Végéhez közelít a vegzatúra
Vannak csalhatatlan jelek, melyek az anyagban megtestesült élet végét jelentik. Ki ne hallott volna már olyan esetről, amikor a hónapok óta ágyban fekvő haldokló, egyszer csak felkel, jól érzi magát, vidáman megvacsorázik a boldog családdal, nyugovóra tér, és reggelre holtan találják. Az, az élet, a cselekvőképesség utolsó fellángolása. Ilyen volt a hitleri háború Dunkerque-i
Édesapám meséli, hogy mikor a Kádár éra a végét járta, a rendőrök egyik feladatául adták, ez egészségügyi pakk, kisollójának fokozott ellenőrzését.
Annak sem volt egyéb értelme, a hatalom fitogtatásánál.
Viktorék, nagyon hamar eljutottak ide. Most, az egész csomag „léte a tét” Ez rossz, mert el kell szenvedni az önkényt, de nagyon jó. mert hatalmuk közeli végére utal. Fizessük boldogan a bírságot!
Kívánjuk együtt az ilyen hatalomnak, nyugodjon békében.
Elgondolkodtató a közösségek hőseinek sorsa. Általában tragikus, de az utókor szerető emlékezete, felülemeli őket a tragédiájukon, a hősiesség magasságába.
Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Eltűnödtem, mi lenne méltó, a mai hatalom hősies harcának emlékezetére. Milyen bátran találnak ki adókat, milyen halált megvető bátorsággal emelik az árakat, a bírságokat, és az ellenség, a nép, még sincs ártalmukra. (szerencsére)
Semmi más nem jutott eszembe, mint egy viharsaok-beli kőfaragó népi bölcsessége. Ez a derék ember, emléket akart állítani, faluja erős emberének.
Halálát, annak is, az erőfitogtatás okozta. Bebizonyítandó, hogy bárkinél erősebb, felvette a malom előtt, a tartaléknak vásárolt követ, és a feje fölé emelte. Végül, a súly alatt összerogyott, magára ejtve a követ, és meghalt.
A molnárok úgy döntöttek, senki kenyerét nem őrlik olyan kő alatt, ami egy ember halálát okozta. Nagylelkűen odaajándékozták sírkőnek, a derék kőfaragó pedig ezt véste rá, „társadalmi munkában”:
Itt nyugszik Dörmögö Döme.
Agyonnyomta őtet a malomnak köve,
És mire leemelték róla,
Holtan mászott ki alóla.
Béla László
