Amit az elmúlt napokban láthatunk és láthattunk, szerintem nem az.
Arról szó sincs, hogy a Jobbik tagságának, vagy szimpatizáns táborának, egy jelentős hányada, szembe fordulva a párt általános politikai irányvonalával, egy emberként az uniót támogatva, Izraelt éltetve, harcot kezdett volna, Magyarország megsemmisítéséért.
Nem!
Ami Borsodban felszínre került, nem más, mint a sanyargatottak fogyatkozó türelme. Hibáznánk, ha nem vennénk észre, hogy a pusztítás, nem ró egyforma terheket az ország minden részére. Borsodnak, nagyon kijutott, és minden jóérzésű magyar, szívből együtt érez, az ott szenvedő honfitársaival. De ugyan ilyen súlyos hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy a területek közötti életszínvonal, élhetőség és szabadságbeli különbségeket, épp a hazánkban hatalmat bitorló idegenek generálják, mozgatott bábjaik felhasználásával.
Nem lehet az baj, ha a Jobbik táborában, vannak türelmesebb, és türelmetlenebb emberek, vagy csoportok. Csak az a baj, ha ezek vezetői, az egységet megbontva, az általános irányvonalat képviselő vezetést, ellenségnek látják önmagukkal szemben. Pont erre „gyúrnak” az eurokraták, és a néven nem nevezhető támogatóik. Nem szabad felülnünk, az ilyen és hasonló megosztási próbálkozásoknak.
Most, hogy magyar kezdeményezésben, új magyar cukoripar kezd bontakozni, dührohamot kaptak a cukorár-emelők. Elveszni látják, a veszélyes mesterkedéssel kialakított pozícióikat. Elveszítik az extraprofitot, és megszűnik ebben a vonatkozásban, az ország függő helyzete. Most, habzó szájjal meghirdették, Júdáspénzt fizetnek azoknak a gazdáknak, akik nem termelnek cukorrépát. Ezt a pénzt, sokan igénybe veszik. Nem szabad haragudnunk rájuk, mert erre, a tőlünk lopott pénzre, nekik, ma van szükségük. Amikor a család éhezik, az autóból kifogy az üzemanyag, a gyerek tandíját, az adót, a számlákat, a megemelt bírságokat ki kell fizetni, sajnos, puhul a magyar gerinc is, devalválódik a hazafiság, mert a szükség parancsol.
Ezek a gazdák is hamar rájönnek majd, hogy nem a hamis pénz az érték, hanem az élelem, a termény, a produktum. Ha tudunk olyan helyzetet teremteni, hogy a hamis pénzért semmit nem adunk, éhen halnak az élősködők. Jobb esetben, mérgezett csótányként menekülnek a dolgozó emberek közül.
Ez, csak rajtunk áll!
Ha nem hagyjuk megosztani magunkat, nincs erő, ami győzhetne felettünk.
Ha akad közöttünk, aki másként látja a dolgokat, tegye. Ha el akar szakadni a mindenki által támogatott iránytól, adja át azt a pozíciót másnak, amit ettől a vezetéstől kapott, és hirdesse nyugodtan, a saját álláspontját, de ne mutasson ellenségként azokra, akikkel korábban együttműködött, és ma is hasonló elvekért küzd.
Ha mégis ilyen alakul ki, azt az ellenfél azonnal kihasználja. Ami a borsodi majálison történt, azt az ellenség támogatta. Ha nem így lett volna, akkor a Pintér-legények, a géppisztoly megjelenésére és hangjára, azonnal megszállták volna a területet, mindenkit elhurcolnak,(mint az ülősztrájkról) letartóztatnak és fegyverrel, robbanóanyaggal történt visszaélés vádjával, a tetten érteket bebörtönzik. Nem így történt.
A Fidesz, az Mszp, az Lmp, és a többi ország nyomorító, felszabadultan tapsolt, hogy azonos zászló alatt, hogyan akarják egymást lejáratni, az egymástól nem is messze álló emberek. Nem hiszem, hogy nem akadt volna egy tökös magyar, aki megmagyarázta volna a szirénát tekerőnek, hogy amit csinál, az most épp baromság. Azt sem hiszem, hogy aki a szirénát tekerte, az, az Eu.-ért, a megemelt adókért, bírságokért, az eladott országért, annak további eladásáért harcolt. Azok, most, a Fidesz égisze alatt működnek. Senkinek nem kell, a Jobbikot támogatni. Bárki, ha úgy érzi, ott a helye, átléphet a másik oldalra, és ez, még csak nem is árulás. Az árulás a Pösze-féléknél kezdődik. Kezdődik akkor, amikor a bizalomból kapott politikai súlyt, azok ellen használom, akiktől kaptam. Persze, ezek közhelyek. Mindenki tudja, mégsem kezeljük megfelelően.
A személyes ambíciók, az ego, a sértettség, sajnos teret nyer a viselkedésünkben. Ez a gyengénk, és ezt használják ki ellenünk, ha hagyjuk.
Tudom, mit jelent, ha letettem a voksom a semmi mellé, és évek alatt abból valamit építettem. Ez jogos büszkeség. Azt is tudom, milyen nehéz átadni egy felépített dolgot másnak, aki esetleg jobban építheti nálam is. Ez egy áldozat.
Nem mindegy, ki, és mikor kell meghozzon egy ilyen áldozatot.
Ismerjük az elnyomók stratégiáját. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére, és onnan megfordíthatod a folyamatokat.
Nem hagyhatjuk megfordítani. Az ország megmaradásának, nemzeti szuverenitásunk megörzésének az igénye, ellenállhatatlanul tör fel a társadalomból. Nem hagyhatjuk, hogy annak élére állva, bárki gittegyletté változtathassa ezt a hatalmas erőt, de azt sem, hogy forrófejű, egyébként jóindulatú emberek, kihúzzák a talajt, a cselekvőképes politikai erő, lába alól.
Mindenben mértéket kell tartani, az eredmény érdekében.
Ha iszom egy pohár bort, a jókedvemért teszem. Ha egy kannával iszom, előbb zokogva borulok az asztalra, majd eszméletlenül esem alá, vagy temperamentumtól függően, éppen azt a barátomat próbálom ütlegelni, aki óvna a túlzásoktól.
Az a kérdés, hogy ezektől jobb, vagy rosszabb lesz a kedvem?
Szerintem nem kérdés.
Egységet kell teremteni, az alig eltérő nézetek között, és lesz magyar feltámadás. Én, hiszek benne.
Béla László