évszázados átverés

   A kritika fürge lábakon jár, és mindenkit elér, aki megérdemli. Én is így jártam. Egy kedves olvasóm olvasta a fejemre, mit sem ér, a hibák felemlegetése, hisz azokat mindenki ismeri. Olyan írás segíthet, amelyik a jelen helyzetben elérhető megoldásokat mutat. Sokak szerint ilyen nem létezik, mert a kétharmad mindent lesöpör, és mindent megszavaz, amit a „főnők” elé tol.

Szerintem ez korántsem törvényszerű. Lehet, hogy ma igaz, de megváltoztatható.

  Hogyan?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához, néhány dolgot, tényként le kell szögeznünk. Ha ezeket a tényeket ismerjük, nyomban mutatkoznak megoldások, a lehetetlen állapot megváltoztatására.

Először is, abból kell kiindulni, hogy a parlamentben ülő választott képviselőink döntő többsége jóérzésű magyar ember. Sokan közülük észre sem veszik, amikor rossz dolgok megvalósításához használják fel őket, pontosabban a mi szavazatainkat, amivel őket a parlamentbe juttattuk. Természetesen vannak közöttük is politikai kalandorok, olcsó karrieristák és szándékos pusztítók, ésw pénzen vett árulók. akiket, ha már beválasztottuk, nem lehet a nép oldalára állítani.  Ezeket, ha vizes marhabőrbe varrva kitennék a napra száradni, utolsó leheletükig nem tennének le ország, és nemzetpusztító szándékukról, mert ez az egyetlen örömük. Szerintem, elenyésző kisebbségben vannak, foglalkozni sem érdemes velük,

     Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az emberek, valahol közöttünk élnek, valakikkel naponta találkoznak, valahol tankolnak, vásárolnak, egyszóval, egy szűkebb magyar közösség tagjaiként élnek. Ha ez a közösség figyelmezteti, szükség esetén, akár kirekeszti őket nemzetáruló hozzáállásukért, sokan észhez térnek közülük, és nem támogatják nemzetük pusztítását.

Már hallom a kórust, -pártfegyelem, -frakciófegyelem, -pénbírság kiszavazásért, stb. Ezek kamu dumák. Nagyjából ugyanannyi igazság van mögöttük, mint ha a kivégző osztag azt mondaná, ők ártatlanok, az ólmok a bűnösek.

   Azért nézzük végig a helyzeteket.

Alapvetés, hogy a képviselő, választóinak érdekeit akaratát köteles képviselni, ezt kell bevigye a parlamentbe, ott ennek kell hangot adnia, ezért kapja a fizetését, a választók pénzéből. Amelyik nem ezt teszi, az kötelességszegő, megtagadja a munkavégzést, tehát fizetésre sem tarthat igényt.

Mit tesznek a pártok?

El vannak szállva fogalomzavarukban.

Azt hiszi némelyik párt, hogy a képviselők magasabb rendű testülete, a frakcióvezető pedig, minden képviselő főnöke. Egy frászt!

Attól, hogy a frakcióvezető a szavazásoknál felugrik, mint egy vásári kikiáltó, és megmondja a képviselőknek, milyen szavazatot vár tőlük, ez bohócteljesítménynek kiváló, de senkit semmire nem kötelez. A képviselők főnöke a választó polgár, annak tartozik jelenteni, mennyire képviselte a véleményét az ország irányításában. Aki a képviselőt bármire utasítja, vagy azt képzeli, hogy utasíthatja, az, ezzel a tévhitével, és ebben a tévhitben megvalósított cselekedetével, ezreket, esetleg tízezreket akadályoz a politikai jogaik gyakorlásában, ami véleményem szerint, egy tekintet alá esik a választási csalással. Egyetlen képviselő befolyásolása, több ezer választót sért. Ahogyan a választókat, tilos befolyásolni a választás napján, (kampánycsend) legalább annyira tilos a képviselőket befolyásolni a szavazás előtti percekben.

Mindezek ellenére, a pártok, teszik, amit tesznek.

Mi az ellenszere? 

Tájékoztatni kell az adott területek képviselőit, ha helytelenül szavaznak.

Nem mondom, hogy bármilyen erőszakkal kellene rávenni, kötelességének teljesítésére, de számtalan erőszakmentes módja van a nyomásgyakorlásnak.

Ha ezt nem tesszük, és eladják alólunk az országot, az nem a kormány, és nem a képviselők, de a magyar választó polgárok felelőssége.

Mit tehet egy képviselő?

Engedve a polgárok nyomásának, nem szavazza meg a kórházbezárást, az iskolareformot, az oktatás szétzüllesztését, vagy a pusztítás bármi más formáját.

Mit tesz erre a frakció? Megbírságolja. Nem tudom, ugyan honnan veszi a felhatalmazást bármilyen pártember, hogy a képviselők közpénzből történő fizetésébe, saját, vagy pártja véleményét érvényesítse, de ezt teszi, sajnos.

Nem baj. Ki lehet lépni a frakcióból. Sőt a pártból is. Ha egy párt elárulja a választóit, hős lesz a választók szemében, aki hátat fordít az árulóknak.

Ki lehet lépni a pártból is. A mandátum, a képviselőé. Ha kilép, független lesz, és háborítatlanul szavazhat, a választóinak elvárása szerint.

Ha nem akar bennünket képviselni, hanem valami idegen érdeket támogat, akkor érthető és jogos az a nyomás, ami a lakosság irányából, egyre elviselhetetlenebbül nehezedik rá. Ha nem hajlandó a vállalt kötelességét teljesíteni, és nem akarja a nyomást, kirekesztést elviselni, mondjon le a közszereplésről, ezzel tegye lehetővé a választók számára, hogy időkőzi választáson megfelelő képviselőt válasszanak. A képviselőség nem kényszer, hanem lehetőség, és nem hatalom, hanem szolgálat. Ezt, még a legbutábbnak is tudni illenék.

   Egyetlen hét alatt, el lehet olvasztani a kétharmadot, ha tényleg rendet, békét, és Magyarországot akarunk. Nem kell hozzá forradalom, sem fülkében sem az utcán. Semmi más nem kell, mint a rászedett magyarok, határozott összefogása.

Ha nem akarjuk, akkor nem tesszük. Akkor jó a lepusztító, betelepítő, kisajátító politika, az állami terror-elhárítók hiányában, mert az elhárító, csak a nép lehet.

A szervezett bűnözés elleni csoportot már szélnek eresztették. Féltik a titkaikat, de úgyis minden kiderül, csak ne későn történjék, ne pogromokkal végződjék, és ne idegengyűlöletbe csúcsosodjék ki.

  Az idegent nem gyűlölni kell, hanem vendégül látni, ha illetlenül viselkedik, illendő viselkedésre szorítani, ha erre nem hajlandó, vagy bele akar szólni a belső dolgainkba, ki kell utasítani.