Csak a kezemet figyeljék…
… mondja a bűvész, amikor nyilvánvaló trükkel becsapja a közönséget.
Amikor keze nyomán megvalósulni látszik a lehetetlen, a közönség örül, és tapsviharban tör ki.
Ez így van jól. A bűvész erre „gyúrt” éveken át, és közönsége is ezt várja tőle.
Nem minden foglalkozásnál működnek így a dolgok.
Ha egy politikus képzeli magát bűvésznek, ott bizony a közönség elkedvetlenedik, és amikor húzásai nyomán nyilvánvalóvá válik a lehetetlen, taps helyett, ökölbe szorul az emberek keze.
Miért nem sikerülnek a trükkök?
Számos oka van. Az első, a tehetség hiánya. A bűvészkedéshez, a leplezhető csaláshoz, mindenképpen tehetség szükségeltetik. Ha nincs tehetség, a csalás, az első pillanatban kiderül, és a produkció, ettől értéktelenné, izzadtságszagúvá válik. A bűvészek ügyességükkel becsapják az embereket, de nem nézik le, vagy ha mégis, megvan a tehetségük hozzá, hogy ügyesen palástolják. A politikusokból, ahol nagy szükség lenne rá, ez a tehetség hiányzik .
- aki nem szedte… …az annyit is ér - Mindig van ember, aki ilyenkor is véresre tapsolja tenyerét. Azt hiszi, ha elég hangosan ünnepli a tehetségtelenséget, mások se jönnek rá, hogy baj van.
Bizony rájönnek, és fájdalmas csalódás számukra, hogy nem ezt várták választottjuktól. Önmaguk előtt is tagadnák, de lépten-nyomon, kikerülhetetlenül előjön, mint az a bizonyos szög a zsákból.
Az emberek, még cirkuszba is azért mennek, hogy figyeljenek. Gondolhatni, mennyire figyelnek, ha az életükről, a hazájukról, a jövőjükről van szó.
Az iskolarendszer pusztításának már csak a végjátéka zajlik. A főkolompos, elégedett mosollyal szemléli, elidegeníthetetlen, bérelt parlamenti helyéről, ő hozzá viszonyítva, milyen tehetségtelenül destruálnak, a Fideszes honanyák és honatyák. Az ilyesmihez, nem csak pofa kell, de kreativitás is.
Pártunk, és kormányunk kreativitása másban nyilvánul meg. Más pártokkal ellentétben, figyeltek, és értékeltek. Az MDF nem figyelt, és árulásáért a választók, a politika szemétdombjára dobták. Hasonlóképpen járt az Zsdsz, de a kisgazdákat sem kímélte az iszapbirkózás. Más-más okból ugyan, de mindannyian a süllyesztőben kötöttek ki.
Az Szdsz, figyelt ugyan, és mindent megtett, hogy harsány szabadság-dumájával elterelje a figyelmet a pusztításról, de amit véghezvitt, az annyira nyilvánvaló volt, hogy az egyszerű ember is átlátta, ilyeneknek nincs helye az ország vezetésében. Senki nem volt kíváncsi, a magyar nevű, de ízig-vérig kiválasztott szemfényvesztő aknamunkájára, ahogyan a Hitlertől, csak egyetlen betű eltéréssel megnevezett, szocialista alteregójára sem. Igaz, ezek a duvadak, a jövőnket pusztítják, aminek a kárát, csak évek múlva kezdjük a bőrünkön érezni, de akad közöttük épp elég, aki a gazdaságot, a nép megélhetését, a jelenünket aknázza alá, és robbantja fel, mindezt, fejlődésnek beállítva.
A kisgazdák, akik jelentős bizalmat kaptak a magyaroktól, arra nem figyeltek, hogy ezzel az erővel kit támogatnak. Figyelmetlenségükért a legsúlyosabb árat fizették. Hatalomvágyukban, vállalták Viktor hajóján a vitorla szerepét. Későn döbbentek rá, kivel szövetkeztek. Amikor ez a „derék hazafi” révbeért, szamuráj karddal kaszabolta össze a vitorláját, nehogy még egyszer valaki vitorlázhasson vele a hatalom felé. Ha megnézzük, hogy a szocik hány felé szakadtak, hamar átláthatjuk, hogy ez a Viktor specialitása. Eredményesen képes feldarabolni a szereplőket, legyenek azok, bár ellenfelek, vagy szövetségesek. Egyetlen célt ismer. Egyedül maradni a választható lehetőségek közül, mint hajdan a kommunista érában volt.
Ebben a harcában, sajnos, támogatja a magyar választók egy negyede, ami jelenleg kétharmadot jelent a számára. Ezzel most kaszál is rendesen. Ahelyett, hogy felelősségre vonná Gyurcsányt, és „brigádját”, vagy a libaterelő ingyen-hídverő Bajnait, hogy végre méltó helyükre kerüljenek, olyan szinten kollaborál, hogy ezek, még politikai szervezkedésbe mernek kezdeni. Első fellépésében, mikor átjátszotta a bankunkat az IMF kezére, még hihettük, hogy kényszerhelyzetben tette. Amikor a szocikkal összekacsintva, szemétre dobta a légitársaságukat, ötször annyit adva pénzben idegeneknek, mint amennyibe a megtartás került volna, azzal, sokak megítélésében, betelt a pohár. Akkor szinte mindenki látta, hogy tevékenysége a destrukcióról szól. Amikor elnézi, hogy régi magyar cégek, mint a Gyulai Húskombinát, tönkremenjenek, közben, munkahelyteremtés címén a magyarság pénzéből támogat idegen beruházásokat, nyilvánvalóan csavarja ki a döntési lehetőséget, a függetlenséget a magyar nép kezéből.
Ennek ellenére, rengeteg jóérzésű magyar vonul ki, az általa meghirdetett békemenetre. Csak remélhetjük, hogy ez a támogatás a békének, és nem a Viktornak szól, mert ha további négy évre megkaparintaná a jogart, együttműködésre szerződött izraeli cimboráival, képes lehetne felszámolni Magyarországot.
Nem hiszem, hogy értelmes magyarokkal, akik pl. részt vettek, a Viktori demonstráción, meg lehet etetni azt a maszlagot, „nem tűrjük el, hogy a magyarokat idegenek irányítsák”, miközben más helyen, szinte ezzel a dumával egy időben, arról beszél hasán csúszva az EU előtt, mondják meg, még mit várnak tőle népnyúzásban, és megteszi, ellenvetés nélkül.
Nem hiába mondta megválasztásakor izraeli támogatóinak, nem azt kell figyelni, mit mond, de azt , mit tesz. Nekünk, magyaroknak is erre kell koncentrálnunk, és meg kell győznünk azokat a honfitársainkat, akik szerelemből, vagy gazdasági érdekből támogatják, hogy ők sem kerülik el a pusztítást. Az ország tönkretétele, a magyarság pusztítása, mindenkit elér, ha hagyjuk. Kit előbb, kit utóbb. Először megfejte a legszegényebbeket, a 16% egységes adóval, és amit tőlük elvett, annak egy töredék részét odaadta a gazdagoknak, hogy tovább gazdagodjanak. Sokan hitték, hogy szívjóságból tette. Most döbbennek rá, mikor az APEH-et uszítja rájuk, vagyonosodási vizsgálatokkal, hogy most ők következnek. Nem marad itt talpon gazdaságilag senki, aki nem haver, évfolyamtárs, vagy kiválasztott. Erre azt mondja, csak a csalókat kergeti. Akkor sokkal szűkebb körben kéne elkezdeni, ha nem az ország kiürítése lenne a cél. Úgy akarják ellehetetleníteni az embereket, hogy ne legyen alternatívája a kivándorlásnak. Haverjaik a Kánaánitákat már kiirtották, a kánaánt elsivatagosították, most, ez a Kánaán kellene nekik.
Ebből nem esznek. Ez Magyarország, még mindig az, és az is marad.
Szerencsére, ezt egyre több magyar látja, és sokan közülük, ezért tenni is hajlandók.
Béla László
