Sokszor sikerült eladni. Jó drágán, kincstári arany áron, meg is vettük. Csak remélhetjük, Viktornak sikerült utoljára eladni a cionista globalista kormányzást, a magyaroknak.
A magyarok, közismerten nem buta nép. Fontosnak gondoltam utánanézni, hogyan lehetett egymás után hatszor becsapva, a gatyájáig lekopasztani, saját kormányainak tevékeny közreműködésével.
Nagyon kiagyalt, kiváló, de legalább ennyire aljas forgatókönyv kellett hozzá.
Volt!
Az már elcsépelt közhely, szárazra lerágott csont, hogy a magyar „rendszerváltó” pártok, egy cionista, globalista, ortodox kartell összetevői.
Gigászi erőfeszítéssel próbálja Viktor is, nemzeti színre pingálni a jelenlegi vezetést, de a trikolór buborékja minduntalan elpattan, és azonnal napvilágra kerül a kék-fehér alapszín. Ez annyira nyilvánvaló, és a hódmezővásárhelyi
példa alapján, annyira a magyarság akarata szerint való, hogy erről beszélni sem érdemes.
Sokkal fontosabb azt megnézni, mitől vált ilyen önkínzóvá, bajkeresővé a magyarság. Melyek azok a mételyek, amelyekkel ennek a természetellenes állapotnak az elfogadására rá lehetett, és lehet bírni. Mi az a mézes madzag, amire úgy rácuppantunk, hogy a nemzet aktív magjának nagyobbik fele, máig nem képes elengedni, és egyre mélyebb szakadékba húz bennünket. Természetesen azt is, aki elutasítja, nem támogatja ezt az állapotot, sőt, hajlandó kártételeit leleplezni is.
Nem naivitás, a változás feltételezése!
A nemzet, láthatóan ébred, de nézzük meg, hogyan altatták, és próbálják altatni még ma is, egyre erősebben működő immunrendszerét.
Alapvetően azzal a cionista szlogennel, amivel évszázadok óta lehet vadítani az embereket. Rá lehet venni őket, vezetőik legyilkolására, a cionizmus előretörését akadályozók eltávolítására, és közben, a bajkeverők keze még be sem szennyeződik, a piszkos munkát a lelkesített jó szándékúak végzik el. Ezzel robbantották ki a „nagy” francia forradalmat, idézték elő az orosz cári család lemészárlását, vagy a Trianont eredményező, magyarországi zsidó puccsot, a tanácsköztársaságot.
Ez a szabadság, egyenlőség, testvériség, háromságának hirdetése. Ez, minden jó érzésű emberben pozitív fogadtatásra talál. Mindenki hajlandó tenni érte, de minden törekvés ellenére, a cionista aknamunka miatt, örökre elérhetetlen marad. Ehhez a háromsághoz, egy másik háromság tartozik, ami az előző megvalósulását lehetővé teszi, az igazság, együttérzés, szeretet.
Ezzel szemben, mi a cionisták „szentháromsága” a jog, az egoizmus, és a gyűlölet. Ettől olyan ma a világ amilyennek megéljük, mert ez az uralkodó hármasság jellemzi. Ez az, amit egyre több ember akar, minden erejével megváltoztatni.
Sikerülni fog!
Hogyan tudhatott a gonoszság így elhatalmasodni magyar földön, amikor a magyar szemlélet, közismerten, kifejezetten alkalmatlan az ilyen gondolatvilág befogadására. A római vallás ezer év alatt, belesulykolta a magyarokba is, az emberi test megsemmisítésével, az ember megsemmisülésének téves, vagy hamis állítását, ezzel valójában a halálfélelmet.
Az időtlen létezés tagadásával, a magyarság is zsarolhatóvá, ezzel irányíthatóvá vált. A háború után a szovjet fegyverek által szavatolt magyarországi zsidó hatalom, a Szamuelli, és fajtársai örökébe lépett Rákosi rémuralom, rengeteg magyar áldozatot szedett. Ráadásul, a magyarság, tapasztalni kényszerült honfitársai eltűnését a cionista húsdarálóban, de sem szakrális, sem egyéb visszajelzést nem kapott, nem kaphatott, a meggyilkolásuk utáni magyar lelkektől. Erre a római egyház különösen ügyelt. Népszerűségét, elfogadottságát, hitelét, úgy lehetett fenntartani a terror közepette, hogy a magyarsággal együtt látszólag, a római egyház is a terror céltáblájává vált. Máig létező jelentős befolyását is nagyrészt ennek köszönheti.
Ennek a háttérhelyzetnek az ismeretében válik érthetőbbé, hogyan végezhetett az ismert politika ilyen pusztítást hazánkban.
A szabadság igénye.
56-ra a magyarságnak már nem maradt vesztenivalója. Az elégedetlenség, a felháborodás, és a nemzetközi szerződések lejártával megnyílni látszó lehetőség, spontán forradalmat robbantott ki. Ezt a szovjethatalom, nem nyilvános szempontok miatt, szintén nem nyilvános intézkedésekkel, (fegyverkontrol szabotálása) támogatta is, hogy legyen mit vérbe fojtani.
Kicsit túllőttek a célon, vagy a magyarság, még mindig nem volt annyira megtörve, ahogy ők gondolták. Így vagy úgy, de az 56-os forradalom, elért olyan célokat, amit az elvtársak nem szerettek volna, és ami hosszú időre visszavetette a cionizmus térnyerését hazánkban. Ha rövid időre is, de elsöpörte, megbénította a cionista hegemóniát, meghirdette az ország semlegességét, és meggyőzte az akkori szovjet vezetőket, nem szabad erőszakkal fenntartani Magyarországon a zsidó hegemóniát, mert a kontrol nélkül működő rákosista terror, az egész birodalom vesztét okozhatja. Így kerülhetett hatalomra szovjet támogatással Kádár, a kommunista magyar kazánkovács. Személyében fékezte a zsidó bosszúállás erejét, a magyargyűlölet kiteljesedését. Noha sokan a rovására írják a Péter Gáborok, Biszku Bélák és fajtársaik vérengzését, Kádár, politikájában, mégis ügyelt arra, hogy döntési pozíciókban magyar emberek is maradjanak, kerüljenek. Ezzel, hosszú időre megtört, a 19-ben felvillant, és 45-ben kiteljesedett kizárólagos zsidó hegemónia Magyarországon. Természetesen nagy harcok folytak a háttérben. Iszonyatos módon ment a fúrás. Ment a harc, a döntési pozíciókért. Tudvalévő, hogy abban a rendszerben, ha valakit vezetőnek jelöltek, az vezetővé lett, ha a villamos el nem ütötte. Ezért a magyar jelöltek ellen ment a legintenzívebb harc. Megpróbálták erkölcsileg, politikailag, gazdaságilag ellehetetleníteni, bármilyen módon elérni, hogy jelölését visszavonják, és helyére zsidó jelölt kerülhessen. Akin sehol nem tudtak eredményes fogást találni, azt egyszerűen meggyilkolták, (baleset érte, „öngyilkos lett” stb) mégsem sikerült a kizárólagos hegemóniát megszerezni.
Ennek a hegemóniának a visszaállításáért kellett meghirdetni a „rendszerváltást”
A rendszerváltás.
A szovjethatalom felbomlása után elkerülhetetlen volt, sőt, meg kellett, hogy előzze a hatalom visszavonulását az országból, nehogy egy 56-hoz hasonló spontán forradalom ismét elsöpörje a zsidó hegemóniát, és meghirdesse az ország semlegességét. Ahhoz, hogy ez simán menjen, ne ütközzön magyar ellenállásba, el kellett kábítani az ország népét. Erre volt jó a sok párt, amelyek mindegyikében, érvényesült a hegemónia. Voltaképpen mindegy volt, a megvezetett nép kit választ. Az Antall kormányba nyomokban sem volt jelen az SZDSZ. A 42%-os MDF az 5%-os katolikusok, és a 11%-os kisgazdák alkották, mégis, sikeresen elprivatizálták az ország felét. A sunyiság láttán a választók, a következő választáson, a kádári létbiztonság zálogának hitt MSZP-t,33%.kal és a szabadságról és függetlenségről leghangosabban üvöltő SZDSZ-t 19%-kal emelték kormányra. A kifosztás természetesen folytatódott, itt sem működött a Kádár féle gát a zsidó egyeduralommal szemben, a magyar választó ismét becsapódott, a kormány pedig megmagyarázta, hogy minden ország-pusztítás, az ellenzék, és a koalíciós partner műve. Senki nem felelős a hatalomban a történésekért.
Ezzel, megtelt a pohár. A választók megtapasztalták, hogy sem a kommunistáktól, sem az SZDSZ-től , becsületes, a választási ígéretek megtartásának alapján álló politikát nem várhatnak. Még mindig bíztak a kommunisták zsiványbecsületében de az SZDSZ-től elfordultak. A következő választáson, az SZDSZ szavazói, akik rájöttek, hogy eddig egy cionista szervezetet támogattak, jobb híján a Fideszre szavaztak. Ezzel a Fidesz, az elért 29 %-ával megközelítette a 33 %-oas MSZP.-t. a hintáktól megundorodott választók egy része 13%-ra emelte a kisgazdákat. A hatalom után sóvárgó Viktor, hamar kiszámolta, hogy a kisgazdákkal szövetkezve, kiütheti a hatalomból az egyébként győztes MSZP.-t. Nem késlekedett. Olyan pénzért vette meg közpénzből a kisgazdák 13%-át, hogy a vidéki ügyvéd a világ császárának érezhette magát. Világutazóvá vált holdudvarával együtt a választók pénzéből. Mikor emiatt támadni kezdték, Viktor oroszlánként védelmezte.
Jól számított. Torgyán, biztonságban érezvén a hátulját még durvábban bement a málnásba. Amikor már annyira bent volt, hogy ha az kiderül, bizonyosan erkölcsi, politikai hullává válik, Orbán kihátrált mögüle, hagyta, hagy üssék.
Beledöfte a kését abba a hátba, amelyiken bemászott a hatalomba. A kisgazdák tekintélye semmivé vált. Képviselőinek egy részét a Fidesz kegyesen elfogadta. Ezzel megszületett a parlamenti többsége, és csak ez számított.
A magyar választók, nem tolerálták, ezt a fajtajellegű hátbatámadást.
A szétzüllesztett kisgazdák hiába szavaztak a Fideszre 42-41 % arányban mégis az MSZP nyert. Az SZDSZ, még éppen meghaladta az 5 %-os küszöböt, igy az abszolút győztes szocik, még be tudták rángatni a kormányba, a szavazók minden tiltakozása ellenére. Medgyesy. a szocik akkori miniszterelnöke, emelt a magyarok életszínvonalán. de ezt, a zsidó befolyás nem tudta elviselni. Ráállították feltétlen vazallusukat, Gyurcsányt, Aki 2004-ben megpuccsolta, és minden választástól függetlenül, magyar miniszterelnökké lépett elő, az országos kiszvezetői múltjából. 2006-ban hatalmas hazugságokkal megnyerve a választást, legitimáltatta uralmát. 49-42 % -al fölényes győzelmet aratott a Fidesz-KDNP fölött. Később, az immár legitim miniszterelnök, Öszödön bevallotta mennyit és mekkorákat hazudott, majd október 23.-ának nemzeti ünnepén, kíméletlen terrortámadást intézett a lemondását követelő választók ellen. Hazugságai és leplezetlen, leplezhetetlen magyargyűlölete miatt elfogyott körülötte a levegő. Eltűnt a balfenéken, és jött helyette, a korábbi súlyos kártételeiről már hírhedt Bajnai. Őt szintén soha senki meg nem választotta, de ettől, még zavartalanul pusztította az országot, ahol lehetett.
Ennyi aljasság láttán, nem csoda, ha az idő közben megjelenő, a zsidó hegemóniára fel nem esküdött, nemzeti érdekeket képviselő Jobbik tábora és szavazó bázisa rohamosan nőtt. Realitása látszott annak, hogy a 2010-es választáson nyer, sőt abszolút többséget szerez. Amint ez kirajzolódott, az összes létező párt, összefogva a zsidó kézben lévő médiával a világ minden létező mocskát kezdte okádni rá. Volt a Jobbik, választások előtt/alatt fasiszta, antiszemita, nacionalista, szélsőséges, radikális, új pogány, és csak a jó Isten tudja mi nem. Hogy a mocskolódó jelzők egymás szinonimái, vagy fordításai, az tökéletesen mindegy volt. Csak az volt fontos, hogy az egyszerű, becsületes gondolkodású ember számára, az évtizedes cionista szóhasználat szerint, valami szörnyűt, gonoszat. kerülendőt, veszélyeset jelentsen.
Ez annyira intenzív volt, és minden párt annyira egyetértett benne, hogy a világ, és a nemzet legfőbb ellensége, bonyolult szókapcsolat helyett, elég volt azt mondani, a Jobbik, és ebben minden lehetséges rossz benne volt.
Jobb érzésű magyar bűnnek érezhette, ha át nem látott a hazugság fátylán, hogy a Jobbikra akart szavazni. Mint ha egyedül a jobbik küldte volna Irakba a magyar katonákat, számolta volna fel az ország iparát, kereskedelmét, milliók munkahelyét. Erről szó sem volt. A Jobbik éppen azért jött létre, mert ezek a dolgok kialakultak, és egyetlen párt sem volt, aki ellenük fellépve, vissza akarta volna fordítani a folyamatokat. A Jobbik, egy súlyos hiányt pótolt a nemzet politikai palettáján.
Sajnos, hirtelen növekvő népszerűségének tudatában, elkövetett egy súlyos hibát. Elsöprő győzelemre számított, és ezt hirdette is. Ezzel, rengeteg szavazatot veszített. Mindazok a nemzetért tenni hajlandó emberek, akiknek fontos volt a jobbik győzelme, és senkit nem akartak legázolni a politikában, távol maradtak a szavazástól, gondolván, az ő szavazatuk nélkül is meglesz a győzelem.
Mára az ismert eredmények, a megaszorítások, az alkotmány rosszindulatú barkácsolása, a nép hangjának, véleményének eltávolítási szándéka, a politikából, az állami terror, a pénzbehajtó bírságok, a cigaretta körüli anomáliák egyértelmű választ adtak a kérdésre, ki, és miben hibázott a választásoknál. A Jobbik szavazói, akik távol maradtak, el fognak menni, még ha Viktor kanosszát járat is velük.
Ezt a zsidó lobbi is pontosan tudja. Ezért előkapnak a süllyesztőből, minden korábbi hűséges vazallust, aki hajlandó magát még egyszer exponálni értük.
Tudják. hogy ameddig az a generáció él, aki ellen oly súlyosan vétettek ezek az emberek, addig soha többet tőlük hatalmat nem kaphat egy Gyurcsány, egy Bajnai vagy hasonló.
Azt gondolják talán, hogy ha többen árulják a cionista gyarmatosítást, akkor jobban fogy?
Remélem tévednek, és a magyar nép, pontot fog tenni, e gigászi pusztítás végére. Annyi keserves évszázad után, végre büszkén, szabadon, békességben és szeretetben élhet felvirágzó hazájában.
Béla László