Aki ma, a keresztény egyházak tevékenységével nem ért egyet, azt sokan, hitetlen, ateista, materialista embernek gondolják.
Nem feltétlenül az.
Lehet valakiben nagyon mély hit, Isten feltétlen tisztelete, szeretete, ennek ellenére, helytelenítheti az egyházak viselkedését. Ez, egy látszólagos ellentmondás, de valójában nem az. Ellenkezőleg! A valódi hittel rendelkező ember, az Isteni iránymutatások szerint él, gondolkodik és cselekszik. Aki ezt teszi, az a római kereszténység megjelenése óta, egyre kritikusabban szemléli az eseményeket. Bántja a tény, hogy Isten nevében háborúznak, gyilkolnak térítenek, és ítélkeznek emberek. A Teremtőnek, nincsen szüksége prókátorra, kivált fogadatlanra, önjelöltre nincs. Az Úr megbocsátó, és könyörületes, de semmiképp sem büntető és bosszúálló. Isten ellen való cselekedet a nevében ölni, hazudni, a másik embert elnyomni, vagy mindezeket a cselekvéseket támogatni. Sajnos, ezektől a dolgoktól, soha sem volt mentes, a Rómából eredő kereszténység. Alapjául is, Jézus meggyilkolása szolgál. Jelképe a kereszt, minduntalan erre figyelmeztet. A Jézus előtti magyar keresztények, a régészeti leletek szerint, átfúrt kerek kőbe vésett, egyenlőszárú keresztet viseltek. Ez, nem egy gyilkosságra emlékeztette őket, hanem egy alapvető Isteni intelemre: „légy középen”. Ez így önmagában, talán keveset mond, de ha egy kicsit elgondolkodunk, a legszeretetreméltóbb bölcsesség, ami megfogalmazható.
A „légy középen” annyit tesz, ne légy túl gazdag, mert irigyeid lesznek, de ne légy túl szegény, mert boldogtalan leszel. Ne légy túl erőszakos, mert ellenségeid lesznek, de ne légy túl birka, mert eltaposnak.
Félretéve a régmúlt eseményeit, mit tapasztalunk ma?
Mit pusztít, legintenzívebben a világjárványként terjedő globalizmus?
A középosztályt.
Képtelen a középen lévőket elfogadni, mert leginkább, azok járnak az Isteni igazság útján. Az a vezetés, aki globalista alapon áll, önjelölt vazallusa a pénznek, nem ismer azon kívül más értéket. Elfogadni is csak azt tudja, aki nagyon gazdag, ezért támogatja, vagy aki nagyon szegény, ezért kénytelen a hatalmat eltartani, minden kifosztást tudomásul venni, mert gazdaságilag bármilyen ellenállásra alkalmatlan, képtelen.
A kommunizmus vallásüldözése sem volt véletlen. A vallásokat is felhasználó világuralmi „projekt” több ezer éve működik. Átgondoltan, szervezetten, és gátlástalanul. Szervezői jól tudták, hogy a magyarság, a teremtő Isten útjáról teljesen és véglegesen, soha el nem téríthető. Mi több, a római kereszténység keretein belül is, megtalálta, a még élhető, Istennek tetsző, becsületes utat.
Hiába nőt az egyház, királyainak fejére, hiába tudta ki összes titkaikat, mert jelentős titkai, a magyarságnak soha sem voltak. Még a magyar királyoknak sem. (Ugyanezt, a mai vezetőkről el nem mondhatjuk, hiszen egyébből sem állnak, mint titkosításokból.) A kommunizmus vallásüldözése, az egyház mai elfogadottságának erősítését szolgálta. Amit az elutasított hatalom tilt, és üldöz, az, az elnyomott emberek számára kedves, és fontos. Itt vált ketté, az Isteni igazság, és a vallás követése.
Isten nevében, szabad beszélni szeretetről, együttérzésről, becsületről, önzetlenségről, megbocsátásról, de tévedésből sem szabad, politikáról.
Amikor a területi plébános, a szószékről elmondja, kire kell a keresztényeknek szavazni, az nem Isteni sugallat, hanem a hierarchia parancsa. Megtettük, és mire jutottunk vele? Élvezhetjük a keresztény asszisztenciával működő kormány újabb megszorításait, amíg bele nem pusztulunk.
Az ősmagyar vallásban nem volt hierarchia. A római kereszténység kényszerítette ránk. II.András, még tudomásulvétel okán küldte el az aranybullát a „Pápa úrnak”, mint megmásíthatatlan szándékát.
Hol vagyunk már ettől?
Ez mind, a mi felelősségünk. Véget kell vetnünk a szolgai engedelmességnek, és ki kell állnunk önmagunkért. Nem fegyverrel, csak elhatározással.
Komoly szándékkal, hogy olyan kormányt válasszunk, aki nem a fosztogatók táborából való.
Béla László.
