Eleinte nem értettem, miféle érdeke fűződhet bárkinek ahhoz, hogy egy ország, egy terület életlehetőségeit megszűntesse. Nem tudtam kinek jó az, ha a magyarok a létminimum szélén tengődnek. Amikor Gyurcsány, a televízió nyilvánosságában a nép arcába mondta „el lehet menni” még mindig azt hittem, a Kádár korszak bezártságának ellentétéből akar politikai tőkét kovácsolni.
Sajnos tévedtem.
Most, hogy a komolyabb átalakulások kezdetüket vették, érkeztek különböző forrásokból a figyelmeztetések – magyarok, ne hagyjátok el a Kárpát-medencét.
Ez egy kitüntetett terület. Fekvésénél, természeti adottságainál fogva, a később bekövetkező katasztrófák (földrengések, időjárási szélsőségek) túlélésére a legalkalmasabb hely a földön. Akkor értettem meg, mi okozza, a fokozott bevándorlási szándékot. Ez, az elmúlt idők kormányainak bevándorlási
politikájára terelte a figyelmemet, és megdöbbenve láttam, hogy mindegyik, futószalagon hordja az idegeneket hazánkba.
Nem baj!
A baj az, hogy az a bizonyos kettős mérce, amiről az igazságszolgáltatásban beszélnek, nem csak az igazságszolgáltatásban, de a foglalkoztatásban, és a bérezésben, ugyanúgy működik. Nem tudtam, miért hozzák létre a kormányaink, a hivatalok ellenőrzésének hivatalát ellenőrző hivatalt, miért ruházzák fel őket a korlátlan bírságolás jogával, most kezdem érteni. Ezekbe a hivatalokba el lehet úgy dugni embereket, jó fizetés mellet, hogy nem nagyon tűnik fel. Mellettük, a tényleges munka elvégzésére, mindig akadnak helybeliek, szerény bérezésért. Az egész értelmetlen adminisztráció fenntartásának költségét pedig, fedezik azok a bírságok, melyeknek kivetésére, az eldugott emberek, a munkavégző helybelieket kötelezik. Lehetne itt említeni a kivetett bírságok arányát a multik és a magyar kereskedők között, de erről nincsenek pontos adataim. Gyanítom, hogy az arány hasonlatos az adózás arányához, amelyben a forgalom nagyobb részét bonyolító multik, az adók összértékének kisebb részét fizetik.
Ez mind kellemetlen, elhiszem. Még is, arra kérem a magyarokat, ne hagyják el a hazát. Inkább figyeljenek a választásokon, hogy olyan kormányok kerüljenek hatalomra, amelyek ezeket a tendenciákat megfordítják. Elnéptelenedő falvainkat nézve, egyáltalán nem aggódom a bevándorlók miatt. Sokan elférünk ebben az országban. A fontos csak az, hogy a munkában (és fizetésben) a magyarok is megtalálják a helyüket, a termelő eszközök, és termőföldek, a helyben lakók kezében legyenek, és megszűnjenek, a szándékosan gerjesztett megélhetési gondok, amelyek a magyarokat elvándorlásra kényszerítik. Ne lehessen különbség, kiváltképpen ne a magyarok rovására a jogokban és lehetőségekben, és ne a bevándorlók akarják, vagy éppen határozzák meg, a magyarországi események alakulását.
Béla László
