Mostanában, egyre elementárisabb erővel tör a felszínre, a megnevezés paradoxonja. Gyakran hallani, közszereplők által elmondottak kapcsán, azt a pejoratív megjegyzést, miszerint az adott ember, „nyíltan” zsidózik, cigányozik.
Az a nyelvújító, aki ezt a kérdést ebben a formában felveti, adós marad egy definícióval. Nevezetesen, elfelejti meghatározni, a kifogásolt beszédet hogyan, milyen formában lehetne „stikában” megvalósítani. Aki csak bírál, de nem ad alternatívát, az csak kerékkötő. Minimális elvárás a közszereplésben, hogy egy bírálat mellett, jelen legyen a helyette javasolt cselekvés.
Mennyire nevetségessé válna a Jobbik a kifogásaival, az ország gyarmatosítását, kifosztását ellenző megnyilvánulásaival, ha nem tenné hozzá, ki kell lépni az unióból, helyre kell állítani a magyar gazdaságot, valós alapokra kell helyezni, tehát újra kell tárgyalni az államadósságot, kelet felé kell nyitni, kereskedelemben, párbeszédben, Irán, Oroszország, Kína irányába. A távolabbra nézők, még azt is hozzáteszik, hogy az uniótól szenvedő, tehát azzal elégedetlen országoknak, létre kell hozni, a Keleteurópai Föderációt, mint önálló, vámuniós közös piacot, az országonként önálló, értékálló, nem hígítható pénzzel, a spekuláció minden formájának törvényes tiltásával, a valódi szabad verseny újraélesztésével, a globalista dömping ellensúlyozására, kivédésére.
Természetesen, lehet burkoltan „zsidózni, cigányozni”, de ez, nagyobb kárt okoz a nyíltságnál. Ha valaki elmondja, milyen mutyik, kettős mércék, néppusztító intézkedések, korrupciós lopások alakulnak az országban, mindenki azonnal tudja, ezek kiindulása, milyen fajtához kötődik. De ebből, az nem derül ki, hogy a fajtának, aki ezeket megvalósítja, csak egy része teszi ezt. Jelentős része, bár bír a fajta tulajdonságaival, mégis tolerálható, európai magatartást mutat fel. Ugyanez érvényes, a másik „kiemelten megnevezhetetlen” fajtára.
Ennek nagyobb része is tud, elfogadható életvitelt folytatni, de amikor szadista, az élet kioltásán jóval túlmutató erőszakkal elkövetett gyilkossággal találkozunk, azonnal tudni lehet, milyen fajtájú az elkövető.
Ezek a dolgok, amikor még néven nevezni sem „polkorekt” az embereket, azért végtelenül károsak, mert egyetemleges felelősséget rónak, az egész emberfajtára, ami méltánytalan és igazságtalan.
Az nyilvánvalóan tagadhatatlan, hogy léteznek különböző fajok az emberiségben, így a magyar társadalomban is. Ha valaki, néven nevezi, egy kifogásolt magatartásforma megvalósítóját, azt azonnal rasszistának bélyegzik.
Ettől még nem az!
Ellenkezőleg! Védeni szándékozik az egész fajtát, az egyetemleges megítéléstől.
Ezt természetesen, csak megfelelő értelmi szinten lévő, becsületes gondolkodású emberek értik meg. Aki a zavarosban halászna, az a vádként elhangzó rasszizmust, antiszemitizmust, egyfajta ellenszérumnak hiszi, ami képes elfedni, a közösségellenes magatartásokat.
Nem az.
Éljenek és boldoguljanak a becsületesen élő, gondolkodó, és viselkedő zsidók és cigányok, csak ne a magyarság rovására.
Béla László
