Szép fakardocskájával nagyokat suhint a levegőbe. Alig látni a kardját, azután, jön a két ajtós szekrény „Obraen” jól fejen nyomja, amitől Anunu ájultan esik a földre.
Ki ne ismerné a „Kincs, ami nincs” magyar címmel bemutatott, Olasz-Amerikai filmet, a filmvígjáték ipar, eme csodálatos opusát és annak legjellemzőbb szereplőit. Ezek között, a kis bennszülött Anunut, akit, népével együtt egyfolytában sanyargatnak a kalózok, de képtelen megvédeni, vagy legalább megszervezni a védelmet népe számára, noha anyja után, népe királyának hiszi magát.
Nekem, valahogy ez a kép ugrik be, Viktor reklámozott harcai láttán.
Vagdalkozik, hangoskodik, aztán jön IMF-EU. Obraen, jól fejbe nyomja,
ő pedig, behúzza a nyakát, és engedélyt kér holokauszt megemlékezést tartani.
Ez a mai magyarországi helyzet.
Mindazonáltal szánom őt. Nem cserélnék vele. Aki volt már harcban, annak nem nehéz elképzelni, milyen keserves dolog négy tűz között lapítani. Ahhoz, hogy helyzetbe kerüljön, feltétlenül szüksége volt Izrael támogatására, mert anélkül, egynegyede sem lett volna, sem hogy kétharmada. Ennek iszonyú ára volt. Együttműködési megállapodás Izraellel, magyar állampolgárság megadása nekik, vészhelyzetben félmillió zsidó befogadása, folyamatos tömeges betelepítésük, jelentős holo-kárpótlások, akinek jár, meg akinek nem, és mindenféle többletjog a bevándorlóknak. Egyszóval, nem volt olcsó.
Ez az egyik „géppuskafészek” ahonnan lőnek rá.
A másik az IMF-EU. kompánia. Kedvezmények a multiknak, megszorítások a magyaroknak, a magyar kézben még meglévő ipar elsorvasztása, bányabezárás,
egészségügy felszámolása, iskolarendszer szétzilálása a magyar föld kiszolgáltatása idegeneknek, stb.
Ezekkel a követelményekkel bombázzák onnan.
Bombázzák a szocik is. Igaz, ők sem tennének mást, de ők szeretnék tenni, nem, hogy Viktor tegye, mert akkor a fosztogatás morzsáin ők osztozhatnának, és ezért bármit megtesznek.
Végül, de nem utolsó sorban, a negyedik ellenfél maga a nép, akinek a torkán mindezeket le kell nyomni, anélkül, hogy közben a fejét vennék. Ez a legnehezebb, mert aki fuldoklik, az, az életéért harcol. Igaz Viktort megtanították fuldoklót „menteni.” Tudja, hogy a pánikba esett fuldoklót le kell ütni, nehogy mindketten befulladjanak.
Le is üti, olyan rendelkezésekkel, hogy azonnal elájuljon, olyan bírságokkal, nem tér magához a szárazon sem. Mentés helyett a víz alá nyomja, ez őt cseppet sem zavarja. Csak a nép fuldoklik. Na és! Kibírja.
Igen, de a nép mellett, ott a Jobbik is, aki naponta mondja, mit tenne, és nem beszél rosszul. Mindezek mellett a Pintér-féle, nem túl hatékonyan üldözött bűnözés, meg a kettős mérce, szóval nehéz. Ez Viktor vesszőfutása, Nem irigylem.
Lehet, hogy feladja? Egyszer csak rááll a mérlegre, hogy megmérettessék?
Valószínűleg könnyűnek találtatna, és akkor nincs tovább. Vége a vesszőfutásnak? No azt nem! Viktort nem olyan fából faragták. Ő uralkodásra termett, csak valahogy el…. Őt, csak a nép gáncsolhatja el, az is csak akkor, ha mindenki átlátja, mit is művel.
Nem teszi tönkre a húsipart? Nem, dehogy. A húsipar magától megy tönkre.
Viktor kiváló tanuló volt. (e téren legalább is) Még az MSZMP-ben megtanulta hogyan kell a békákat kiirtani. Hagyja a békákat, csak lecsapolja a mocsarat. Nem bántja a húsipart. Elég, ha elintézi, ne legyen a lakosságnak pénze a termékeire, és a húsipar máris tönkremegy.
Ősrégi recept ez. a globalisták mind így dolgoznak. Most, merő szívjóságból, esetleg más megfontolásból, némi osztogatásba kezd. Persze a fosztogatást azért nem hagyja abba. (cégadat egyeztetés néhány tízezer/cég)
Sebaj! Rövidesen lejár az ideje, és remélhetjük, hogy a nép megismerte, és garantálni fogja, hogy soha többé Magyar Kormányba nem kerül.
Béla László
