Aggódik a kisebbség?
Alapos okkal teszi. Hála Istennek, nem a vészkorszakhoz hasonlóan, az életéért aggódik, csak a világszerte kiépített elnyomó rendszerének összeomlásáért, az emberiség fölött, hosszú idő alatt, alattomban kialakított hegemóniájának elvesztéséért. Akár aggódik - akár nem, ez be fog következni, mert be kell következnie.
Az emberi természet, a kevesek kivételével, békés és igazságszerető. Tűrőképessége, hihetetlen mértékben bővíthető. Mégis vannak határai.
Mára, ez a maroknyi ember, világszerte átlépte a határokat. Ennek egyenes következménye, az egyre erőteljesebben megnyilvánuló elutasításuk, amit nehezményeznek. Sehol nincsenek lebetonozva. A világnak legtöbb országából szabadon távozhatnak, senki nem akadályozza őket ebben.
Hogy nem akarnak?
Nem kötelező, de ahogyan egyik szószólójuk, a magyaroknak mondta anno,
„el lehet menni!” Természetesen, be is lehet illeszkedni az adott terület kultúrájába, szokásjogába, becsületes életébe, és akkor senkinek nem lesz ellenérzése velük szemben. Sehol nem rendelkezhetnek többletjogokkal, nem vehetik ki a terület lakosságának kezéből a törvényhozást, mert ez, nem marad, nem maradhat következmények nélkül. Európa kemény dió. Ebben a térségben, nem 5-6, de húsz-harmincezer éves, vagy még ennél is ősibb kultúrák élnek.
Nem fogja egy húszéves német, szemétre való tömeggyilkosnak érezni magát, csak azért, mert ezt akarják a fejébe magyarázni a mészárlások értelmi szerzői, és kirobbantói. Van olyan is, amikor a fagyi visszanyal. Aki a tűzzel játszik, az meg is égetheti magát. Ezt, a legbutább ember is ösztönösen tudja.
Ők miért nem?
Szerintem nem akarják tudni. Ez a struccpolitika jelenti a végüket. Végre.
Világszerte, még inkább Európa-szerte tapasztalható az emberek ébredése.
Az, az elnyomó gépezet, amit kiépítettek, az, ahogyan rátenyereltek az emberek pénzére, ahogyan osztják maguk között a mások munkájának eredményét, ahogy ipari méretekben hamisítják a pénzt, és ahogy csalnak, fosztogatnak a hamisított értéktelen pénzükkel, mindenütt kiverte már a biztosítékot. Borotvaélen billeg a világ, és ezt, már nem lehet, egy újabb háborúval a javukra fordítani, amiből milliók halála árán, újabb hasznot remélnek.
Nem!
Európa, az európai nemzetek, kijárták már ezt az iskolát. Hiába próbálják, a liberalizmus hamis szlogenjével, bevándorlók tömegével felhígítani, és így felszámolni a nemzeteket. Senkinek nem kell a „multi-kulti”. Az emberek, békében, jólétben, biztonságban, és az őket megillető méltósággal akarnak élni.
Aki ezt elveszi tőlük, csak pünkösdi király lehet. Olyan ez, mint amikor a szántóföldből töltést építenek, és a gépek a bevetett földet hordják össze.
Jön az eső, a gépek leállnak, és újraéled a föld. Kicsíráznak a felszín közeli magok. Ha egy ideig, még holo propagandával, hol mással visszatartják a gépeket, kizöldül a töltés. Kibújik a búza, és néhány gyom. A gyom, természeténél fogva, hirtelen nagyra nő. Látványos méreténél fogva, árnyékával kívánja megölni a szerény búzát. De jön a tömörítő gép. A nagyokat szétzúzza, a kicsiket megnyomja. Vajon melyik éli túl a megrázkódtatást?
Ez folyik ma Magyarországon.
Autópályát, metrót, Kossuth-teret és miegymást építünk, amikor magyar gyermekek éheznek, nélkülöznek. Bezárják a kórházakat, iskolákat, gyárakat, és megtehetik. A lopott pénzen, sok magyart akarnak megvásárolni, de szerencsére keveset, és egyre kevesebbet sikerül. A legtöbb magyar, többre tartja magát annál, hogy holmi pénzért, a nemzete ellen fordulva, a hatalmaskodó kisebbség vazallusa legyen.
Viszont, látni, ahogy nő a gyom, és vele az árnyéka. Alagutat épít hat méter homok alá, és nem azért, mert hülye. Ilyen a gaz természete. Árnyékával is fojtogatja a nemesebb életet.
De megindul újra a munka. Jön a tömörítő gép, és ha le nem betonozzák, zöldellő búza mező éled, a pusztítás nyomában, amiből kenyér lesz, nem forgalom. Igaz, a gazok tört tetemei alatt, néhány búza is elpusztul, de ez a vesztesség, sokkal kisebb annál, mint ha a gazok állva maradnának.
Béla László
