Értünk dolgoznak.
A napokban felettébb elgondolkodtat, a gondolatok teremtő ereje. Egyre több „aha” élmény ér, mióta irányítani próbálom, és némileg tudom is, a gondolataimat. Mindenki úr lehet felettük. A dolog, csak alapállás kérdése. Mindig azokra a dolgokra kell gondolni, amit szeretnénk, és soha arra, amit nem. Gondolataink folyamatokat indítanak el. Ezeknek a folyamatoknak végkifejleteként, gondolataink tárgyiasulnak, valós, megfogható tárgyakat, vagy akaratunkhoz híven, kívánt eszmei változásokat hoznak létre. A folyamat, nagyon kanyargós is lehet, ezért néni késleltetést is tartalmazhat, de olyan is van, egy erős koncentrációnál, hogy azonnal valósul meg.
Mielőtt bárki elmebetegnek gondolna, nem arról van szó, hogy egy kacsalábon forgó palotát akarok, elképzelem, és ott terem. Apró, és nagy dolgok, egyaránt megvalósulnak, de meglehetősen eltérő módon. A legegyszerűbb példa.
Elveszett a kedvenc tollam. (
Tűvé tettem a házat, az autót, mindent, sikertelenül. Gyakorlatilag feladtam.
Folyton az járt a fejemben, hogy úgyis megtalálom, de már nem kerestem.
Harmadnap, mikor reggel elindultam, kényelmetlennek értékeltem az üléstámla beállítását, ami hetek óta változatlan volt. Átállítás közben, halk neszre figyeltem fel. Hátranézve semmit sem láttam. Kiszálltam, hogy kiderítsem a zaj forrását. A hátsó utas padlóján, ott volt a toll.
Ez, egy jelentéktelen dolog. Ezret mondhatnék, de nem fáraszthatom vele az olvasót. Volt sokkal jelentősebb, tárgyi, gazdasági jellegű is, ami ugyanígy az
„ölembe pottyant”, de az már hosszú történet. Egy, mindenképpen közös az eseménysorban. Apró dolgokat, nekem is kellett tennem az eredmény eléréséhez, amelyek eltörpültek a vágyott dologhoz viszonyítva, mégis, ezek a dolgok eredményezték a nagy dolgok megvalósulását. Talán, nem véletlen mondja a magyar mondás, „segíts magadon, Isten is megsegít”. Láttam esetet,
amikor gazdaságilag megterhelt családfő, azon aggódott, nehogy elveszítse a munkáját, mert ellehetetlenül. Egyfolytában ez járt a fejében. El is veszítette, és el is árverezték a lakását, sajnos. Láttam olyat is, aki ugyanígy járt, de az árverésen azzal lépett át, sebaj! Különbet veszek rövidesen.
Sokan vannak, akik ismerik, és alkalmazzák ezt a lehetőséget, és ezzel jól el vannak a legnehezebb körülmények között is. Ezek szerény jóérzésű emberek, szeretettel és segítő szándékkal vannak mindenkihez, és valahogy, minél többet adnak másoknak, annál több jut nekik, hogy adhassanak. Alig van a „varázslók” között, akit elkap a kapzsiság, és minél több van, annál többet akarnak. Senkinek egy krajcárt nem adnának, de mindenkitől, minden lehetőt elszednek. Még meg is magyarázzák! Aki élete derekára semmit nem tud felmutatni, az annyit is ér.
Hatalmas tévedés!
Ismerek párat, akinek megszámlálhatatlan vagyona van, de az emberségéért egy krajcárt nem adnék. Nagyon kevesen vannak, és mérhetetlen kárt okoznak. Nem elsősorban az összeharácsolt vagyonukkal, de azzal a mérhetetlen keserűséggel és reménytelenséggel, amit embertömegeknek okoznak. Nem szabad haragudni rájuk. Sajnálni, irigyelni sem szabad tőlük, amit megszereztek. Vannak közöttük, akik elődeik szomorú sorsát is harácsolásra használják. Kihasználva, hogy apáikkal csúnyán bántak, még el is túlozzák az eseményeket, és mint másod, harmadíziglen kárvallottak, kártérítésért tartják a markukat. Adjuk nekik a legjobb szívvel mosolyogva, és szánjuk őket leendő sorsukért, hisz ők is emberek, Isten egyenértékű gyermekei. Nagyon rossz úton járnak. Tudják, hiszen ők ismerik leginkább a vonzás törvényét, de a kapzsiság és hatalomvágy, felülírja belső tiltakozásukat. Hatalmas árat fizetnek a kapzsiságukért.
Ahhoz, hogy ezt az emléket fenntartsák, hogy további túlzásokkal súlyosítsák, és az emberekkel ezt elfogadtassák, sokan egyfolytában ezen törik a fejüket.
Szinte nincs más gondolatuk. A vonzás törvénye működik! Olyan iszonyú sorsot vonzanak be a maguk számára, amilyet a legvadabb meséikben sem tudtak kitalálni. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek.
Nekünk, kirekesztetteknek, örülnünk kell, hogy ebből kimaradtunk. Az kell lebegjen a szemünk előtt, bármilyen helyzetbe legyünk is, hogy szeretettel, békességgel, és becsülettel legyünk egymás iránt. Ne okozzunk csalódást barátainknak, és ne gyűlöljük ellenségeinket.
Béla László
