A koncesszió.
Ez, a kettős mércével egyesített eltulajdonítás triviális esete. Ebben, az állam, aki voltaképpen a terület lakosságát jelenti, választott, vagy önjelölt vezetői akaratából elad valamit, ami nem az övé. Az, hogy az illetéktelenül szerzett vételár hova kerül, milyen célt szolgál, esetenként és államonként is változik.
Előfordulhat, hogy közcélt szolgál, de jellemzően, felhasználása a többi bevétellel együtt, részben, vagy egészben „államtitok” tárgyát képezi.
Ezt a technikát, az emberek kifosztására találták ki és használják, ahol az emberek eltűrik. Néhány példa, hogy a dolog érthetőbb legyen.
Rég, Amerikában, a lakosok felfedezték egy terület aranykincsét. Az állam árulni kezdte a koncessziókat, és függetlenül attól, találtak e a területen aranyat, jó pénzeket szedtek belőle. Ez volt a fertőződés igazi kiteljesedése, de nem kell ilyen messze menni, sem térben, sem időben a példákért. A technika futótűzként terjed, és kaszál, mint a halál.
Amikor „rendszerváltással” szédítették a magyarságot, a „magyar” vezetők, hihetetlen tanulékonyságot mutattak. Eltűnt a magyar ipar, annak eladási ára, és megnőtt az „államadósság”. Ez nem koncesszió, ez lopás.
Egyszerű, cifrázatlan szemérmetlen lopás, a szavak magyar értelme szerint. Tekintve, hogy nem egy résztvevője volt, a jogászok, ezt szándékegységben, bűnszövetségben elkövetettnek értékelnék, de nem értékelik, mert senki sem bízza meg őket ezzel. Én pedig, nem is minősítem, mert nem a hatásköröm. A nemzet egy tagjaként, helytelenítem, tiltakozom, de megítélni, csak az egész nemzetnek van joga.
A koncesszió, ennél finomabb lopás. A víz, minden területen az ott élők tulajdona. Az állam, ha koncessziót ad el vízkitermelésre, meglopja állampolgárait, mert a saját vizüket kell megvenniük, a koncesszió tulajdonosától. Ez is felháborító, de van cifrább is. Megépült az 5-ős autópálya, a Kádár korszak alatt, a magyar adófizetők pénzéből 50%-ig. A „rendszerváltó”
Kormányok, koncesszióba adták a második szakasz megépítését. És a francia tulajdonos, a magyar pénzből épített szakaszt kiegészítve, „megalkotta” Magyarországon, a világ legdrágább autópályáját. Lehangolóan gusztustalan magatartás, akár az. mikor egy magyar gázmezőre adnak el koncessziót, hogy az országnak, világpiaci áron kelljen megvásárolni saját gázvagyonát. De még ilyen messze sem kell menni. A tolvajok már annyira elszemtelenedtek, hogy koncessziókat adnak parkoló díjak szedésére, magyar közterületen, sőt, már dugódíjon fantáziálnak. Lehet, hogy hiányoztak az általánosból, amikor a közterület definícióját tanulták a többiek? Akkor vissza kell hirtelen menni az általánosba a hiányzó ismeretért. Én úgy tanultam: Közterület egy országnak az a közcélra hasznosított területe, ami közösségi tulajdonban van. ezt, minden állampolgár, alanyi jogon, térítés nélkül, rendeltetésszerűen használhatja.
Mi a közút? A közút, az a – nem magán területen – közterületen fekvő út, amelyet a járműforgalom lebonyolítására, járművek várakozására jelöltek ki.
Ha az állampolgár ezen közlekedik, vagy nem tiltott helyen várakozik. Akkor rendeltetésszerűen, ebből következően díjmentesen használhatja. Díjat akkor jogos kérni, ha a megengedettnél nehezebb tengellyel közlekedik rajta, esetleg cirkuszi sátrat épít, vagy szoborkiállítást rendez. Ezt is csak azért, mert ezzel a magatartásával, másokat akadályoz a jogos, rendeltetésszerű használatban, kvázi, tőlük kell kibérelnie, a szükséges javítás, a cirkuszi előadás, vagy a kiállítás idejére.
Talán ennyit a koncessziókról.
A kartell:
Fajtája, használhatósága szerint szinte kifogyhatatlan az előfordulása.
Alapja a monopólium, egy-egy iparág kisajátítása néhány cég számára.
Ezt követően lehet a kartelezéssel szabályozni az alapanyag árakat, a fogyasztói árakat, a béreket. Másképp fogalmazva a kartellel lehet meglopni a beszállítókat, a fogyasztókat, és a dolgozókat. Igaz, ezt a módszert, gusztustalansága miatt sok éve hivatalosan tiltják, de ennek a tilalomnak, egyetlen globalista állam sem akar érvényt szerezni. Pénzét számolgatva, minden nemzetáruló tenyerét dörzsölve figyeli, miként fosztják ki nemzettestvéreit, némi baksis ellenében.
Mindezt hogyan?
Ha egy országban a textilipar 3 cég kezében van, és ezek megegyeznek, hogy adott alacsony árat fizetnek a gyapjúért, a lenért, és egyik sem hajlandó többet fizetni, akkor ez lesz az alapanyag ára. Ugyanez van az eladási (fogyasztói) árakkal, és a munkabérekkel is. Mindenki veszít, egyedül a globál-kapitalista kaszál. Így lehet tönkretenni egy ország gazdaságát, leszegényíteni, nélkülözéssel és stresszel elpusztítani a népét. Láthatjuk mi folyik, de már nem országos, hanem világméretekben.
Talán ennyit a kartellekről, azok iszonyú kártételeiről. Írhatnék még, az elfogultság vádjának veszélye nélkül, azon kormányzati intézkedések ellenséges voltáról, amelyek rendelettel megtiltják a nagy buszfelhasználóknak, magyar buszok vásárlását, a magyar államnak a Magyar Nemzeti Bank feletti rendelkezését, és hasonló irracionális, sokkal inkább nyíltan magyarellenes dolgokat. Az ilyen kormányt az olasz, a spanyol, de szinte bármely európai nép rég elkergette, vagy bunkóval leverte volna. A magyarság végtelen toleráns.
Ha módja lenne a szemétdombra vetni a pusztítókat, nem teszi. Inkább hód-mező-vásár-nagyon helyesen bíztatja, pusztítsatok szaporán, hisz még van mit. Mi mögöttetek állunk, bármit tesztek is.
Ilyennek is kell lennie, hogy kerek legyen a világ. Ettől, még éppen úgy szeretjük vásárhelyi honfitársainkat, mint bármely másikakat. Remélem, hamarosan le tudjuk szavazni őket.
Voltaképpen, ez az írás is rossz. Rossz, mert a hibákat tárja fel.
Ezer éve gyötörnek bennünket ilyen és hasonló dolgokkal. Épp azért teszik, hogy ellophassanak mindenünket. Azért ilyen gátlástalanul látványosan, hogy látván az aljasságot, minél dühösebbek legyünk. A dühös ember a mérgével épp a gonosz erőket erősíti, és mi partnerek vagyunk ezer éve.
Mátyás, rövid uralkodása, felemelte ugyan a magyarságot, de kevés volt ahhoz, hogy az aranybulla rendelkezéseit maradéktalanul végrehajtsuk. Félmunkát végeztünk, mint a rossz kapás. Ha a kertünket felveri a gyom, tőből kell azt kivágni, mert ha csak legázoljuk, harmad napra feláll, és gyorsabban nő, mint valaha.
El kell felejteni a negatívumokat!
Jó dolgokra kell gondolni. Arra, hogyan szervezzük újjá az iparunkat, mezőgazdaságunkat, haderőnket. Hogyan lesz a magyar fiatalból ismét délceg egészséges teherbíró, kiképzett ember. Milyen jól, és büszkén élhetünk, ha leráztuk, örökre elhajtottuk élősködőinket a hatalomból, és végre, boldog magyar jövő képét tehetjük gyermekeink szeme elé, - mondván – nagy volt a mi időnk feladata, de megértettük, megszenvedtünk és megfeleltünk.
Vegyétek méltó örökül a hazát, és vigyázzatok rá jobban, mint mi tettük, hogy soha ilyen helyzetbe többé ne kerülhessen.
Segítsen ebben a Magyarok Istene!
Béla László
