Benne vagyunk a matrixban.
Élünk. Jobban, vagy rosszabbul, ki így-ki úgy, és sokan, sokszor, jobbat szeretnénk, mint ami jutott. Ez, egy természetes törekvés. Egyetlen baj van vele, hogy csak akkor válhat valósággá, ha hajlandók vagyunk tenni is érte.
Segíts magadon, az Isten is megsegít, mondja a közmondás. Régi bölcsességet őriz, mégsem vesszük komolyan. Ha komolyan vesszük is, rosszul értelmezzük.
A magunkon segítés, ma sokaknak annyit jelent, hogy a közös tűznél, minél jobb helyet válasszon magának, ahol a saját szalonnáját, legkényelmesebben sütögetheti. Eközben, a közös tüzet senki sem táplálja, ami egyre inkább elhamvad, zsugorodik, míg végül senkinek nem marad alkalmas hely.
Ezt a gondolkodást támogatja az a martix is, amit a legügyesebb „sütögetök” építettek körénk, és tartanak fent. Csak magaddal törődj, a más gondja nem a tiéd, ne üss bele az orrod. Ez így, nagyon egyszerűen és szépen hangzik, mégis baj van vele. Minden embert, magányos harcossá tesz az élet csatájában.
Voltaképpen ez a mátrix, ellenünk működik, a mi közreműködésünkkel.
Szándéka ellenére is mindenki támogatja. Nagyon kitalálták. Pszichológiája az önzésre, gazdasága az extraprofitra, stratégiája a megújuló, folyamatosan jelen lévő szükségletekre épül. Valamilyen szinten mindenki fogyaszt, tehát mindenki adót fizet, (áfát) így, mindenki, a puszta létével támogatja a mátrixot.
Gyökeres változások nélkül, ebből nem lehet kitörni. Az éhező élelmet akar, de nincs, csak könyöradományként. A hajléktalan fedelet szeretne, de esélye sincs. A munkanélküli munkát szeretne, de nincs. A még talpon lévő polgár jobb lehetőségeket szeretne, de nincs. Tévedés! Minden van a mátrix rácsán túl, csak hozzá kell férni. A hozzáférés kulcsa ma a korrupció. Minden a pénzről szól.
A becsületes ember korrumpálhatatlan, kivéve, ha annyira leszegényítették, hogy megélhetése, megszokott életszínvonala, a korrupciós pénzek hiányában, veszélybe kerül. A lét szintjének megőrzéséért, mindenki, sok mindenre hajlandó, amire semmi egyébbel nem lenne rávehető. Aki korrumpálódott, az attól kezdve zsarolható, aki zsarolható, az elveszíti az önbecsülését, és akarat nélküli bábbá válik a matrix kezében. Így kötik egyre szorosabbra körülöttünk a hálót, a velünk együtt süllyedő honfitársaink. Nyílik, egyre nagyobbra a társadalmi olló, és hatványozottan nő a megosztottság, amiben nincs, és nem is lesz felemelkedés. A hajléktalan elutasítja a tengődőt, mert neki még fedele van, a tengődő a dolgozót, mert neki még munkája van, a dolgozó a vezetőt, mert neki több pénze van, és ez így megy lentről föl, és föntről lefelé. Mikor döbbenünk rá, hogy mindannyian egy hajóban evezünk? Ameddig ez el nem jut a tudatunkig, semmilyen változásra nem számíthatunk. Hiszünk olyan embereknek, csoportoknak, akik már többször becsaptak bennünket, és nem hiszünk azoknak, akiket emezek feketére festenek, holott nem feketék.
Sokan attól félnek, hogy ha másoknak jobb lesz a helyzete, az, az ő rovásukra fog megváltozni.
Nem így van!
Ha végre a becsület kerül felülre ebben a hazában, az mindenki általános felemelkedését hozza el. Az, hogy egyenlő feltételekkel élhetünk, dolgozhatunk, nem lesz kettős mérce, nem lesz korrupció, nem lesznek idegen diktátumok, azt jelenti, hogy akinek eddig elfogadhatatlan volt ez élete, az elfogadhatóvá válik. Aki elfogadhatóan élt, annak jobb, aki jól élt, annak még jobb lesz.
Alig van párszáz ember ebben az országban, akinek érdeke fenntartani ezt a kifordult helyzetet. Ez a párszáz, képtelen meghatározni az ország irányát, gazdaságát, pénzügyeit, ha mi nem támogatjuk ebben. Sokan úgy hiszik, hogy a gyökeres változások lehúzzák őket a nincstelenek közé.
Ez sem így van!
Megfelelő hozzáállással, szeretettel, megoldhatók a radikális változások, az emberek sérelme nélkül, de ezt, csak együtt, önzetlenül, és félelmek nélkül tudjuk elérni. Ne féljünk hát új irányt szabni a hazának, a politikának, a gazdaságnak, a jognak, hogy minden mozzanat vezérelve az igazság lehessen.
Béla László
