Példás döntés.
Húsz, de inkább hatvan éve, nem született Magyarországon olyan döntés, ami olyan egységet teremtett volna, mint Schmitt Pál elnök úr döntése.
Ennek a döntésnek mindenki örült, és szerintem örülni is fog. Tegyük most félre a mély erkölcsi válságról szóló magasröptű dumákat, amik az eset kapcsán keringtek. A dolog egyáltalán nem erről szólt, és ezt mindenki tudja. A kérdéses disszertáció olyan időben kelteződött, amikor ez a világ legtermészetesebb dolga volt Magyarországon. Hazánk, nem vált ki ezzel a világból. Trianon óta nő hatványozottan, a kapcsolatokon, pénzeken múló előmenetel, világszerte. Mindannyian egyre mélyebbre süllyedünk a korrupció mocsarába. A tudományos életben is mindenki tudja, hogy a kutatómunkát, a tehetséges, szorgalmas emberek végzik, de a publikációk alá, elsőnek a tanszékvezető neve kerül, és valahol a sor végén, szerényen a kutató maga. A kutató, a munkájának él, a kíváncsiságának hódol, és magáért az eredményért dolgozik. Csak az érdekli, hagyják e dolgozni, nem jön e egy gyógyszerkonszern pl. aki megkérdőjelezi a szakértelmét, felvásárolja, vagy tönkreteszi az intézetét, azután kegyelemből alkalmazza. Még meg is fizeti, kiemelt júdáspénzzel, de megtiltja, hogy eredményeit publikálja, sőt, előírja, mit kell publikálnia eredmények címén. Kár lenne polemizálni ezek fölött, mert közismert, és közös egyetértésben elhallgatott tény. A piszkos pénz által teremtett érdekközösség rohadt gyümölcse. Ezért lehet valóság, hogy a tudomány nem vezeti, de félrevezeti a világot, és ezt minden résztvevő elfogadja, vagy hallgatólag tudomásul veszi. A tájékozottabb emberek pedig, akik figyelnek is, csendesen kuncognak a kudarcokon, és hazugságokon. Még nem lépnek, csak kuncognak.
Milyen hazugságokon kuncognak?
Csak egy példa: néhány éve, a pénzemberek, kevesellték az iparból, a bankokból, a háborúkból és a tőzsdékről összeharácsolható pénzeket. Valamit ki kellett találni, a világ további fosztogatására. A parkoló-díjakat már lenyomták a békés emberek torkán, de ez egyébként is a piti tolvajok biznisze. Valami nagyobb kellett. Valami, amivel tőzsdéken, akár országok is kereskedhetnek, és még pénzbe sem kerül. Hatalmas ötlet, és nagyon sötét. Hirdetni kezdték, tudósok felhasználásával, hogy a Föld a globális felmelegedés miatt, végóráihoz közeledik. Mindent elönt majd a tenger, mindenki éhen hal, vagy vízbe fúl.
Mindez miért, mert mi, gonosz emberek, a gyárainkból, járműveinkből, tüdőnkből, sőt szarvasmarháink tüdejéből is, rengeteg széndioxidot bocsátunk ki. Kitaláltak egy egyezményt, melynek értelmében, önjelölt urak, meghatározták, mely országok mennyi széndioxidot bocsáthatnak ki. Aki ennél többet produkál, az vegye meg a „kvótát” attól, aki kevesebbet. Na melyik ország nem írta alá az egyezményt? Lehet találgatni…Most, hogy már a kvóták kapcsán nagyjából helyet cseréltek a pénzek, nem fontos titkolni, hogy a felmelegedés csillagászati ciklus része, mint a jégkorszak. Sőt. Az is napvilágra került, hogy a fűfélék fotoszintézise, lassan felemészti a Föld széndioxid készletét, ezért a magas lombozatú fák kihalásától lehet tartani. Nem lesz erdő, gyümölcs, árnyék, mert elfogy a széndioxid. Lassan várható, hogy azt találják ki, az emberiség fizessen mindenkinek, aki kibocsát, de jelenleg, még csak a tehénfing megadóztatásának tervénél tartanak. Az újabb széndioxid bulit későbbre tartogatják. Attól tartok, az emberiség nem várja meg.
Sietek kijelenteni, nem a tudósaink tudását kérdőjelezem meg, hanem a mátrix hatalmának jogát, amivel korlátozza a tudomány eredményeit abban, hogy az emberiség hasznára legyenek. Amit eddig a tudomány alkotott, a robbanóanyagtól, a repülésen, a távközlésen, a biokémián, az űrkutatáson át egészen a HARP rendszerig, a mátrixnak, egytől egyig sikerült, részben vagy egészben, az emberek pusztításának szolgálatába állítani. Ebből lett elege az emberiségnek, és ez vezet, az elkerülhetetlen változásokhoz.
Schmitt Pál esete, ettől mérföldkő az országban, de meg merem kockáztatni, hogy a világban is.
Rég nem a plágiumról szól. Szól az emberi tisztességről, a közmegbízás felelősségéről, és a hibák következményeinek gerinces vállalásáról. Ez az, amire az elmúlt hatvan évben nem láttunk példát, és ettől örül mindenki ennek a fordulatnak. Természetesen mindenki más okból örül, de ez teljesen mindegy, ha valami egyesíteni tudta az országot.
Az Elnök Úr, kiváló sportember. Sokoldalúan tájékozott sportpolitikus, szimpatikus férfi. Nem tudok olyan magyarról, aki elért eredményei miatt, ne tisztelte volna. Mégis, sokakat megdöbbentett, amikor az irányított hatalom, államférfit faragott belőle. Sokan csodálkoztak, hogy elfogadta, de egyben meg is értették. Én is megértem. Az a magaslat, amire ez a megbízatás emelte, az ő életpályájába, nem volt beütemezve. Nem is volt rá lélekben, személyiségében felkészülve, és felvértezve, a rá váró súlyos döntések megsemmisítő lelki támadásai ellen. Voltaképpen, az élet, nem várt ajándéka volt számára.
A baj az volt, hogy ezt az ajándékot, nem a nemzettől, csak az irányított hatalomtól kapta, és a „jó tett helyébe jót várj” ősi magyar gondolkodástól vezérelve, egyfajta megfelelési kényszer alatt dolgozott.
Ettől került szembe sokak akaratával, és hívta ki maga ellen, azt a támadást, ami végül, az adott helyzethez vezetett.
Ennek a történetnek, három kulcsfigurája van.
A Kormányfő, aki kényelmesen ülhetett a langyos vízben, mert a parlamenti kétharmad mellett, az Elnök is a zsebében volt.
Az Elnök maga, aki nem tudni milyen érzésekkel, de vállalta és játszotta a szerepét, és az egyetem Rektora, háta mögött az egyetem tanácsával, és mai diákságával.
Ez a hármas, ma Magyarországon történelmet írt.
Az a hiba, amiből az egész helyzet kipattant, a végkifejlet súlyához képest nulla.
Az Elnök Úr, ha nem válik államférfivá, hanem megmarad az általa épített, nem is alacsony emelvényen, élete végéig, nyugodtan ülhetett volna doktori címén. Nem lett volna egyedül ezzel.
A folyamat első döntő mozzanata, a diákoktól, ezen keresztül az egyetemtől indult el. A diákság támogatásával, az egyetem tanácsa fel merte vállalni, hogy a csaláson alapuló eredmény, nem jogos eredmény. Ez, mai világunkban, amikor a legkülönbözőbb társaságok, a legkülönbözőbb csalásokkal jutnak, a közösség kárára, mérhetetlen vagyonokhoz, egészen szokatlan álláspont.
Az egyetem tanácsa, meg merte hozni ezt a döntést, és a Rektor Úr, ki merte mondani. Ez volt az első lépés a tisztesség irányába.
Miniszterelnök Úr, és holdudvara, azonnal ellentámadásba lendült, reprezentálva, hogy a nép akaratával szemben is keresztülviszi minden tervét, az ország tekintélyének rombolása árán is. Megindult a gőzhenger, a Rektor Úr földbedöngölésére. Ö, nem vette fel a kesztyűt. Teljességgel felvállalva saját, a kollégái, és a diáksága döntésének felelősségét, fityiszt mutatott a politikának, és lemondott. Sakk matt! Itt egy gerinces ember, mi a fenét lehet ezzel kezdeni?
Ebben a hatalmi struktúrában, ez példátlan. Ilyet hatvan éve nem láttunk. Ez valami magyar őrület. Még a milliókat síboló piti sikkasztók is ártatlanságukat böfögik a bíróságon, egy ilyen ember pedig lemond? Hű-ha!
Ez van. Ez adta meg a támogatást Schmitt Úrnak, hogy meglépje, amit kellett.
Hálás vagyok annak a jogrendnek, ami nem köti össze a gerinces kiállást a gazdasági ellehetetlenítéssel, nem nehezíti meg, a becsületes döntések meghozatalát. Igaz, nagyon szegények vagyunk, de egy ilyen ember, akkor is megérdemli mindazt, ami a törvény szerint neki jár, ha további életében, semmi többet nem tud tenni, az ország hasznára. Példájával kiérdemelte.
Számomra, az eset végkövetkeztetése.
1. Senki ne pályázzon közhatalomra Magyarországon, ha azt nem a saját életpályája, szavahihetősége, és népszerűsége okán kaphatja meg. Akit bel, vagy külföldi támogatók emelnek oda, ahova jut, fordítva ül a lovon, és az első, útba eső ág le fogja őt sodorni.
2. Senki ne vonakodjék becsületes döntést hozni, mert a nép támogatása, ezerszer nagyobb érték, bármilyen politikai, vagy gazdasági kör támogatásánál.
3. A hasonló esetek elkerülésére, legkiválóbb vezetőink megkímélésére, Magyarország elnökének, felhatalmazását közvetlenül a néptől kell megkapnia, hogy sem az irányított magyar politikától, sem az IMF-től, sem az uniótól, ne kelljen megkérdeznie, mit tehet, és mit nem.
4. Magyarország Elnökének, pártonkívülinek, igazmondónak, megbízhatónak, és magyar érzelműnek kell lennie, hogy minden magyar, egyöntetűen elfogadhassa.
Remélem, ez a következtetés, nem csak számomra fogalmazódott meg, és lesz elég erő a magyarságban ahhoz, hogy végre, jó irányba fordítsa élete szekerét.
A nélkülöző magyaroknak, nem a gazdag magyarok vagyona hiányzik. Hiányzik a becsületes munka lehetősége, nyugalma, és biztonsága. Hiányzik az, az érték, amit hazánkból, a soha értéket nem teremtők eloroznak. Ezt az értéket, csak a nép tudja megmenteni, és segítségével boldogan, kiegyensúlyozottan, biztonságban és gazdagságban élni.
Béla László
