…jobban, mint szeretnénk.
Mihez?
A „szabadság” hazájához, Amerikához. Választott vezetőink, mindent megtesznek azért, hogy mielőbb utolérjük, a kérdés csak az, vajon akarjuk e?
Szerintem nem.
Magyarország az elmúlt ezer évben önálló, sőt közép-Európában, hosszú időn át meghatározó tényező volt. Így volt ez kultúrában, technikában, technológiában tudományban és haderőben egyaránt. Természetesen, voltak, vannak és lesznek próbálkozások, olykor iszonyúan gorombák is, a magyar gerinc megtörésére.
Talán a leggorombább, a gnosztikus őskeresztény magyar vallás szétverése, a zsidó-keresztény vallás elterjesztése volt. Tűzzel, vassal, vérrel rajzolta az utat az inkvizíció, de azt is túléltük. Később, a Spanyolországból száműzöttek, beépülvén a török-oszmán hatalomba, létrehozták a kor legagresszívebb haderejét, amivel szemben, éppen mi védtük Európát. Alaposan kivérezve éltük meg, hogy az oszmán világbirodalmi törekvések haderejének támadó éke, három részre szakította hazánkat. Százötven évig nyögtük az igát, de abból is kitörtünk.
Az ehhez nyújtott, némi osztrák segítség fejében, az osztrák kiválasztottak tették kezüket hazánkra. Azt is sikerült felszámolni, de a bosszú, Trianon, nem maradt el. Horthy, ebből a helyzetből is fel tudta állítani az országot, de ami utána következett, abból a legnehezebb felállni. Magyarok vagyunk, ebből is felállunk.
Bátran szembeszálltunk, a világ, akkor legerősebb szárazföldi hadseregével 56-ban. Csúful cserbenhagyott akkor a „szabadság hazája és élharcosa” bennünket.
A szovjet fegyverek árnyékában végrehajtott terror mögött, ugyanaz az erő állt, mint István király, és minden későbbi magyargyilkos mögött.
Miért lehetséges, hogy mi, mindig beszállunk, a bennünket pusztítani szándékozók hintájába?
Egyetlen oka van ennek. A magyarok bizalma, jóhiszeműsége, és békés természete. Mindennek, úgy ennek is meg van a józan határa. Úgy tűnik, eddigi megpróbáltatásaink elegendőek voltak arra, hogy végre meghúzzuk ezt a határt.
Elegendőek, hogy végre, legalább egy kicsit, gyanakvóak legyünk. Ne higgyünk el mindent, fenntartás nélkül, amit a tv. mond, és ne gondoljunk hazugságnak mindent, amit más forrásból ismerünk meg, de a tv. bölcsen hallgat róla.
Talán már észrevesszük, hogy a médiákat a félretájékoztatásunkra használják fel. (kevés kivétellel)
Hogyan is állunk ezzel a hasonlatossággal, ami Amerikát illeti?
Egyre közelebb állunk egymáshoz. Igaz, még mérföldekre le vagyunk maradva, de a „rendszerváltó” kormányaink, az utat már kikövezték, és masszívan terelnek bennünket előre ezen.
A vadprivatizáció okán, a munkahelyek tömeges elvesztésében, már meg is előztük, de sok kérdésben, még messze mögöttük kullogunk.
A „szabadság” hazájában, terrorizmus gyanúja miatt, már bárki a nyílt utcáról elhurcolható, bármeddig, minden ítélet nélkül fogva tartható, sőt, elnöki utasításra, bárhol „levadászható”. Úgy mint Bil Laden, J.F.Kennedy, ja, utóbbit, csak úgy, minden ok nélkül, nem terrorizmus vádjával vadászták le, mint a Hamasz vezetőjét Dubaiban.
Szóval, nálunk még kínos, bizonyíték nélkül évekig börtönben tartani valakit, de azért, már előfordult. Haladunk a példa nyomában.
Súlyos lemaradásunk van a koncentrációs táborok építésében is. „Példaképünk” a saját területén, a III. Német Birodalmat megszégyenítő számú, méretű, és technikai felszereltségű koncentrációs tábort épített. Eleinte azzal etették a lakosságot, hogy ezek a FEMA táborok, a katasztrófahelyzetek polgári áldozatainak elszállásolására épültek. Mára elmúlt a szégyenlősségük. Már nyílt titok, hogy a hatalom, polgárháborúra készül a saját választói ellen, és ezekbe a táborokba, a gondolkodó amerikai polgárokat akarják zárni „átnevelés” céljából.
Nálunk, ez még gyerekcipőben jár. Igaz, a Fidesz is eltervezett Ócsa határában egy hasonlót, de koránt sem pengedrótos, elektromos kerítéssel, őrtornyokkal, géppuskákkal. Ezt, a bankok által kilakoltatottak számára tervezték, de még terv is maradt. A megvalósítás költségeiből ugyan, ki lehetne fizetni az elszállásolandók adóságát, de akkor azzal a pénzzel, nem hizlalhatók a holdudvar, építő cégeinek nyereségei.
Mára világossá vált, hogy a béke, és a szabadság szószólói, ennek a kettőnek a legesküdtebb ellenségei. Nyilvánvaló, hogy agresszióval, vagy belső felfordulás megszervezésével, és annak későbbi külső, fegyveres támogatásával, mindent megtesznek, a szabadság elfojtásáért, a béke felszámolásáért. A nekik nem tetsző embereket, egyenlőtlen küzdelemben, gátlástalanul legyilkolják, és ettől, még hős kommandósnak kiáltják ki a gyilkosokat. Nemzeteik érdekeit védő vezetőket, az aknamunkával kirobbantott háborúk hadvezéreit, sorra állítják „bíróság” elé, miközben, ma is működő, bosszúálló tömeggyilkosok, a dicsőség fényében ragyoghatnak. Az emberiség, egyre inkább átlátja ezt. Az, a világszerte rohamosan növekvő elutasítás, ami ezekből a tényekből fakad, meg fogja törni a bajkeverők uralmát. Már látszik remény arra, hogy végre, az igazság nevében, a megépített koncentrációs táborokba, azok megrendelői kerülnek majd. Maroknyi aberrált bosszúálló, nem tarthat félelemben és elnyomásban, békés nemzeteket, milliárdszámú emberiséget. Az arcátlanság, már az eget ostromolja, és az ég, nem hagyja magát… Egyetlen, jóérzésű ember, sem akar már a vádlottak padján, mondva csinált háborús bűnösöket látni, miközben a valódi bűnösök, a harcok kirobbantói, ítélkeznek felettük, az erő pozíciójából. Az erő, az emberiség kezében van, és egyre nehezebb azt bitorolva, az emberiség ellen kihasználni. Nincs erkölcsi alap az ítélkezésre sem, ameddig a koreai, vietnami, balkáni, afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai, és palesztinai tömeggyilkosokat el nem ítélik. Megelégelte a világ, a „kiválasztott” kettős mércét.
Mi, magyarok, mintát adtunk és adunk a világnak a türelemből. Hiába a kiáltó igazságtalanság, a nyilvánvaló kettős mérce, nem vagyunk hajlandóak egymásnak esni, hogy ennek ürügyén, a „béke őrei” halomra gyilkolhassanak bennünket, mint legutóbb a líbiaiakkal tették. Ébrednek a népek, és ezzel szorul a hurok, a bajkeverők nyaka körül. Nem legyilkolják, de kirekesztik őket.
Látszik az ébredés Görögországban, Franciaországban, de lappangó erőként, minden nép között, ott a józan felismerés. Nem bántják a békákat, de lecsapolják a mocsarat. Számunkra sincs más út, hisz nem akarunk, eddigi uraink szintjére süllyedni.
Béla László
