Nemzeti ünnepünk tanulságai.
Aki figyelt kicsit, sok-sok tanulságot levonhatott, az idei márciusi ünnep politikai megnyilvánulásaiból. Mindenki egy követ fújt. Vezérszólam a nemzet megbecsülésének kivívása az Eu.-ban, a kettős mérce megszűntetésének elérése, bla-bla-bla…
Akadt olyan, (sajnos nem figyeltem meg melyik, csak úgy megütötte a fülemet)
aki, azon kesergett, hogy világszerte teret nyertek, a populista megnyilvánulások
a politikában. Ez a populista jelző, a mai politikusok körében szitokszóként működik, és azt az irányzatot jelöli, amelyik a megbízók, a választók érdekei szerint beszél, de szavai hazugok, mert valójában semmit nem tesz értük.
Ezzel a szitokjelzővel, kizárólag a hatalom birtokában lévőket lehetne illetni, hiszen a hatalomból kirekesztettek, bármit is beszélhetnek, semmit nem tehetnek.
Minden megszólaló sérelmezte az Eu. magyar ellenes diszkriminációját, de ebben ki is merült. Egyetlenként a Jobbik lógott ki a sorból, változatlanul hangoztatva, az unióból való sürgős kilépés, elsődleges fontosságát.
Nagyon kell figyelni, mert irdatlanul sötétnek néznek bennünket. Sokkal sötétebbnek, mint amilyen sötét, ember egyáltalában lehet. Az elmúlt választási kampányban, Viktort, támogatói kérdőre vonták, hogy mer úgy beszélni, ahogy?
„Magyaros” huszárvágással azt felelte a külső és belső ellenségnek, : ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit majd tesz. (Itt az idézőjel azért áll, mert ez éppen nem magyaros magatartás. Ha a magyar mond valamit, az szerint is cselekszik, még ha belepusztul is.)
Hogy a többi párt mit beszél, nem különösebben jelentős. Amelyik már volt hatalmon, arról tudható, hogy hazudik, hiszen a helyzet olyan, amilyen. Aki még nem, és ez egyedül a Jobbik, azzal kapcsolatosan csak a bizalom élhet bennünk, hogy hatalmon is úgy cselekedne, ahogyan most beszél. Nyilvánvalóan, értékesebb, egy, még be nem teljesített bizalom, mint a már többszörösen megtapasztalt hazudozás.
Természetesen, a hangsúly nem a minősítésen van! A cselekedeteken!
Szinte mindenki, de Viktor, biztosan beszélt a pénzügyi önállóság fontosságáról.
Álszent duma volt. A mai magyar kormány, sok megtévesztett ember jóvoltából, abban a helyzetben van, hogy bármit megtehet. Ebből a helyzetből, a pénzügyi függetlenség után sóvárogni, vaskos hazugság. Egy tollvonással megteremthető a függetlenség. A bankok „függetlenségéről” szóló, magyar törvényt kell hatályon kívül helyezni, és pont.
Nem lehet (!)?
Ez ellenkezik az uniós alapelvekkel. Na és? Ezért kell kilépni!
Tudom, a bankok függetlensége, a tőke, és a munkaerő szabad áramlása, bla-bla… Ha elemezzük, megdöbbentően egyszerű forgatókönyvet kapunk. A bankok „függetlensége” az IMF-től való függést jelenti, vagyis, törvényeken kívül, és azok felett, úgy lopnak csalnak, ahogy az ábrázatukra fér. Nagyon fér!
A tőke szabad áramlása, hogy a tőlünk megszerzett pénzen, megvennék a szülőföldünket. Nevetséges! A mi munkánk ellenértéke szabadon áramolhat ki, hogy azután, tőkeként megjelenve, minket tegyen földönfutó, hazátlan világpolgárrá. Nem csodálom, ha ez tetszik nekik. Nekem nem!
A munkaerő szabad áramlása, ez is egy vicc!
A magyarok pénzén, és szellemi energiáikkal kiválóan kiképzett, nagy tudású szakemberek, áramolhatnak „szabadon” külföldre, hogy ott alkossanak, és alkotásaikat, többszörös áron adják el nekünk, mint importárut. Ki nem érti ezt?
Ezeknek a kritériumoknak a megváltoztatása, uniós alapelveket sért. Helyben hagyásuk, magyar „harakiri”! Ki van ez találva.
A kilépés-konszolidálódás, hivatalos kormánypolitikában szóba sem kerül. Ha netán, suttogva egymás között megvitatják, egyből vannak elháríthatatlan akadályok, mint az államadósság, a várható embargó, stb.
Ha csak egy kicsit megvakarnánk az államadósságot, hamar kiderülne, mennyi az ország követelése idegenekkel szemben. Ez lehet uniós pénz, külföldi szerződésszegő befektető, vagy bárki, aki kárt okozott, az elmúlt 20 év során.
Ezeknek a dolgoknak a megvalósulásáért, érdemes küzdeni. Nem a rablás ellen, de, a szabad, tartalmas életért.
Béla László
