Kevés ember él a világ civilizáltabb részein, aki nem tapasztalta a saját szféráiban, hogy az izraeli akarat, szándék, érdekérvényesítés, teljesen átszőtte, a civilizált világot. Ez a tény, az egész emberiség számára súlyos problémákat, nélkülözést, értelmetlen háborúkat, folyamatos stresszt, tehát, rengeteg negatív dolgot jelent. Ennek ellenére, nincs, ezzel szemben, a logikusan elvárható erejű és hatékonyságú ellenállás, az emberiség részéről. Az egész, olyan képet mutat, mint amikor a pribékek, elektromos bottal terelik a sertéseket a vágóhídra, korlátok között, és a csürhe vonul. Egyiknek sem jut eszébe megállni, mert a társai által hallatott fájdalmas horkantás azt jelenti számára, hogy a legkisebb ellenállásra, ő is kap egy áramütést, ami nem kellemes, tehát kerülendő. Azt, hogy az út vévén, mindegyikre a halál vár, egyik sem tudja.
Mire, gondolok?
Pl.: Amerikában, egy meghatározott csoport jóváhagyása nélkül, senki nem juthat elnökjelölti helyzetbe. Ha a jóváhagyott ember, a hatalom birtokában, netán szembe fordul ezzel a lobbival, azt gátlástalanul lemészárolják. Amerika történetében, számos meggyilkolt elnököt találunk, de egy vezető embert sem, ennek a lobbinak a tagjai közül.
Vajon miért?
Mert csak ezeknek az embereknek a lelkiismerete, inkább annak teljes hiánya ad lehetőséget arra, hogy az érdekeik érvényesítéséért testületileg megszervezve gyilkoljanak.
Az egymást tisztelő, elfogadó emberek, nem hajlandók, a saját érdekeikért sem,
a gyilkosságra. Közülük csak magányos gyilkosok kerülnek ki, akik vagy elkeseredésből, vagy féltékenységből, vagy kapzsiságból ölnek, de nem, nemzetközi lobbi érdekből. Mégis, csapatostól megyünk, amikor „ők, a lobbi ” úgy döntenek, egymást halomra gyilkolni, a háborúkban. A másik ember, az ellenfél tisztelete, nyomokban sem fedezhető fel a viselkedésünkben. Az ókorban, amikor még az ellenfél legyőzése, harcképtelenné tétele volt a cél, volt valami lovagiasság a harcosokban. Nem véletlenül, nem katonákat írtam. Azokban az időkben, a had, nem katonákból, hanem kézművesekből, földművesekből, átlagemberekből állt.
Épp, mint a sorkatonaság. Ezt az intézményt a világban, ahol csak lehetősége nyílik rá, ez a lobbi felszámolja. Nem tudja a céljaira felhasználni, viszont komoly veszélyt jelent a számára, az ilyen erő, mert felléphet nemzete érdekében, az igazságtalan helyzet ellen. 56.-ban a Magyar Néphadsereg, szinte azonnal, és egy emberként állt át a nép oldalára. A spekuláns élősködők, nem mernek fegyvert adni annak a kezébe, akit előzőleg, gondolkodásra képtelen gyilkoló géppé nem alakítottak. Ezek azután, minden parancsot végrehajtva, gondolkodás nélkül lemészárolják az ellenségként megjelölt embereket, sőt, fociznak a levágott fejével, vagy levizelik a tetemét. Ezek a „katonák” a lobbi hatásának érvényesülése előtt, átlag, lelkiismerettel rendelkező emberek voltak, esetleg nehéz gazdasági helyzetben. A lobbi, mindig ezt használja ki. kézben tartja a pénzt, és olyan helyzetbe hoz embereket, hogy pénzért, bármire hajlandók legyenek.
Az ellenállás teljes hiánya mutatkozott meg, Magyarországon is. A lobbi, olyan kormányokat ültetett a magyarság nyakára, akik gátlástalanul kiszolgálták, az ország, a nép érdekeivel szemben. Egy forintér is eladtak termelő üzemeket, csak azért, hogy legyen valaki, aki azt mondhatja, - az üzem az enyém, gazdaságtalan, felszámolom – és a dolgozók, mehettek segélyre, előnyugdíjba, vagy bárhova, ahova még lehetett. Nem volt ellenállás. Egyetlen kollektíva sem szállta meg az üzemet, nem alakult munkástanács, a gyárak és dolgozók védelmében, nem kergették el az áruló igazgatókat, sőt, nem is ellenőrizte a munkásság, a tevékenységüket, akik szándékosan tönkretették a gyárakat, hogy alkalmas legyen a „privatizációra”.
Vajon miért?
Több oka is van. A kényelmesebbek örültek a segélynek, amit munka nélkül kaphattak. Azt hitték, hogy eljött a Kánaán, már dolgozni sem kell, és élhetik világukat mindvégig. Ezt a hiedelmüket, mai napig táplálják „senkit nem hagyunk az út mellett” Nem gondolták, hogy a Kánaán, csak addig tart, ameddig fel nem számolják a magyar gazdaságot, ki nem vonják a piacokról a komoly konkurenciát jelentő magyar termékeket, el nem érik, a munkanélküliséggel, hogy a magyarság elhagyja hazáját.
A szorgalmasabb, munkamániás magyar, oda ment, ahol még dolgozhatott, mikor az is megszűnt, ment külföldre.
Álmában sem gondolta a magyar, hogy hazájában a buzi, előbbre való lesz nála. Nem gondolta, hogy az ő pénzén fizetett rendőrök, rá fognak támadni, ha jogaiért, erkölcséért szót emel. Nem gondolta, hogy az oktatást úgy szervezik át, hogy alapfokon homoszexualitásra, narkózásra neveljék a gyermekeit. Nem gondolta, hogy a felsőoktatást elzárják előle, és csak a lobbi gyermekei lesznek képesek megfizetni azt.
Ezért maradt el a természetes, jogos ellenállás. Mára, mindenki tudja ezeket, aki itt él, és legalább félszemmel figyel.
Az ellenállás, ma is létrejöhet, ha élni akarunk. Amíg, megszámlálni sem vagyunk hajlandók a lobbi tagjait, hogyan távolíthatnánk el őket a vezetésből?
Előbb olyan kormány kell, aki nem elhatárolódik a magyarságtól, hanem támogatja teljes súlyával, a nemzet harcát a beszivárgókkal, vagy belső ellenséggel szemben. Csak ez után gondolhatunk felemelkedésre, jólétre, szabadságra, de ezért nekünk is tennünk kell. Legalább választanunk helyesen.
Ha megtesszük, Petőfinek igaza lesz:
„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
Én is így gondolom, és szerintem minden magyar hazafi is.
Béla László
