Javul a hangulat.
Lassan már sztereotípiává válik, bajaink sorolása, és ezzel, egymás hangulatának folyamatos földbe döngölése. Most, mint ha csökkenne ez a tendencia.
Korábban azt hittem, minél nagyobb lesz az „igénybevétel”(a kifosztás mértéke) annál erősebben működik ez a jelenség. Úgy látszik tévedtem. Soha nagyobb mértékben nem húzták ránk a szivatót, áremelésekkel, elbocsátásokkal, bizonytalansággal, mégis, látok mosolygó embereket, kedélyesen beszélgető társaságokat. Régi barátságok szakadtak meg, családok hullottak szét eltérő pártszimpátiák miatt. Csökkenni látszik ez a megosztottság. A pártszimpátia, mindenkinek kiül az arcára, mégis látni, eltérő gondolkodású embereket kedélyesen beszélgetni egymással. Kölcsönösen bizonygatják egymásnak, hogy a Fidesz nem cionista, nem globalista, csak kényszerpályán halad. A Jobbik nem fasiszta, nem rasszista, csak egyenlő mércét akar. Teszik ezt olyan emberek, akikről tudom, hogy hónapokkal ez előtt, szóba nem álltak volna egymással.
Jó látni ezt a változást, de még jobb lenne tudni az okát.
Lehet, hogy a szegénység úgy összehoz, ahogyan a gazdagság szétválaszt bennünket. Lehet, hogy a szűkösebben élő embereket, nem lehet egymás ellen hangolni? Vagy talán a magyarság átesett egy krízisen?
Talán egyre többen döbbennek rá az igazságra? Egyre többen értik meg, hogy egy-egy kormány rossz politikájáért, nem a szimpatizánsok a felelősek.
Végül is mindegy. Jelentősége magának a ténynek van, hogy az emberek nem elutasítják, de igyekeznek megérteni egymást. Ez a kitörés, a „rabszolga felszabadulás” első látható mozzanata,
Engem akkor is örömmel tölt el, mikor ezt látom, ha nem tudom az okát.
Remélem másokat is, ezért adtam közre, ebbéli megfigyeléseimet.
Béla László
