A politika „erkölcse”
Manapság, ha politikusról van szó, és ebben a körben felvetődik az erkölcs fogalma, a mértéktartó ember hirtelen elhallgat. Van kevésbé mértéktartó, aki legyint, a nyersen őszinte, talán, még köp is egyet, ha olyan helyen, és olyan kötetlen társaságban van.
Sajnálatosan, ez, az általános vélekedés. Bizonyosan van kivétel, aki nem szolgált rá, és soha nem is szolgálna rá, erre a megítélésre, de ez nagyjából, a fehér holló kategória. Talán, ez az oka annak, hogy ha ilyen fehér hollónak számító politikus kerül a politikába, az rendkívül gyorsan, igen nagy népszerűségre tehet szert. Az emberek igénylik, és díjazzák a becsületességet, kivált olyan körben, ahol ez ritka tulajdonság.
Magyarországon, még kiélezettebb a helyzet e tekintetben, mert a magyar közmondás szerint, „Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.”
Sajnos, valóban látni ilyet. Komoly, alapjában becsületes emberek csapódnak néha a hatalomhoz, és asszisztálnak, elveik ellenére, honfitársaik kifosztásához.
Persze, mindenre vannak példák, és ellenpéldák. Van olyan, aki bomlasztó szándékkal beépült a nemzeti oldalba, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem tud eredményesen tevékenykedni, eltávolodott, és korábbi esküje ellenére, ellopta a kapott mandátumot. Isten ítélje meg a cselekedetét. A nemzeti oldal elviseli a vesztességet. Akad olyan is, aki a túlhatalom oldalára került, és mostanában szembesül azzal, mire is használják a személyiségét.
Egyszóval, eljött a gondolkodás ideje. Becsületes embert, nehéz kilóra megvenni. Ez a helyzet látszik ma Magyarországon és nyugaton egyaránt.
Hogy keleten milyen, azt nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megbízható álláspontom legyen, de valószínűleg nem azonos a nyugatiak közmegítélésével.
„Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” hangzik a bölcs tanács, amivel mélységesen egyetértek. Talán épp ezért kezdtem vizsgálódni, mi okozza, okozhatja, ennek a rétegnek, ezt a siralmas megítélését, a közvélekedésben.
Szerte Európában, de Magyarországon látványosan, kikönyökölték a döntési pozíciókat olyan emberek, akiknek a vallásuk tiltja az igazmondást, a másfajta ember egyenrangúnak való elismerését. Ezek a döntnökök hozzák meg, a szakadékba vezető intézkedéseket, az idegen érdekeket szolgáló ítéleteket, népnyomorító törvényeket. Mindezt itthon, központi parancsszóra, egy olyan központi utasításra, amely Magyarországon kívülről, egy „testvérpárttól” érkezik, és mindenféle érdekeket szolgál, csak magyart nem. Sok megtévesztettnek elege van már a parlamenti kikiáltóból, aki szembeállítja saját választóival. Zavarja az a közmegítélés, ami emiatt körülveszi. Egyre kisebb jelentősége lesz annak a pénznek, amivel ezeket az embereket, alaptermészetük elleni cselekvésre, jelenleg rábírják.
Közben a háttérből, folyik az intenzív gyűlöletkeltés. Különböző, immár szitokszóvá avanzsált jelzőkkel illetik mindazokat a politikusakat, és állampolgárokat, akiket leginkább szeretnének száműzni a politikából, ha lehetne, még a hazájából is. Nem fog menni!
A populista.
Ezt mondják arra, aki a hatalom által elképzelt kényszerpálya helyett, a nép érdekeinek nyomvonalán, a választói szempontjai szerint akar politizálni.
Ők ezt szitokszónak szánják, de valójában, a legnagyobb dicséret.
Ki a frászkarikát kellene képviselni egy embernek a törvényhozásban, ha nem azokat a választókat, akik oda delegálták és szavazataikkal bejuttatták?
Talán azokat, akik a szavazóikra kényszerzubbonyt húznának?
Röhely, amilyen hülyének nézik az embereket. Az emberek, csak túlzottan türelmesek, de a türelem is fogyóanyag. Fogyását, a választások alacsony részvételi aránya mutatja leginkább, de ha egyszer rájön a nép, hogy önmaga ellen vét, ha nem megy el szavazni, megfordul ez a kutya világ, és ember legyen, aki megvédi a száműzetéstől a nyomor felelőseit.
A rasszista.
Ezt azokra az emberekre mondják, akiket azzal vádolnak, hogy állampolgárokat a származásuk miatt utasítanak el. Egyetlen mondattal hárítható. „Nekem nincsenek előítéleteim, nekem tapasztalataim vannak.”
Ha valaki, egyfajta embert azért nem tud elfogadni, mert azonos fajtájú emberek sokaságától tapasztal elfogadhatatlan magatartást, az nem rasszizmus. Nem a fajtája, de a várható viselkedése miatt különbözteti meg az embereket. Egyetlen társadalom sem öleli a keblére a bűnözőket, bármilyen fajtájúak legyenek is.
Az a politika viszont, aki voltaképpen a teljes magyarországi cigányságot az ellehetetlenülésbe taszította, segélyből, könyöradományból való megélhetésre kényszerítette, segítségnek hazudva az intézkedéseit, megbocsáthatatlanul vétett a cigányság ellen. Hiába találta ki számukra a „megélhetési bűnözést”, ez csak az ártó szándékot demonstrálta. Kétségtelen, ebből a helyzetből, gombaként szaporodtak a bűnözők, és ez volt a titkolt, valódi cél. Megosztani az ország lakosságát. Amikor két csoport, aki évszázadok óta nagyobb súrlódások nélkül képes volt együtt élni, egymásnak esik, az uszító röhög a markába.
Sem a magyaroknak, sem a cigányoknak, nem egymást kellene utálniuk, hanem azt, aki ezt a helyzetet létrehozta, a nyomort széthintette az országra, a cigányságot foglalkoztatni tudó minden munkahely erőszakos felszámolásával.
Az antiszemita.
Ez a legfélelmetesebb szitokszó. Ezt mindenkire mondják. Barátra, ellenségre, cigányra, magyarra, aki a magyar közigazgatásba beférkőzött zsidó, igazságtalan döntését kifogásolni, bírálni meri.
Szerencsére, már annyira eltúlozták, hogy egyre kevésbé hatásos. Az elutasítás itt sem a fajtának, hanem a gusztustalan magatartásnak szól. Sajnos, úgy a becsületes cigánynak, mint a becsületes zsidónak, meg kell küzdeni azzal a fenntartással, amit tisztességtelen fajtársaik kierőszakoltak a közmegítélésben.
El kell azon gondolkodni, ha a világ minden részében elutasítanak, vagy egyenesen üldöznek egy magatartásformát, ki vét a tisztesség ellen?
Biztos, hogy nem az egész világ!
Bármilyen fajta emberben vannak becsületesek. Politikusban is, csak néha nehéz őket kiválogatni. Magyarország most szerencsés helyzetben van. Létezik egy csapat, aki nem testvérpártja az Izraeli Likudnak, nem vett rész az ország kifosztásában, és nem mond mást a parlamentben, mint az utcán.
Elhalasztottunk, egy történelmi lehetőséget. Sokan korábban tudták, sokan most ébredtek rá. Minél előbb javítjuk ki, annál egyszerűbben, és gyorsabban állíthatjuk helyre hazánkban az élet lehetőségét, az emberek munkáját, a munka becsületét, a becsületes ember biztonságát. Távolíthatjuk el az ártani képes pozíciókból a nép, a magyarság, a cigányság, és minden más nemzetiség, veszedelmes ellenségeit.
Érdemes ezen elgondolkodni.
Béla László
