Őrültek háza lett a nagyvilágból!
Jön a tyúkjóléti törvény végrehajtása!
Amikor a magyar földeken tanyák, tanyabokrok voltak, senkinek nem volt tyúkjóléti problémája. Minden tanyán volt 30-50 tyúk. Volt egy szűkös, de télen meleg ól, nyáron pedig sokan a fákon aludtak. Néha egyet-egyet elvitt a róka. „Nagy kaland” volt elég, és ez még belefért a tyúkjóléti társadalom normáiba.
Egyesek, maszek fészket raktak a búzatábla szélében, és egyszer csak, egy halom csibével kerültek elő. Ez is belefért a tyúkjóléti társadalom normáiba.
Aztán jött a racionalitás? Néhány elfajzott ember kitalálta, hogy hatalmas hodályokban, állattalan körülmények között tartott tyúkok is tojást tojnak.
Vége lett a fán alvásnak, a maszek fészekrakásnak, a búza és kukorica csipegetésnek. Jött a halliszt, hús és csontliszt, némi vitamin és színezőanyag, és kész az olcsó tojás. Értelmes ember, ha csak nem az éhhalál szélén, nem enné meg a halfeldolgozás hulladékát, a vágóhidak maradványait, a kerge-marha kórban elpusztult tetemet, de ha tojásként kapja, az egészen más. Az már polkorrekt. Ezeket a „minőségi” tojásokat, olyan olcsón adták, hogy a gazdáknak nem érte meg esetenként néhányszáz tojást a piacra vinni.
Hogy gondjuk ne legyen, behajtották őket a TSZ.-be. Megszűntek a tanyák, a szemtelenül szabad tyúkok, és nálunk is épültek a tyúkhodályok.
A „mar-hal” tojás, a maga sápadt színével és halszagával, egyedül maradt a piacon. Rögtön megtanult felemelkedni, és hamar drágább lett, mint a tanyasi tojás bármikor. Sok szerényebb gazdálkodást folytató ember is eltanulta ezt az emberséges bánásmódot, és gomba módra szaporodtak a tojató-gyárak. Megjelent a konkurencia, és már nem lehetett 300% haszonnal termelni a
mar-hal tojást. Ekkor jött a tojásbélyegzés. Aki nem bélyegzi meg a tojását, nem árulhatja. Sokan feladták, sokan bélyegeztek. A konkurencia megmaradt, nem lehetett emelni a tojás árát, mert volt elég a piacon.
Most jön, a tyúkjóléti elmebaj. Most többen adják majd fel, mert hiába a csókos cégek, ötcsillagos ketrecgyártó kapacitása, ha nincs rá fizetőképes kereslet. Most majd emelhetik a tojás árát. Ha jól átgondoljuk, nem árthat nekünk a tyúk-szabadságharc. Lassan megéri összeszedni a tojást, és kivinni a piacra. Ismét megjelennek a tanyák, a rebellis tyúkokkal, és egészséges tojásaikkal. Ez a brands, akkor majd kitalálja, hogy csak a személyi számmal, és csipp azonosítóval ellátott, legalább érettségizett, és egy idegen (héber) nyelvvizsgával rendelkező tyúkok tojását lehet forgalmazni.
Temérdek ötlet van még a hátizsákban, de remélhetőleg ott is marad. Talán hamarosan felszámolja önmagát ez az elmebajos gittegylet, aki az elnyomorított embereket tyúkjóléti előírásokkal szórakoztatja. Bizonyára megkapták már érte az alkotók, a tyúxar érdemrendet, vagy az állatvédelmi Nobel díjat. Annyi már nincsen, hogy egyszer emberjóléti rendelkezéseket hozzanak. Ahhoz több kéne, de ha nekik nincs, sebaj! Lesz másoknak.
Béla László
