Ez, a Magyarországon, alig 300 éves fogalom, Róma terjeszkedése óta mérgezi a világot. Elsöpri az útból az Isteni igazságosságot, az embereket, és a becsületet. Senki nem kérdezi meg egy pernyertestől, hogyan áll gondolkodása a becsülethez. Szintén nem, a jog bármelyik végrehajtójától sem. Mária Terézia előtt, Magyarország, nagyon jól megvolt Corpus Juris nélkül. Az élet vitás kérdéseiben, döntött a szokásjog, és az Isteni igazságosság.
A bírák, ennek szellemében, és iránymutatása szerint ítélkeztek. Ha valamely vitát, nem sikerült mindkét fél megnyugtatásával rendezni, ha valaki igazságérzete nem fogadta el a döntést, ügyét felpanaszolhatta a királyhoz, és a végső döntést ő hozta meg.
Amióta „jog” létezik, azóta létezhet kettős mérce is. Az óta vannak prókátorok, és az óta van, az „igazságszolgáltatásnak” annyi arca, amennyit az ügyvédek be tudnak mutatni. A jog ma épp olyan terület, mint a logika, vagy a politika, amelyben bármit, vagy annak épp ellenkezőjét, be lehet bizonyítani, alá lehet támasztani. Ez az ügyvédek művészete.
Mi is a „jog”?
Azoknak a rendelkezéseknek, törvényeknek az összessége, amit az adott területen regnáló hatalom, az emberek életéhez, szabadságának biztosításához, vagy éppen korlátozásához kihirdet. Ez, attól kezdve szentírás.
Sokban hasonlítanak is egymásra.
Igaz, a jogban nincsenek apokrif jogszabályok, de ugyanaz a hatalmi cenzúra működik. A különbség annyi, hogy míg a hatalomnak nem tetsző fejezeteket, egyházi vezető emberek kitiltják az ismertetendő anyagból, megtiltják a szentírásban történő említésüket, addig, a hatalomnak, épp nem tetsző jogszabályokat, egyszerűen, hatályon kívül helyezik, és pont. Ha nem így lenne, Magyarországon, még mindig megkövetelendő lenne II. András Aranybullájának minden előírása. Lehet, hogy egyház, és állam egy tőről fakadnak?
A hatalom vesszőnyalábjáról?
Lehet, hogy mára, mindkettő homlokegyenest szembe megy azzal a céllal, amiért megszületésekor létrejött?
Ki tudja?
Lehet, hogy annak idején Istenért és az emberekért születtek, most tökéletes egységben, Isten és az emberek ellen harcolnak?
Ezek súlyos kérdések, és ugyanilyen súlyos tapasztalatokon nyugszanak.
Amíg a kérdéseket felvetni közkötelesség, véleményt alkotni egyéni szoc. probléma.
Hogy ítéli meg ma a magyar jog, a lopást?
Ez attól függ, ki, milyen módon, és milyen értékre követi azt el.
Szabad lenne ennek attól függnie?
Szerintem nem.
És mégis.
Ha a nyugdíjas néni, ellop két zsemlét az élelmiszerboltban, mert a sárga csekkekre elfogyott a nyugdíja, és már két napja nem evett, az lopás.
Börtön jár érte.
Teljesen mindegy mennyi.
Ha a gazdaságban garázdálkodó politikus, ellop a nemzettől több milliárdot, dolgozó magánemberektől több milliót, az legrosszabb esetben is, „csak” hűtlen kezelés, vagy szakmai hiba. Vezérigatgatói poszt helyett, esetleg tanácsadói jár érte, egy másik területen, vagy uram bocsá’ miniszterelnöki poszt.
Miféle jogrend az, amiben élni kényszerülünk?
Fenéket kényszerülünk!
Magunk hagyjuk, hogy így legyen.
Miért?
Találkoztam olyan jogesettel, amikor egy albérlő, eladta valakinek a bérelt lakást. Át „ügyeskedte” a hivatalokon az átírást, és kész az üzlet.
Amikor a károsult tulajdonos rádöbbent a helyzetre. Jogi úton kereste az igazát, de a „JOG”nem adta vissza ellopott lakását. Jogos igényét elutasítva, vitájukat a tolvaj, és a károsult közötti perben, utasította rendezni.
Ez az egyik eset.
A másik, amikor egy vállalkozó, bankhitelből lakásokat épített, és a hitel visszafizetése nélkül, eladta a lakásokat. Amikor a bank rájött, felszólította a tulajdonosokat, fizessék ki még egyszer a lakásokat, vagy kilakoltatják őket.
Ezt a „jog” alapján tette.
Szerintük, a vállalkozónak nem volt joga eladni a lakásokat, mert a hitel visszafizetéséig, az a bank tulajdona, ezért az adásvételi szerződés semmis.
Magától vetődik fel a kérdés: az albérlőnek volt joga eladni?
Nyilván szintén nem.
Akkor hogyan lehet az egyik szerződés hatályos, a másik semmis?
Ilyen a „jog”, és mi ebben élünk. Ezer példát lehetne még állítani, de nem arra van szükség.
Olyan törvényi környezetet kell teremteni, ahol a „jog” az igazság alapján áll, és nem a pénz, a hatalom, vagy a befolyás alapjain. A következmények nélküli Magyarországon, a következmények nélküli kormányok, súlyos következményekkel járó dolgokat tesznek és tehetnek, és ez, a mi felelősségünk, a választó polgárok felelőssége.
Béla László
