évszázados átverés

Gondolatok az emberiség, és a magyarság helyzetéről, lehetséges megoldások, a válságok megelőzéséről, felszámolásáról, az Isteni igazságosság fontosságáról. Amit a médiák elhallgatnak, tájékoztatás a körülöttünk történő dolgokról... Az ellentétek, és igazságtalanságok felszámolásáért dolgozom, együtt, minden jó szándékú emberrel. Végkifejletben győzni fogunk, győznünk kell, mint a pozsonyi csatában, mert nin cs más alternatívánk.

Friss topikok

  • Hungarica: " A mélybe csak a tested merült el,csak ő tűnt el a föld alatt ,de lényed lényege ezer felé szóró... (2014.02.16. 18:01) Sok legyet egy csapásra…
  • katolnai: Ha mindennel nem is értek egyet írásodban, de sok igazságot megfogalmaztál: kár, h pont azok nem o... (2013.11.08. 06:46) Mi bajuk a zsidóknak Horthy-val?
  • Vállalkozz: Tibi Atya mindenképpen tudja, hiszen nemrég futott el mellett nagyon meggyőző tempó fölénnyel: www... (2013.08.01. 00:53) Orbán a legnépszerűbb politikus…
  • nemhívő: ....a "jobbik" soha nem fog kormányra kerülni.... Legfőképpen azért, ...mert eszük ágában sincsen... (2012.12.01. 20:02) A be(nyalós)hódoló egységfront…
  • cgitar: Az kiabál akinek a háza ég! Kár volt magyarázkodni ! (2012.11.27. 23:15) Visít a kisebbség.

Az ellentmondás csak látszólagos.

2012.07.04. 22:45 | béla lászló | Szólj hozzá!

 

Az ellentmondás csak látszólagos.

 

   Mostanában, mióta keményebben, egyenesebben megfogalmazom a véleményemet, néha furcsa kritikát kapok. Kedves olvasóim felróják, hogyan lehet egyszerre a szeretetről, kirekesztésről, kettős mércéről írni. Hol van abban az emberben szeretet, aki észreveszi a másik ember viselkedésében a negatívumokat. Elárulhatom, van. Az események általában két ember között zajlanak. Az egyik a kezdeményező, a másik az elszenvedő. Egyáltalán nem biztos, mivel minden embertársamat egyformán szeretem, hogy nem alakul ki egyensúlyvesztés, egy adott emberi cselekedet kapcsán.

   Pl.: Ha az eset arról szól, hogy egyik ember elvesz a másiktól valamit. Ez mindig egy nehéz helyzet. Egy ilyen esetben egyaránt örülhetek az egyik ember gazdagodásának, és a másik ember jó szívének, hogy oda adta a valamijét a másiknak. Az ilyen esetekbe viszont, az ellenség keze, gyakran beteszi a lábát.

Akarva – nem akarva, felvetődik a kérdés: aki elvette embertársától a valamit, annak, ugyan, volt e rá szüksége? Akitől elvették, annak hiányzott, hiányzik e?

  Ha egy ilyen helyzetben az ember, aki elvesz, még egy autót, medencét, vagy egyéb kevésbé nélkülözhetetlen dolgot szerezhet, miközben, aki ad, az a gyermeke ebédjére valót adja, ő maga pedig már két napja nem evett, egy ilyen helyzetben, bizony nehéz örülni, ilyenkor a szánalom tör a felszínre, és az együttérzés. Szerencsére, ezzel nem vagyok egyedül, sőt, azt mondhatom, hogy a magyarokra leginkább ez jellemző. Senkitől nem vesszük el az utolsó falatját, és nem akarunk mindenáron újabb dolgokat szerezni, ha már minden szükségessel rendelkezünk. Ez, nem magyar szokás.

    Persze, élnek közöttünk emberek, akik azért vesznek valamit, hogy a következő lomtalanításon legyen mit kidobni, hogy a szomszédot üsse meg a guta. NEM BAJ !

 

Ez sem baj, csak az ilyen embereket ki kell rekeszteni a közhatalomból. Egyáltalán nem azért, hogy meg legyenek büntetve, de azért, hogy megóvjuk őket a bűnbeeséstől. Éppen az irántuk érzett szeretet késztet arra, hogy ezt tegyük. Aki a saját képességeivel, hatalmával követel, sokkal eredménytelenebb, mint ha ugyanezt, közhatalom birtokában teszi. Talán nem is kell mondanom, a koldus, és a végrehajtó közötti különbséget, hiszen elég látványos.

   

    Ezért fontos, hogy egy állami közhivatalba, Magyarországon, a magyarokkal együtt érző ember kerüljön. Lehetetlen, hogy máshova húzzon a szíve egy ügyvédnek, ügyésznek, bírónak, rendőrnek, katonatisztnek, közhivatalnoknak, polgármesternek, gyártulajdonosnak, bankigazgatónak, miniszternek, vagy miniszterelnöknek. Ezekben a pozíciókban, a Magyarországra nem megfelelő emberek, olyan károkat képesek csinálni, mint amitől pl. az utóbbi 20 évben, az egész nemzet nyög.

 

   Azokat az embereket, akik betegesen vágynak a hatalomra, és ha egy picit is megszereztek, azonnal visszaélnek vele. Akik a közhatalmat nem a közjavára vetik be, hanem saját gazdagságuk növelésére, azokat bizony ettől a közhatalomtól távol kell tartani, ebből, a legszigorúbban, és leg következetesebben ki kell rekeszteni. Igaza volt II. Andrásnak, vagy Horthy Miklósnak, amikor erről az aranybullát, vagy más ide vágó, egyenértékű törvényt megalkották. II. András, talán ott hibázott, hogy az ő

idejében , az általa kirekesztetteknek, nem volt saját hazája, ahova mehettek sértődöttségükben, Horthy esetében, már ez sem állt. Hogy kit kell kirekeszteni, ezt én nem tudom. Látok ugyan, némileg súlyos egyensúlyvesztést a vezető közhatalmi pozíciókban, a médiákban. és egyéb helyeken, de ez kevés. Egy Magyar Király 1222-ben, vagy egy kormányzó több, mint 800 évvel később, bizonyára több tapasztalat és ismeret birtokában jutott azonos véleményre. Ki szállhatna vitába velük?

 

   Sokan mondják, hogy haragot, gyűlöletet táplálok emberekkel szemben, hiszen a kirekesztés, csak gyűlölet eredménye lehet.

Ez hatalmas tévedés! Bennem akkor is a szeretet a fő szempont, amikor egyesek kirekesztéséről beszélek. Kell e beszédesebb bizonyíték, bizonyos kirekesztendő emberek kártevésére, mint épp az ország helyzete?

Néhány ezer ember kirekesztésének hiánya miatt, sok millióan veszítették el biztonságukat, hazai életterüket, családjukat, jövőjüket.

  Csoda e, ha nagyobb bennem a szeretet, és együttérzés, sok tízezer honfitársam iránt, mint a kártevők iránt? Csoda e, ha a kirekesztés mellett voksolok, ha például, egy közülük, hatalmas kárt okozva széttárt karral mondja, nem értettünk hozzá. Ha ezt magyar ember mondja, ott helyben felkoncolják a kárvallottak. Ha kirekesztjük a hozzá nem értőket, megkímélhetjük őket a népharagtól, ami viszont közismerten jól seper.(Ha elég nagy)

  

 De, hogy mindenki értse, kérdezem én. Ha egy gyümölcsösben, megjelennek a levéltetvek, miért veszi a gazda a permetezőt, és permetezi be a fáit? Talán haragszik a levéltetvekre? Egy frászt! Termelni akar, és a tetvek akadályozzák. Akkor gyűlölné a tetveket, ha állandóan töltött permetezővel járna. Lesné a tetveket, és ahol megjelennének, azonnal permetezne. Tesz ilyet egy Magyar Gazda? Egy frászt! Még a szomszéd kertjébe sem permetez, mert az, a szomszéd gazda dolga. Ha megvédi a gyümölcsöt lesz, ha megeszik a tetvek, nem lesz.

  Ha egy tábla burgonyát ellep a bogár, és a fél levelét, már lerágták a lárvák, aki permetezve kiirtja a lárvákat, az egész fajt akarja kiirtani?

Egy frászt! Lehet, hogy kedve lenne hozzá, de beéri azzal, hogy arról a területről rekeszti ki a fajtát, amelynek a hozamáért ő a felelős.

Ez a természet törvénye, és így is van ez, az élet minden természetes területén. Egyedül, az emberi társadalmakban lehet ezt, az alapigazságot,

egy-egy rövid időre, az emberiséggel együtt, a feje tetejére állítani.

Ezer év, rövid idő, a történelemben. Arra elég, hogy a fejre állított emberiség elfáradjon, és a talpára álljon. Igaz, lassan, de ez, most zajlik.

 

Béla László

A bejegyzés trackback címe:

https://magyaratveres.blog.hu/api/trackback/id/tr154629984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása