évszázados átverés

  Most, hogy már nincs mit eladni, a szó legigazabb értelmében, a jóindulattal is legfeljebb egyharmad által felhatalmazott kétharmados képviselőink, a hazát árulják. A gazdáik által meghirdetett „FELVÁSÁROLJUK”…most öltött testet, az Orbán kormány erejének teljében. Pártunk és kormányunk, neves képviselő testülete, egyhangúlag megszavazta, hogy 250000 Euróért, durván hét millió forintért, bárki vásárolhat magyar állampolgárságot. ( letelepedési engedélyt) Szerintük, ennyit ér a haza. Ennyit az évezredes őrzés, a véres harcok, a szorgalmas munka több száz éven át.

Nekik!

Nekünk azért, egy kicsivel többet. Nekik eladható áru, ami nekünk az élet.

Hogyan folytatódhat ez?

Ezek kinyitották a zsilipet, amin át szűretlenül ömölhet be , aki elég pénzt összeharácsolt ahhoz, hogy megfizesse a sarcot, és ez, nem is egy komoly pénz.

Fél családi ház ára Budapesten.

Mi lesz a pénzzel? Minden magyar megkapja belőle a ráeső részét?

Egy frászt!

Pártunk és kormányunk, törleszti belőle a visszafizethetetlen „adósságunkat”, ahogy a magyarok nyugdíjalapjából, és egyéb elkaszált magyar pénzekből, már legalább ötszörösen visszafizettünk.

Megy a pénz a zsidó bankokba, ahonnan újra kiadják, hogy ismét megjelenjen vele újabb khón, állampolgárságért. Nem kéne ezt tenni, meg hagyni sem, de ha már teszik, mi meg hagyjuk, legalább forintért árulnák.  Erősödne a forint, csökkenne a teher a népen. No azt már nem!  Ezek igazi uniós vazallusok. A magyarság megsegítéséről, hetet-havat összehordanak, de hogy a kisujjukat mozdítanák érte, azt nem.

Ki van ez találva, és mi, már megint megettük, mert nemzeti színre festették, és lila palásttal takarták be. Mi kell még ahhoz, hogy felébredjen álmából ez az ország? Mi kell, hogy megdörzsölje a szemét, és tényleg lásson?  Mi kell, hogy végleg elsöpörje a kommunista terror átmentett utódainak uralmát?

Mi kell, hogy felemelve a fejét a magyar, becsülje annyira a hazáját, hogy elmenjen a választásokkor szavazni, és kidobja ezt a garnitúrát a szemétre?

Tényleg ennyire nem érdekel senkit a hazánk sorsa?

Én nem hiszem. Szerintem, sokan szeretik másokra hagyni a döntést, azután keseregni a helyzeten.

Jönnek a fasiszta dumákkal a kampányban, és a jóérzésű magyarok egy része, azért nem szavaz, mert nem akar fasisztákra szavazni, meg ezekre sem.

Azt nem tudják, hogy azzal szavaznak fasisztákra, ha távol maradnak, mert így, a fasisztázó, valódi fasiszták, megszerezhetik, akár a kétharmados hatalmat is, és nem marad a kezünkben semmi, csak az erő.

Az erő, amit munkára nem fordíthatunk, mert nem hagyják, az akarat amivel építhetnénk, de nem hagyják, és az erő, csak gyűlik, a feszültség nő, és végre megindul, és lerobbantja, szétzúzza azt a kilencgyertyás láncot, amit észrevétlenül fonnának körénk.

Ébredjetek magyarok, már csörtetnek, és nem lopakodnak a tolvajok.

A nyugdíjas németek, megtöltik öregjeink helyét, az otthonokban. Az „ifjú bevándorlók” és nem Erdélyből, Felvidékről vagy Délvidékről, betöltik a számukra létrehozott, inproduktív garantált munkahelyeket, és mi csak nézünk, és fizetünk. Miből?

Lehetne ez akár Tiborc panasza is, de ez a dráma, nem többszáz éves. Ez ma zajlik a szemünk előtt, a mi puhány hanyagságunkból.

Béla László