évszázados átverés

Elszállt belőled a hazáért való „nemes” aggodalom? Más szelek fújnak feléd netán? Behódoltál I. Viktornak? Eluralkodott rajtad a mindent elfedő szeretet?

  Ilyen, és hasonló, nem is egészen barátságos kérdéseket kaptam legutóbbi posztom kapcsán. Egyben válaszolnék a kérdésekre, és kezdem talán az utolsóval.

  Nem uralkodott el rajtam más, mint ami, mindig is cselekedeteim vezérfonala volt, az emberek iránti szeretet. Válogatás nélkül szeretem az embereket, ezért nincsenek ellenségeim, csak ellenfeleim. A magyarokat, honfitársaimat kicsit jobban szeretem, mint a tőlem távol állókat, de ez talán nem bűn. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem viszont a teremtő Istent, és az ő igazságait. Ezért utasítok el mindent, ami megmásítaná, vagy átértelmezné útmutatásait. Legyen az vallás, párt, vagy emberi magatartás. A gyűlöletet, nem a teremtő adta az embernek, hanem a sátán, a gonoszság megtestesítője a földön.

A teremtő Isten, ezt a csodálatos Földet adta nekünk, hogy élhessünk rajta kedvünk szerint, használjuk ki a lehetőségeit, és viseljük el esetenként a rapszodikusságát.

   Ez a szeretet, nem fed el semmit. Nem tesz vakká, süketté, mégis rádöbbentem arra, lehet, hogy rossz úton járok. Megítéltem emberek viselkedését, anélkül, hogy tudtam volna pontosan, mi áll a háttérben. Nagyjából persze tudom, de ez nem hatalmaz fel. Jézus mondta, mikor a zsidók meg akarták kövezni az elbukott nőt, „ Az vesse rá az első követ, aki bűntelen.” Egy sem akadt, így nem lett kövezés. A kövezés, egyfajta népítélet, ami soha sem lehet megalapozott és tévedhetetlen, mindig a pillanatnyi hangulat következménye. Ez működik a forradalmakban, és a háborúkban, értelmetlen mészárlásokat eredményezve.

  Senkinek sem hódoltam be, és senki nem is kapacitált semmiféle behódolásra.

A hibákat, helytelenségeket, éppúgy látom, mint azelőtt, de megelőzésükre, felszámolásukra, a gyűlölet nem ad megoldást. A józan ellenállás, annál inkább.

Észrevettem, (már rég) vannak emberek, akik gyűlölet nélkül nem élhetnek.

Ez az ő terhük, amit cipelniük kell, de gyűlölettel nem lehet megakadályozni a pusztításukat.

  Lehet, hogy fújnak szelek, de én berozsdásodtam, mint az ezer éves szélkakas. Beálltam egy irányba, és onnan, az orkán sem mozdíthat ki. Lehet, hogy ledönt, hisz nem vagyok az erő egyedüli birtokosa, de megfordítani nem képes.

Hogy a széllel szembe megyek, azt megszoktam, mert amióta az eszemet tudom, a szél, mindig az igazság elsöprésének irányába fújt. Ha egyszer megfordul a szél, akkor eltűnök, mert felborzolná a tollaimat, és így túl nagy akadályt jelentenék az igazság szelének az útjába. Isten igazságának érvényre jutását sohasem akadályoznám.

   Végül, de első sorban, a hazáért, a nemzetért való aggodalmam eltörölhetetlen mindaddig, ameddig úgy látom, hogy nemzetemet, hazánkat bármilyen veszély fenyegeti. Most az erőszak rémét látom ellenfeleink viselkedésében. Nem a direkt, hanem a kiprovokált erőszakét, amit erőszakkal lehetne vérbe fojtani, épp úgy, mint 1956-hösi megmozdulását.

  Remélem, és bízom abban, hogy nemzetem, képes lesz a szeretet és a nyugalom talaján állva átélni ellenfeleink utolsó próbálkozásait, és józanul, de határozottan, és békésen véget vet ennek.

Most, amikor Obama, az szerint meneszti, vagy tartja meg katonai vezetőit, hogy melyik hajlandó amerikaiakra lövetni, és melyik nem, nyilvánvaló, hogy ellenfeleink erőszakra számítanak, és arra is készülnek. Az erőszakmentes ellenállással nem tudnak mit kezdeni. Nem lőni, szavazni kell, de nem mindegy, hogy az eddigi rablók valamelyikére, vagy valami egyenesebb becsületesebb gárdára szavazunk.

Béla László