A mosoly országa.
Magyarország ma, a mosoly országa. Éppúgy, ahogy a világháborús pusztítást követő kommunista korszak elején az volt. Ahogy most, akkor sem volt semmink. Eltérés a szándékban, a helyzet értékelésében, és a mosolygók személyében volt.
Akkor a szándék, a minél gyorsabb, lendületesebb újjáépítés, gazdasági és közbiztonsági talpra állítás volt, a mai, minél gyorsabb lepusztítás, megsemmisítés, szétzúzás szándékával szemben.
A helyzetet akkor, mindenki rossznak értékelte, lakosság és kormány egyaránt, és őszinte közös törekvés volt, az állapotoknak, a közös törekvéssel való gyors javítása. Ma a mindenkori kormányok szerint, a helyzet kiváló, a „gazdaság dübörög” , „nincs nyakkendős, és cigánybűnözés”, csak az „ostoba, lusta lecsúszott” nép lázad feleslegesen. Valójában, csak az otthonában agyonvert, kirabolt idős ember, a bank által kilakoltatott, vagy a munkájából, sutty, kirúgott ember és családja érzi a bőrén, a közhatalom hazugságainak, hatalmas súlyát.
A mosolygók, akkor, a társadalom egészét jelentették. Mosolyogni, államilag elrendelt kötelezettség volt, Aki nem mosolygott, az közellenségnek számított.
Elég volt, egy ellenzéki politikai viccet, egy, a hatalomhoz dörgölőző haszonélvező füle hallatára elmesélni ahhoz, hogy az adott ember másnapra eltűnjék, és rosszabb esetben, soha többé elő ne kerüljön. Ennek következménye lett 56. Ma, lehetünk morcosak, tréfálkozhatunk kirablóinkon, de igazán, csak ők mosolyognak. Pontosabban, rengő bendővel röhögnek azon, milyen könnyű, kiügyeskedett közhatalommal, hazug szólamokkal, csontig kifosztani ezt a béketűrő nemzetet.
Teszik mindezt, minél látványosabban azért, hogy ezzel, minél nagyobb haragot, gyűlöletet ébresszenek, minél több emberben. Ez a gyűlölet, ez a harag tartja életben, a kirablókat. Ez jelenti az erejüket, ez adja, hamis felhatalmazásukat, lehetőségeiket. Mosolyogva hazudnak a képünkbe, röhögve zsebelik be a pénzünket, akár nemzeti, akár nemzetközi vonatkozásokban.
Meg kell változtatni a státusqót!
Nekünk kell tömegesen mosolyogni azon, hogy egyáltalán nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyennek néznek bennünket. Azon, hogy már látjuk, miként szorítják torkunkat a saját kezünkkel. Mosolyogva kell szavaznunk, harag és gyűlölködésmentesen. Mosolyogni kell azon, ahogy izzadnak a törekvésben, hogy minden néppárti erőt, fasisztának, rasszistának, ördögtől valónak igyekeznek befeketíteni. Mosolyogva kell a közhatalomból kirekeszteni, minden közellenséget, és ha majd mi mosolygunk, a mai mosolygóknak, arcára fagy a mosoly, és végre, megint, mindenki mosolyogni fog ebben az országban. Ez hozza el szükségszerűen a felemelkedést, a gazdasági sikereket, a jólétet és függetlenséget, a privilégiumoktól, monopóliumoktól, és kartelektől-konszernektől való megszabadulást. A hasonló bajoktól szenvedő országok baráti föderációját.
Ettől lesz Magyarország újból, és végre, az igazán őszinte, és belülről fakadó mosoly országa.
Béla László
