Az erő velünk van!
Mondják a jóravaló szereplők, a „Csillagok háborúja” c. amerikai filmsikerben. Gondolkodtam egy ideig, mire rájöttem, miben áll a varázsa ennek az alkotásnak, mert, hogy valami különleges varázsa van, az bizonyos.
Sok, különlegesen jó technikával, nagy hozzáértéssel készült alkotás kerül ki ezekből a stúdiókból, mégsem alakult ki egyik körül sem olyan, az emberi racionalitás határát súroló rajongó tábor, mint éppen, e történet körül.
Hamar rájöttem, hol a varázs, mi az, ami ilyen mértékben ragadja magával az embereket. Az igazság szeretete. A becsülethez, a természetes emberi értékekhez való ösztönös vonzódás. Ugyanaz, ami az idők feltárhatatlan mélyében gyökerező magyar népmesék, állandóan visszatérő motívuma.
Amikor a kicsi gyermek hallgatja a mesét, hogy a hétfejű sárkány, (a gonosz) felmérhetetlen erejével és lehetőségeivel, rettegésben tartja az országot, a királylányt, vagy bárkit, érzi az igazságtalanságot. Nyiladozó értelmével átlátja, hogy ez nem helyénvaló. Végighallgatja, hogy a nagyobb testvérek, az erős daliák, hogyan próbálkoznak elpusztítani a gonoszt, és hogyan véreznek el a hősi küzdelemben. Őszinte együttérzés ébred benne, a jó ügyért harcoló, és értelmetlenül elvesző emberekkel kapcsolatban. Ez, feszültséget teremt, ártatlan gyermeki tudatában, és boldog, amikor az erőtlennek hitt legkisebb gyermek, legkisebb királyfi, vagy a legszorgalmasabb leány, legyőzi a gonoszt, vagy megtöri a varázslatot.
Ugyanez, az igazság ellenállhatatlan vágya az, ami megteremti az ilyen és hasonló filmek, történetek, rajongótáborát, vagy, az igazságtalan állapotokat véresen elsöprő, népi megmozdulásokat, forradalmakat. Ezekben az esetekben, nem lehet, és nem is érdemes az emberek viselkedésében, a józanész érveit keresni. Elvész a racionalitás, az események alakulását, teljes egészében az emóciók veszik át. Hogy melyik helyzetben, melyik emberi magatartás fog kialakulni, ez egy végtelenül összetett mérlegelési folyamat végeredménye.
Egy-egy ilyen alkotás, voltaképpen nem egyéb, mint egy lefújó biztonsági szelep, a társadalomban felgyülemlő veszélyes indulatok, érzelmek levezetésére. Aki datveder szerepet ölt. szeretne elnyomóvá, aki jedilovagét, szeretne élharcossá válni, a gonosz elleni harcban.
Ezt, a hatalmaskodók, nagyon jól tudják, és profi módon alkalmazzák is.
Számukra, indikátorszámokat jelent, a jedilovagok, és a datvaderek aránya.
Ha túl sok a jedilovag, akkor engednek a társadalomra kényszerített présen, ha túlsúlyba kerülnek a datvaderek, akkor nyitnak egy keveset azon a nagyon szűk résen, melyen át az elnyomottak csoportjából, az elnyomók csoportjába át lehet jutni. Ilyen társadalmi, pénzügyi mozzanat pl, a 16% egységes adó, ami az ellenzőket távolabbra tolja, a várományosokat pedig beszippantja az elnyomók táborába. Voltaképpen megosztja, és eltűnteti, a középosztályt.
A széles középosztály az, ami az elsöprés veszélyét hordozza magában, a méltatlanul hatalmaskodók számára, ezért minden emberellenes hatalom elsődleges célja, a középosztály felszámolása. Egyedül ebben a rétegben működik tisztán a racionalitás. Sem az elnyomók, sem az elnyomottak, nem képesek felmérni a tényleges helyzet mindenkori egyensúlyi állapotát. Az elnyomók, az államhatalmat kisajátítók, hatalmi pozíciójukból úgy gondolják, bárkivel bármit megtehetnek, és meg is tesznek. Az elnyomottak, látva ezeket az eseményeket, elhiszik ezt a hamis állítást, és a következményektől tartva, elfogadják az elnyomást. Egyedül a középosztály látja tisztán, hogy a tisztességtelen hatalom, milyen borotvaélen tartja meg a státusát, mennyire az elnyomottak reakcióitól függ a léte. A hatalom, az elnyomást, terrort, a saját érdekében a maximális határig igyekszik kitolni, melyen keresztül kizsebelheti, megfélemlítheti eltartóit, fenntartóit.
A legkisebb egyensúlyvesztés, véres megtorlásokhoz vezet, mint a III. birodalom haderejének megsemmisítése, vagy az 56-os ávósakasztások sorozata, tömeges lincselések megjelenése. Mindig a tömeg a hatalom, és aki ezt nem tudja, vagy nem hiszi el, keserves tapasztalatok árán győződik meg róla.
Az igazsághoz való vonzódás, a becsületesség győzelme a gonosz felett, pozitív érzelmeket vált ki az emberekben. Ebből eredeztethető a rajongótábor kialakulása.
A világra nem születik rossz ember, gyermeknek, minden ember jó. Kizárólag mi, felnőttek vagyunk képesek arra, hogy ezt, az Isten adta eredendő jóságot, kineveljük a gyermekeinkből. Természetesen, nem ezzel a céllal. Mi nem teszünk egyebet, mint felkészítjük gyermekeinket az „életre”. Elmagyarázzuk, megmutatjuk, mit kell tenniük ahhoz, hogy az „ellenséges” világ, el ne tapossa őket. Nem törődünk azzal, hogy eközben, minden szeretetet, ösztönös együttérzést kinevelünk belőlük. Ezt, a tisztességtelen hatalmak sugallják is, sőt, oktatási, nevelési rendszerükben, maguk is megvalósítják.
Nekik, mint „ragadozóknak” olyan tömegre van szükségük, mint a szavannán legelésző gnuk csordája, ahol a többség, reakciók nélkül veszi tudomásul, ha egyikük áldozatul esik. Mindegyik annak örül, hogy adott alkalommal, nem épp ő az áldozat, és szenvtelenül végignézi, miként marcangolják szét élve a társát.
(lakoltatják ki a bankok a családokat)
Ezt az emberfajtát, mi neveljük ki, rosszul értelmezett önvédelemből.
Szerencsére, gyökeresen változik a szemlélet. Nő az emberek között az empátia,csökken a közönyösség, ezzel csökken a tisztességtelenség hatalma. Ez, az elnyomó rendszerek összeomlásához, egy becsületes világ kialakulásához, kialakításához vezet. Ebben, nem lesznek datvederek, sem jedikovagok, csak békésen együtt élő, egymást kölcsönösen tiszteletben tartó, támogató, szeretetben élő emberek.
Ez, a fenntartható jövő.
Béla László
