Korábbi posztom Vajk árulásáról, mélyebben érintett meg embereket, mint sem gondoltam volna. Aki élesben kommentet ír a témában, azt kiteszem, de aki E-mailben fejti ki a véleményét, azt nincs jogom közzétenni. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy érveit, véleményét, figyelmen kívül hagyom. Fontosnak tartom leszögezni, hogy írásaimmal soha senkit megbántani nem akarok, soha személy, vagy csoport ellen nem irányulnak, mindössze, adott emberi magatartásokat állítok célkeresztbe. Ha ezek alapján, valaki, mégis, találva érzi magát, annak talán érdemes tükörbe nézni, és elgondolkodni, vajon igaz lehet e rá, amit leírtam.

    Természetesen, ismerem a népi ajánlást „holtakról vagy jót, vagy semmit”,

 Ha ezt alapul vennénk, a történelem meghatározó figuráiról, soha nem beszélhetnénk, írhatnánk, egyenesen és őszintén, de akkor miből tanulnánk? Ha csak jó dolgokat említhetnénk, akkor megtörténhetne, hogy Mózes, Dávid, Heródes, Jézus, Hitler és Sztálin egy sorba kerüljön. Ez, a képtelensége mellett elfogadhatatlan is. Remélem, ebben nem tévedek.

    Szerintem, csak az a fontos, hogy igaz, de legalább általunk igaznak tudott dolgokat írjunk, beszéljünk. Nem lehet viszont tabu téma, ami a titkok ködébe burkoltatott, mert szabaddá, csak az igazság tesz mindenkit, és bárkit.

  Azt a mondást is ismerem: „Szólj igazat, és beverik a fejedet.” Rendben.

Erről az a véleményem, hogy a „szabaddá tesz” erre az esetre a legigazabb.

Ha valakit, az igazság kimondásáért megölnek (mint Jézust), azt megszabadították, egy emberi élet terhétől, harcától, és lehetséges bűneitől is. Van ennél nagyobb szabadság? Mikor a régi magyarok, az igazságért szálltak harcba, nem kerülték, de keresték a halált. Szerencsénkre, nem mindenki találta meg.

Ez a szemlélet, hozzáállás tette verhetetlenné a magyar harcosokat, a zsoldosok elleni harcaikban. Sokkal kívánatosabb volt a csatákban hősként elesni, mint élve, gyáván megfutamodni. (Petőfi: „Egy gondolat bánt engemet…” )

   Visszatérve Vajk/István szerepére, sokan gondolják, és tudott igazságként állítják, hogy István király mentette meg a magyarságot a kipusztulástól.

Hirdetik, hogy az intelligens nyugat, megsemmisítette volna a magyarságot, ha be nem sorol, a zsidó-keresztény vallásba.

Kérdezem én, most miben munkálkodik az intelligens nyugat? („el lehet menni”) Mindazonáltal, ugyanolyan módszerekkel, belső árulások kihasználásával, mint anno Vajk idejében tették. Ma is idegen tanácsadók, barátnak hirdetett ellenségek pusztítják, döntik nyomorba a népet.

Ez, mint tény, egyre kevesebbek számára kétséges.

   Azt mondják egyes érvek, hogy a magyarság, képtelen lett volna megvédeni magát. A pozsonyi csata történelmi tanulsága, egészen mást igazol.

Az egységes, őskeresztény magyarság, a Kárpát-medencében, kikezdhetetlen volt. Amikor Vajkon keresztül sikerült megosztani, akkor tudták német és olasz hadak legyőzni, az egyik felét, Koppány táborát.

Az a vallás, hit, életforma, amit keresztes hadakkal, agitátorokkal, inkvizícióval, rettegéssel lehet csak terjeszteni, igen messze állhat az isteni szándéktól és akarattól. Ezzel együtt, meg van engedve, a visszatekintés tanúsága szerint.

A szakrális magyar vezetők, táltosok, igricek, soha nem beszéltek arról, ki kerüljön hatalomra. Akit a nép, méltónak talált, azt fogadták el, és működtek együtt vele. Amikor egy pap, kiáll a szószékre, és Isten igéje helyett, vagy mellett, arról beszél, kit kell megválasztani, hiteltelenné teszi önmagát, és egész szervezetét, amelyik erre kötelezi.

  István, hatalom-kiajánlása idegen kézbe, a napnál is világosabban látszik.

Halála után (1038) egy német Orseolo Péter követte a trónon. Tőle egy bizonytalan rokonsági fokú Aba Sámuel (1041-1044) vette át rövid időre a trónt, de az agilis német, halála előtt, két évre (1044-1046) még visszaszerezte.

El lehet képzelni, milyen sors vár arra a népre, akinek hagyományos szakrális, egységet teremtő papfejedelmei után, Istváni jogra hivatkozva, idegenek, és jogosult magyarok marakodnak a trónján, és vezetése, királya, 2-3 évente változik. Az Árpádház kihalása után egészen Hunyadi Mátyásig (1458)

idegen, vagy félig magyar királyaink voltak. Nem folytatom a sort, magáért beszél.

     Sokan gondolják, sőt hangoztatják, hogy az „elmaradott” magyarság, sem tudását, technológiáit illetően, sem katonai védelmi képessége szerint, nem állhatott volna meg, az európai népek támadásaival szemben. Ennek legintenzívebb cáfolata Mátyás Magyarországa. Az sem elhanyagolható, hogy jelenkorunk kényelmét és hatalmát megalapozó technológiák nagyobb része, mit a dinamó, így az elektromosság, a számítógép, a televízió, és sok egyéb között, egészen az atombombáig, magyar kezdeményezéssel került a világ kezébe.

A „mi lett volna ha” kezdetű mondatok, mindig feleslegesek, mert semmit nem változtatnak meg, de elgondolkodni lehet, hova fejlődtünk volna saját erőnkből, képességeinkből, ha István, ránk nem szabadítja az idegen befolyást.

  Az, ebben a kérdésben ellenvéleményt megfogalmazó kedves olvasóimnak is, szeretettel ajánlom figyelmébe, hogy Magyarországon, az első világháború előtt, világszínvonalú iparral, technológiákkal és tudománnyal rendelkeztünk.

Az sem elhanyagolható, hogy amikor (Kádár alatt) valamilyen szinten korlátozva volt az ország fosztogatása, az olcsó benzinárban benne foglaltatott a gépjármű biztosítás díja, és állampolgári jogon járt, a magas színvonalú egészségügyi ellátás, és nem a várólistákon haldoklott egyetlen magyar sem.

  Ez csak két „apróság” inkább a szemlélet bemutatására, de ebből azért sejthető, milyen élet várható az országban, ha egyszer lerázzuk az eu, és a rablóbankok igáját, amit áttételesen, bizony István király tett a nyakunkba.