Nem mindegy, ki van kormányon, de az sem, kinek a kezében vannak, a stratégiai ágazatok.
A kormányok, idegen akaratok szerint seftelhetnek az ország vagyonával, de a vagyonok kezelői, akadályozhatják, vagy segíthetik, a kormányok tisztességes, vagy tisztességtelen munkáját. Nem eladhatóak, egyetlen ország stratégiai ágazatai, eszközei sem. Nem lehet idegen számára áru a termőföld, a víz, az energia, az utak, a vasutak, a bankok, a kórházak, de még a médiák sem. Ezek, egy ország életének döntő, meghatározó tényezői, és csak nemzeti kézben lehetnek.
Nem lehet magán kézben egy vízmű, egy villamos művek, egy gázművek, mert ezeknek, a nemzet érdekében, nonprofit módon kell működniük.
Ha a zsidók nem repülhetnek Izraelbe magyar gépen, akkor már senki sehova?
Megdöbbentő döntés. Jól jellemzi azt, aki meghozta.
A cionista spekuláció tönkretette a magyar légiközlekedést. Már a haláltusáját vívta, amikor Tel-Aviv belerúgott, és a hátába döfte a kését.
Az EU. testületein keresztülverték, hogy vissza kelljen fizetni a MALÉV.-nek,
a korábban nyújtott állami támogatást. Ez. a végsőkig kiélezte a társaság gazdasági helyzetét. Ebben a helyzetben nyújtott be Izrael egy olyan számlát, amit a MALÉV már nem tudott kiegyenlíteni. Tetszik érteni! A baráti ország! Aki megérett az európai tagságra. Akivel Viktornak, első dolga volt együttműködési szerződést kötni. A barát szokott belerúgni a földön fekvőbe, ez a megbonthatatlan barátság egyik legkifejezőbb jele, náluk.
Más kérdés a vállalat vezetőjének döntése. Amikor Izrael megzsarolta, nem hagyhatta figyelmen kívül, mert, ahogy a Mavi Marmara legénységét letámadták, a MALÉV gépet, nem hagyták volna leszállni. Ez kész tény.
Nem szállhat fel, az izraeli járat.
De a többi? Miért nem?
Ezért nem mindegy ki van kormányon, és ki vezet egy vállalatot.
Egy karakán vezető, ezt a zsebmetsző eljárást visszautasítaná. A barátsági-együttműködési szerződést biztosan felmondaná. A Török Kormány, a diplomáciai, és katonai együttműködést szakította meg azonnal a MaviMarmara eseményei miatt.
Viktor nem tesz ilyet. Az álmagyar, valójában vazallus politika, ilyenkor mutatja fel önmagát. Könnyű a téren, vagy bárhol, nemzeti szlogeneket felröppenteni. Könnyű a páncélozott autóval elhajtani a hívei közül, akikre Gyurcsányék pribékei vadászpuskákkal lövöldöztek. De nehéz a „barátnak” a tiszességtelen lépésére megfelelő választ adni.
Ha voltak annyian a magyarok közül, akik megszavazták, ez van. A Viktortól ennyi várható.
Béla László
