évszázados átverés

    1956 október 23.-án, a világ felkapta a fejét. A magyar forradalommal fellobbant a remény fáklyájának lángja, az emberiség szeme előtt. Ez a láng mutatott utat mindenki számára, a szorongattatásból való kitörés felé.

   Akkor, amikor ez az út, még nem volt járható, a magyar hősiesség mutatta fel, hogy igenis, létezik ez az út. Ez, a csöppnyire zsugorított magyarság mutatta meg, az egész világnak, hogy szembe kell, és szembe lehet szállni, az esztelen és erkölcstelen pusztítással.

   A második világháború mocskában és vérében született paktumot, felül lehet, és felül kell írni. Ebben a paktumban egyezett meg a két emberpusztító hatalom, a globális uniós kommunizmus, és a globális uniós kapitalizmus, az emberiség feje fölött, hogy melyik, mely részét hajthatja uralma alá, vagy irthatja ki, az emberiségnek.

      Ennek a megállításával próbálkozott meg a magyar forradalom. Minden logikát, és racionalitást félretéve, nekiment az orosz hadseregnek, szívében, a  győzelem reményével. A remény nem volt alaptalan. A magyar kormány, meghirdette az ország semlegességét, és egy becsületes világban, ez menlevél kellett volna, hogy legyen, a brutális gyilkolással szemben. Akkor mutatkozott meg, a világpolitika árulása.

     A világ 1956 magyar eseményei kapcsán döbbent rá. és az óta tudja egyre nyilvánvalóbban, hogy a világ, nagy politikai rendszerei, az emberiség elpusztítására szövetkeztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy a semleges Magyarország segélykiáltásait másképp, nem engedte volna el a füle mellett, sem Amerika, sem más, a megegyezés szerint, a kapitalista tömbhöz tartozó ország. Minden hadmozdulat nélkül, pusztán a szavukat felemelve, elejét vehették volna a szovjet gyilkolásnak, és, az azt követő biszkui cionista vérengzésnek, de nem tették. Nem tették, sőt, a magyarokat jövőbeli segítséggel hitegették, hogy minél nagyobbra eszkalálódjék a véres pusztítás. Pusztán szavakkal megállíthatták volna a szovjet tankokat, bombázókat, aknavetőket.

  Máig, sokak számára érthetetlen a magyarság hősi kiállása. Sokan nem tudják, mitől döntöttek ezrek úgy, hogy a dicső halál, vonzóbb a dicstelen életnél.

Nem tudják, honnan volt a tízéves magyar gyermeknek bátorsága, rádobni lángoló kanóccal a benzines üveget, a 40 – 70 tonnás szovjet acél kolosszusokra.

Nem tudják, a szénatériek, a korvinköziek, hogyan tarthattak ki, a teljes reménytelenség ellenére, utolsó leheletükig.

Nem tudják, hogyan mehetett egyenes gerinccel, büszkén kiállva a magyar ügyért, Nagy Imre, a magyar miniszterelnök, a cionista hóhérok bitófája alá.

Már sok magyar tudja. Érzi, ahogy a tudatalattiból feltör a felismerés, élni, csak büszkén, becsülettel, igaz hittel érdemes. Minél reménytelenebb helyzetbe hozzák a magyar embert, annál kevésbé fél.

   Kíváncsi lennék, azok a „hősök”, akik eladták az országot, akik személyükben, magatartásukban, ha tetszik politikájukban felelősek a mai magyar állapotokért, besétálnának e büszkén, emelt fővel a magyarok bitófája alá, vagy netán sivalkodva mutogatnának mindenki másra, ő volt az oka, én, semmit sem tehettem ellene.

  Itt a különbség.

Ameddig a magyar tudja, az emberi lét elpusztíthatatlan folyamatosságának isteni igazságát, mert ezer év alatt sem sikerült ezt a tudást kiirtani belőle, addig a cionisták tagadják, mert belőlük, gonosz istenük genetikailag törölte ezt a tudást. Ők csak az anyagnak, és a mának cselekszenek.

Ebben van a magyarság példamutató ereje, ami megnyilvánult 56-ban, és megnyilvánul bármikor, ha kell. Megnyilvánul hősies harcban, halált megvető kiállásban, de bátor szavazásban is. A magyar tudja, hogy halála, megöletése kisebb vesztesség egy dicstelen élet folytatásánál, mert halála után egy új élet vár rá, ahol kijavíthatja előzőleg elkövetett hibáit.

  Joggal bízhatunk benne, hogy a magyarság ismét felébred csipkerózsika álmából, és dacolva a cionista propagandával, végre magyar kormányt választ,

és megmutatja a világnak, hogyan lehet egyenes gerinccel, élősködők nélkül, jólétben, szabadságban, békességben és szeretetben élni.

  Ez a biztos tudat ad erőt 56 bukásának, a ma ordító igazságtalanságának, és a valódi változás újrakezdése, emberfeletti terheinek vállalásához.

  A magyarság képes, és alkalmas erre, és végre is fogja hajtani.

Béla László