évszázados átverés

   Világunk, ma ezt az időszakot éli. Rövid időn belül, minden titkolt esemény köztudottá válik, és mindenkinek vállalnia kell, döntései, emberi magatartása hatásait. Ez így természetes, mert tárgyi rendet, csak a lelki, lélektani rend alapozhat meg. Ameddig a lelkek igazságtalanságok miatt háborognak, amíg léteznek titkosított információk, tabutémák, addig értelmetlen bármiről tárgyalni, megállapodni, véleményt alkotni.

  Lehet, hogy az emberiséget, fekélyként gyötrő problémák is, teljesen új megvilágításba kerülnek.

Köztudott, hogy a II. világháborúban, szigorúan őrzött táborokban, jelentős embertömeget gyűjtöttek össze. Ilyen táborok működtek szovjet, német és egyéb területeken. Ma Amerikában (fema tábor néven) épültek hasonlók, melyek egyenlőre még üresen állnak. Azt, hogy ezeket mikor és kikkel akarják megtölteni, egyenlőre, homály fedi. A kommunikált indok az építésükre, hogy a katasztrófahelyzetben ellátatlanul maradó amerikai polgárok szervezett ellátásának megoldására épültek. Ez az indok, a műszaki paraméterek ismeretében, legalább is, erősen hazugsággyanús. Ha egy katasztrófa helyzetben éhen szomjan maradt családok/emberek, valahol az ellátás reményére találnak, azokat elég beengedni egy ilyen táborba, és nem kell villamos pengedrótokból álló, őrtornyokkal őrzött kerítéssel őrizni őket. Nem akarnak kimenni. Ha a tervező attól tartott, hogy netán az elláthatónál nagyobb tömeg özönlené el a tábort, az valamelyest magyarázná a kerítést, de akkor a felső negyed magasságban, a kerítésnek, kifelé kéne domborodni, hogy a behatolást zárja ki.

Csakhogy, ezek a kerítések befelé hajlanak, láthatóan, a távozni szándékozók visszatartására.

  Sokáig értetlenül álltam ezek előtt a tények előtt, mígnem, egy rendhagyó információ, új megvilágításba helyezett néhány dolgot.

Mint mát írtam, köztudott, hogy a fema-táborokhoz hasonlók, jelentős számban léteztek a II. világháborúban. Szerepüket és céljukat nem tisztem minősíteni, de tény, hogy pusztán a létük, a nem szovjet területek, különösen Németország, Lengyelország és Magyarország lakosságával szemben, súlyos, milliárdos kártérítésekhez szolgáltatott alapot, eltérően a hadifogolytáborok gyakorlatától.

   Ami ezekben a táborokban folyt, és folyhat, kétségtelenül bűn, az oda zárt emberekkel, és egyáltalában az emberséggel, emberiességgel szemben. Elkövették, és felelősséggel tartoznak, akik az eseményeket véghezvitték, de nagyobb felelősséggel tartoznak, akik a létrehozásukat elrendelték. Ahogy a háborúkban sem a katona a felelős a mészárlásokért, hiszen parancsra teszi, vagy ő-vagy én alapon, úgy az egyéb embertelen dolgokért is, nagyobb felelősség terheli a felbujtót, mint bármely végrehajtót.

  Ezen a ponton okozhat egy szemléletváltást, amivel legutóbb egy írásban találkoztam. Az állítás valódiságát nem ellenőriztem. Nem is állt módomban megtenni, hiszen azok a levéltárak, melyekben az ilyen dokumentumokat őrzik, „halandó” emberek számára nem látogathatók. Az információ azonban, arra mégis jó, hogy elgondolkodjunk. Feltéve, de nem megengedve, hogy a szerző, állításait nem az ujjából szopta, esetleg valóságtartalma is lehet. Ha van, és ha azt összevetjük a jelen történéseivel, érdekesen változik a kaleidoszkóp képe.

Az ominózus írásban, nem kisebb állítás szerepel, mint az, hogy a ma holokausztként ismert bűntényt, izraeli vallási vezetők rendelték el, és hajtatták végre a befolyásuk alá vont, más vallásúakkal. Tudvalevő, hogy az emberirtás módszerét gázkamrákkal, Dávid király találta ki, és valósította meg a világon először, a sumérek kiirtására Az ok, ami erre késztette őket, állítólag egy felsőbbrendű zsidó állam megalkotása volt.

  Tudvalevő, (és itt most, a történelmi részletezést mellőzőm) hogy a két világháború között, létrehozták a zsidó államot. Mivel a jelentős nemzetközi elutasítottság miatt, túl sok volt a jelentkező az állampolgárságra. Az állam vezetői, azt akarván, hogy államukban csak „minőségi” (értsd gazdag) állampolgárok legyenek. Valahogyan el kellett tűntetni az alkalmatlan jelentkezőket. Ezt ők maguk, nem tehették, mert a „minőségi” állampolgárok részéről is kemény ellenállásba ütköztek volna. Ezért nem zárható ki, hogy belázították az amúgy is embargóval felhergelt német vezetést, a terv végrehajtására. Még az sem lehetetlen, sőt, inkább valószínű, tudatosan számoltak azzal, hogy az így odadobott saját áldozatok szenvedéséből, később milyen haszon húzható, akár politikai (lelkiismereti) akár gazdasági oldalról nézzük a történéseket.  

      Tudnunk kell, hogy a belázított forrófejű franciák forradalma utáni hatalmi vákuumban milyen fajtához tartozók ragadták meg, és tartják azóta is kézben a francia nép feletti hatalmat. Azt is, hogy Marx és Engels, a világot megrázó kommunizmus szellemi megalkotói milyen fajhoz tartoztak, Ha azt is tudjuk, hogy az orosz forradalom vezetői, a Romanov dinasztia lemészárolói, milyen fajhoz tartoztak, akkor érdemes megnéznünk, hogy az első világháború casus bellijét megteremtő herceg milyen fajhoz tartozott. Az sem meglepő, hogy a „dicsőséges tanácsköztársaság” felforgatói sem tértek el, ahogyan a trianoni békét aláíró magyar politikusok sem. Ha ismerjük a háború utáni kommunista magyar vezetés összetételét, vagy az 56 vérbefojtását követő bosszúhadjárat vezéralakjait, vagy akár a „rendszerváltást” követő magyar kormányok összetételét, nem sok kétségünk marad afelől, hogy egy számító, nagyon ügyesen manőverező, és gátlástalanul bosszúálló fajtával kell, együtt élve, elfogadható körülményeket teremtenünk.

  Mindezek ismeretében, már korántsem olyan valószínűtlen, az ominózus írás állítása, miszerint a második világháborús ellenintézkedések, aktuális vallási vezetők döntése alapján történtek. Ahogy létezik a bűnözésben önbetörés, a gyilkosságban felbujtás, a tornyokban irányított robbantás, úgy létezhet, egy ilyen verzió is. Ha esetleg ez a valóság, azonnal megváltozik a leányzó fekvése is.

   Ebben az esetben, elviselhető magyar életet, csak egy módon teremthetünk Magyarországon, az effajta emberek teljes, tökéletes és szigorúan ellenőrzött kirekesztésével. Pontosan úgy, ahogyan ők teszik ma velünk. Teljes kirekesztés a politikai döntésekből, a médiákból, a pénzvilágból, az igazságszolgáltatásból.

A magyarság, mindig megkülönböztetett szeretettel fogadott minden vendéget, aki dolgozni, pihenni, vagy ünnepelni jött hozzánk, de elutasított, és előbb utóbb kiüldözött mindenkit, aki zsarolni, elnyomni, uralkodni érkezett.

Most sincs ez másképp.

Béla László