A szabad mandátumról.
Magyarország, a magyar politika, több mint húsz éve, abban a kényszerzubbonyban cselekvőképtelen, amit a Németh Miklós nevével fémjelezhető adminisztráció húzott rá.
Ennek egyik legerősebb pántja, a szabad mandátum. Ez köti hátra a választó polgárok mindkét kezét, hogy jó katolikus módjára tűrni legyenek kénytelenek a pofonokat, akár mindkét arcukon, akár sűrű egymásutánban is.
Mit is jelent ez a szabad mandátum?
Hivatalos értelmezés szerint azt, hogy a megválasztott tisztségviselő, meghatározott időre kap felhatalmazást, mely időn belül a felhatalmazás nem vonható vissza.
Köznapi nyelvre fordítva, ez sokkal több annál, mint aminek látszik. A szabad mandátum, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a képviselő, ha csak a villamos el nem üti, a mandátuma lejártáig képviselő marad. Teljesen függetlenül attól, hogy a választók elfogadják e, a munkásságát. Elégedettek e, a döntésével, szavazataival. Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva eljutunk oda, hogy a választó polgárt egy ciklusban elég egyszer becsapni, és ha akkor sikerül, akkor úgy becsapták, hogy négy évig törölheti a szemét.
Elfogadhatatlan, hogy egy képviselőt, a villamosnak kell elütni ahhoz, hogy helyette újat kelljen választani, ha a munkájával, szavazataival elégedetlenek a választók. A jobbik nem véletlenül harcol a képviselők visszahívhatóságáért.
A jelen állapot elfogadhatatlanul rossz, mert veszélyes, káros, és erőszakot eredményez. Kétharmados kormányunk első dolga kellett volna, hogy legyen, hogy a mandátum helyzetét rendezze. Szétdarabolja azt a kényszerzubbonyt, amit a rendszerváltás árulói húztak ránk. Természetesen nem tette. Nem tette, mert érdeke fűződik a tisztességtelen állapot fenntartásához. Ő is ott volt, amikor ezt a mérget keverték a magyarságnak, és ő is kevert egyet a kutyulékon.
Az indok, a tisztességtelenség fenntartására, hogy a nép beleszólása a politikába, kormányozhatatlanná tenné az országot. Én ezt a szóhasználatot pontosítanám.
A nép, jogos beleszólása saját sorsának irányításába, kifoszthatatlanná tesz egy országot. Ha ezt kormányozhatatlannak mondjuk, akkor ki merem jelenteni, hogy értelmes embernek, csak kormányozhatatlan országban szabad és érdemes élni.
Véleményem szerint, ha egy ország kormánya, idegen érdekeknek rendeli alá a választói érdekeit, vagy csak nem képviseli intenzíven a választókét, akkor a népnek elidegeníthetetlen joga a kormány leváltása. Ennek, nem basebal ütővel, és nem AK-val kell történnie. Ennek demokratikus lehetőségét tartalmaznia kell az állam alkotmányának. Jelenleg éppen a kormány bebetonozása folyik gőzerővel. Szerintem rossz politika, mert az erőszak mindig erőszakot gerjeszt, és „habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Ezt már Petőfi is tudta, és az óta sem lettünk butábbak, legalább is, a nép nem.
Meg kell előzni az erőszakot, a gyurcsányi (csak a helyesírási programnak: milyen lövöldözés? gyurcsányi, ez egy jelző itt, és nem tulajdonnév) lövöldözést. Ennek, mint már írtam, a képviselők hatékony meggyőzése a módja. Fel kell számolni a kormány, népellenes szavazógépét. Ha már a képviselők nem visszahívhatók, olyan légkört kell körülöttük teremteni, amiben nem mernek a választóik érdekei ellen szavazni. Ma, ez a kormány leváltásának egyetlen demokratikus módja. Nem a régi gyilkosokat, erőtlen aggastyánokat kell kergetni. Tudom, ez is eredmény, de a régi idők mai felelőseit félreállítani fontosabb, és akkor a további felelősöket, az állam, már hivatalból fogja kergetni.
Került olyan arcátlan ember a képviselők között. aki szó nélkül megszavazta a képviselői illetmény emelését, majd ki merte jelenteni, hogy ma, Magyarországon negyvenhétezer forintból meg lehet élni. Azt kell elérni - egyebek között - hogy a képviselői illetmény, a minimálbér legyen. Ne kilóra megvásárolt emberek dönthessenek, a nincstelenek sorsáról.
Ilyen, és hasonló dolgokkal lehet kilépni a válságból, az unió, és az IMF szorításából.
