjesztőivel.
A gyors folyás, rendre felszínre hozza, az eddig mélyben rejtőző fertő gócait, megadva az emberiségnek a lehetőséget, ezeknek az undorító posványoknak a kihalászására és partra vetésére, ahol az Isten napja majd kiszárítja, fertőtleníti őket.
Ez a folyamat oda vezet, hogy rövidesen tiszta víz folyik majd az emberiség történelmének folyamában. Megszűnik a fertő, a hazugság, a kirablás, a kettős mérce, és az Isteni igazságosság érvényesül minden nemzet hazájában.
Noha, ez a folyamat látványosan gyors, a mocsoktól szenvedőknek, mégis nagyon lassúnak tűnik. Hatalmas tömegek teszik fel a kérdést magukban, óráról-órára, meddig tűri még a Teremtő, hogy méltóságra teremtett embereiből, megalázott rabszolgákat csináljanak.
Már nem tűri, csak sok helyre, még nem értek el, segítő kezének eredményei.
Venezuelában és Izlandon, már új rend alakult. Görögországban, még tartja magát a fosztogatás, Líbiában pedig vissza akarják fordítani az idő kerekét.
Kérdés, mit vesz tudomásul a nép?
Talán már felnyílt a szeme. Rájött, hogy akit ellenségének kikiáltottak, az valójában a barátja volt, és aki „barátságból” szétbombázta, az a legveszedelmesebb ellensége.
Mindeki megnyugtatására idézhető itt, a régi magyar közmondás:
„ Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek”
Béla László
