… mondotta volt Sztálin elvtárs az orosz munkásoknak, amikor a lenini ígéretek után, a sztálini megszorítások miatt tiltakoztak. Tárgyilagosan megállapítható, hogy a politikusok, különösen a kommunizmusból átevezett királyok és trónörökösök, rendkívül tanulékonyak. Ezt a szlogent, bölcs tanítójuktól úgy megtanulták, hogy az óta sem képesek elfelejteni, sőt, nem csak a szavak eredeti értelmében, de átvitt értelemben is használják. Úgy, mint pl. nem a bér kevés, hanem keveset dolgoztok, túl vagytok fizetve. Nem a munkahelyek hiányoznak, de ti nem akartok dolgozni, mert lusta munkakerülők vagytok, stb.
Amikor az unióba kellett beléptetni az országot, akkor az volt a duma, ki akar Bécsben cukrászdát nyitni, most meg az, hogy a frászba akarsz te cukrászkodni, amikor már cukor sincs, csak importból.
Igen!
Ez a tények egyik része, de van egy másik részük is.
Ha körülnézünk magunk körül, mit látunk? Ritka a 10 évesnél öregebb autó, épülnek új családi házak, sőt, magasabb szintűek, komfortosabbak, mint korábban. Épülnek autópályák, sőt, repkednek magánrepülőgépek. Mindezek mellett, mi adhat okot elégedetlenségre?
A tények harmadik része, ami mindig a mérleg nyelve volt, ma is az, és az is marad. Nevezetesen, hogy az emberek, mindezen körülmények között hogy érzik magukat. Ha megnézzük azt a réteget, aki kiemelkedően jól él, eszméletlenül sikeres, azt kell látnunk, hogy ezek az „életművészek” szinte kizárólag, a „rendszerváltás” óta regnált, valamely kormány holdudvarához tartoznak. Jó helyen voltak a privatizációnál, esetleg egy forintért vásároltak tönkretett (üzletileg, vezetőik által, szándékosan ellehetetlenített) gyárakat, vagy más, „szerencsés véletlen” folytán váltak milliomossá, esetleg milliárdossá. Netán vettek valamit 50 millióért bankhitelre, amit másnap eladták egymilliárdért, aztán visszafizették a hitelt, a különbözetet pedig eltették, mint az „ügyes üzlet” megtámadhatatlan hasznát.
Van a másik réteg, aki még jól él, de rengeteget dolgozik, kiszolgálja és támogatja az előbbieket. Vannak még, az idegen befektetők. Ők, természetesen, nem csak a szép magyar lányokat akarják befektetni, mint Stroszkán a szobalányt, de jó haszon reményében, idehozzák, a mások munkájából megszerzett gigászi vagyonuk egy részét, hogy azon, olcsó bérrabszolgákat vegyenek közülünk.
Vajon, miért nem otthon próbálkoznak ugyanezzel?
Vannak még jól élők, akik meghallották a gyarmatosítás idejének szavát, és kiváló képességeiket, valahol külföldön adják el, kicsit jobb pénzért.
Mindezért vállalniuk kell, hogy magukra hagyják idősödő szüleiket, barátaikat, és mindemellett, egy idegen országban, hazátlannak és számkivetettnek érzik magukat. Az ott keresett pénzből itthon villognak, és csábítják külföldre a még itthon lévő, esetleg épp munkanélküli szakembereket. Ez, az agyelszívás triviális esete, ami egy ország teljes leépítésének utolsó lépcsője. Ez után már az következik, hogy miénk az ipar, az ásványi kincsek, a lakóépületek, a termőföldek, a vizek. Miért beszéltek ti Magyarországról? Hol van az a Magyarország, ami a tiétek?
Épp erről beszélek, és erről beszél, az a milliónyi magyar, aki borotvaélen táncolva, a kilakoltatás napjától retteg. Erről beszél a Jobbik, és erről beszélnek a hajléktalanok, akik már nem rettegnek a kilakoltatás rémétől, mert már legázolta őket, húsz év kormányainak ország pusztító politikája. Akik baksisért, engedtek az IMF. vadprivatizációs elvárásainak, akik államadósságként kamatot fizetnek a megépített, később Eu. kényszerből, felrobbantott létesítmények teljes bekerülési költsége után, mint a szolnoki cukorgyár hipermodern tárolója, stb.
Ezek a dolgok, már olyan szinten közhelyek, hogy szinte minden magyar tudja, ismeri őket. Vajon miért gondolják a világ, Magyarországon összegyűlt élősködői, hogy rajtuk kívül, itt a hülyék gyűltek egybe? Talán azért, mert húsz év óta, egyfolytában hiszünk, a hazudós bérenceiknek, és mindig közülük választunk „Magyar” Kormányt?
Lehet.
Az is lehet, hogy azt hiszik, hogy az antiszemitázós, rasszistázós dumával, az idők végezetéig el lehet rettenteni az értelmes magyarokat attól, hogy egyszer magyarbarát kormányt válasszanak?
Nem tudom, mit hisznek, de remélem rosszul hiszik.
Nagyon sokan látják már, hogy ami nálunk ma zajlik, az a nemzetközi fasizmus megvalósításának iskolapéldája. A fasizmus, a definíciók szerint, egy olyan központi hatalom, olyan állam, amely a nép támogatásával jön létre, de létrejötte, felhatalmazása után, az őt hatalomba juttató nép, erőszakos ellenségévé lép elő. Benne (a fasiszta államban) a hatalmat, egy, a gondolkodásában kisebbségnek számító csoport gyakorolja. Ez az állam, egyfolytában azt üzeni polgárainak: törvényeimmel kalitkába zárlak, minden lépésedet, lélegzetvételedet, árgus szemmel (kamerákkal, bank, és pontgyűjtő kártyákkal, csipes bérletekkel, diákigazolványokkal, akár a bőröd alá ültetetett mini csipekkel) figyelem. Minden lépésedet meghatározom, és ha rosszul lépsz, nézel, vagy levegőt veszel, megbüntetlek. Ha „főúri” elbánásom ellen lázadni mersz, elsöpörlek, megsemmisítelek.
Ahogy Móricka elképzeli.
Elég a fasiszta kormányokból. Elég a kettős mércéből. Elég a kisebbség terrorjából, és a „nagyobbság” önkényuralmából és korrupciójából.
Nekem, legalább is elég!
Remélem, a többi magyarnak is, és 14-ben, nem kell azon szégyenkeznem, hogy mások még bírják. Igaz, mi magyarok, végtelen toleránsak vagyunk, na de kérem!
Béla László
