A kedves olvasó, ne valami csodabogárra, génsebészeti csúcsteljesítményre gondoljon. Sokan tudjuk, hogy „túlfejlett” tudományunk, helyt-helyt Istent játszik, és teremt valami szokatlant, a maga kezdetleges eszközeivel.
Nemrégiben láttam az interneten, a világító patkányt, de ha nem tévedek, még világító malacot is. Ezt, a genetika tudósai úgy „követték el”, megkeresték a Szent János bogárnak, a világításért felelős génjét, és ezt, beoperálták egy petesejt kromoszómájába. A kifejlődött egyed, Szent János bogár módjára világított.
No, ne ilyet tessék elképzelni!
Teljesen hétköznapi „becsületes” GMO mentes csirkéről van szó.
A történet, ami a kérdést felvetette.
Egy vidéki család (érthető okból) nagytestű kutyákat tart a házánál.
Ezek élelmezését, általában húsipari hulladékkal, mellcsonttal, vagy hasonlókkal oldja meg. Egy hétvége közeledtével, kifogyott a megszokott üzletből ez az áru.
A kutyáknak mégis csak enni kell, betért hát a családfő, egy multi élelmiszerlánc közeli üzletébe. Ott a baromfipultból, vásárolt néhány farhátat. (ez a legolcsóbb)
Hazaérvén, nem akarta betenni a család élelmiszerei közé a hűtőbe, hanem levitte a pincébe. (de jól tette) Amint beesteledett, elindult, hogy kiossza a kutyák vacsoráját. Belépve a pincelejáróba, felkapcsoltra a lámpát, de az izzó, nagy villanással kiment. Sebaj, gondolta, kitapogatja ő a kutyakaját sötétben is.
Amint leért a lépcsőn, látta, könnyű dolga lesz, mert a farhátaknak a szatyorból kilátszó része zöldes fénnyel világított. Ej ha! Ez meg mi? - gondolta, és közelebb lépve, kivett egyet a „lámpások” közül. Erre az egész picében derengeni kezdett a zöldes fény. Felvett egy heverő újságot, ugyan el tudja e olvasni a fényben? Azt azért nem. három farhát kellett hozzá, hogy azoktól
30-40 cm.-re, az újság jól olvasható legyen. Még napirendre sem tért az eset fölött, amikor észrevette, hogy ím-már, a kezei is világítanak. Első ötletében a falon akarta ledörzsölni a fényforrást. Nem sikerült, viszont a falon is világító csíkok keletkeztek. Mit volt mit tenni, felvitt párat az ebeknek. Addigra kint is sötét volt. Odadobta nekik a lámpásokat. Azok előbb bizonytalanul szemlélgették, amit egyébkent hatalmas elánnal szoktak felfalni, egy ideig szagolgatták, végül ráfanyalodva megették. Ma is élnek, ha meg nem haltak.
A családfőt, nem nyugtatta meg a dolog. Felhívott egy élelmiszerbiztonsággal foglalkozó céget, ahol megnyugtatták, engedélyezett tartósítószer hatásával találkozott. Biztos, ami biztos, bevitt egy mintát az ANTSZ.-hez, hogy ugyan, nézzék már meg, mi is ez. Hogy kapott e választ és milyet, azt még én sem tudom, mert a dolog nemrég történt.
Mivel etetnek bennünket? – vetődik fel a kérdés.
Ez nem állateledel volt, hanem a multi, baromfipultjából, emberi fogyasztásra kínált élelmiszer. Azt talán mindenki tudja, hogy a fehér foszfor fluoreszkál.
Erős fénnyel megvilágítva, a fény kikapcsolása után, egy darabig világít.
De a pincefalon a csíkok, még másnap is világítottak.
Ez, csak úgy képzelhető el, ha valami gerjeszti, ami radioaktív sugárzást bocsát ki. Valami izotóp. Netán polónium? Amivel vagy húsz éve, az orosz titkosszolgálat, feketekávénak álcázva, tette el láb alól, nem kívánatos diplomatáját Angliában?
Ilyesmivel etetnének?
Ráadásul, leginkább a nehéz sorsú kisnyugdíjasokat?
Nem szép dolog.
Nem szép, de lehet nagyon eredményes. Gondoljunk bele! A húspult fényárban úszik. Ugyan ki venné észre, hogy nem csak a lámpák világítanak? Mari néni odamegy, oszt-szoroz, oszt megvesz egy ilyet, mert nincs több pénze. Kifizeti, hazaviszi, de világosban teszi a hűtőbe. Amikor kiveszi, ajtónyitásra gyullad a hűtő lámpája, ott sem tűnik fel. Gyanútlanul megfőzi, megeszi.
Fél év multán, két szomszédja találkozik, és elsopánkodnak rajta. „Szegény Mari néni. Milyen hamar elvitte a rák. Tavasszal még futott, mint a nyúl, oszt még tél sincs, de már eltemették.”
Megeshet.
Ezért ajánlom mindenkinek, Magyarországon, sötétbe is nézzék meg a kaját. Nehogy idő előtt, az orosz diplomata sorsára jussanak.
Béla László
