évszázados átverés

    Keserves tanulság a szabadnak született magyar népnek, a Habsburg a Szovjet, majd a globális iga. Trianoni amputálásunk, és Szovjet uralom közötti Horthy korszak, épp csak egy lélegzetvételre volt elég, de azt is feketére akarják festeni jelenlegi elnyomóink. Horthy 22 évében, Magyarország, a csonkítás ellenére is újjáéledt, és ismét megteremtette a világban, a magyar munka, és a magyar kreativitás elismerését. Máig ismeretes az a tény, hogy pl. Horthy kormányzó fia, mint a Ganz akkori igazgatója, gépészmérnök és sportrepülő, tudomást szeretvén, az előle „valahogy” eltitkolt indiai vasútfejlesztési szándékról, saját kisgépével Indiába repült, és kedvező ajánlatával, már a megkötött üzletre itták az áldomást, mikor az angol „nagyurak” megérkeztek tárgyalni. Ezért kellett felszámolni a magyar ipart, nem a gazdaságtalanság okán. Muszáj volt valamit hazudni, hogy a nép a fejüket ne vegye. Bennünket azzal lehet igazán megbüntetni, ha nem hagynak dolgozni, és most éppen ezt teszik.

     Ezzel kapcsolatban két kérdés vetődik fel.

Egyik, hogy noha ez, a pusztulásunkhoz vezet, miért hagyjuk?

A másik, hol járt akkor a magyar nép esze, mikor tudomásul vette a pusztítást?

Egyszerű válaszok vannak ezekre a kérdésekre.

  Az elsőre, hogy miért hagytuk, mert egyetlen magyar, álmában sem gondolta, hogy az „imádott” és fetisizált nyugat, ilyen gátlástalan pusztítást képes végrehajtani országunkon. Ma már ismerjük. Sajnos.

   A másik, hol járt az eszünk? Sokan, akik tehettek volna a pusztítás ellen, azon tűnődtek, hogy a hirtelen ránk szakadt szabadágban Haitiba, Bora-borára, vagy Bankokba menjenek. Hamar rádöbbentek, hogy előbb mindenképpen a bankokba kell menniük, mert a szocialista fizetésekből, ilyen luxusra biztosan nem telt.

Hitel?

Az volt!

Számolatlanul, vagy még inkább jól megszámolva iszonyú kamattal. A magyar, a tisztességes alapon működő OTP-hez volt szokva. Amit elétettek, aláírta. Tudta, vissza lehet fizetni. Ezeket a hiteleket nem. Ez volt az a lépvessző, amire a magyarság nagy része rárepült, és sajnos, jelentős része rajta is ragadt. Sok ezek közül a családok közül, akik biztonságban, kiegyensúlyozottan éltek, ma otthonukért aggódó, hazug adósságokkal fülig eladósított, kisemmizettekké váltak. Az, üzemvezető, aki Bankokban pihente ki, a szocializmus fárasztó évtizedeit, hazatérve döbbent csak rá, ameddig ő pihent, a rablók dolgoztak. Eladták, vagy már be is zárták, és szét is lopták a gyárát, ami az ő megélhetését jelentette.

     És a hitel?

Arra, a lakása, vagy a családi háza volt a fedezet.

Megvan még?

Hát ilyenformán állunk most, mi magyarok. Üresen tátongó, betört ablakú gyártócsarnokok, jobb esetben kifestett tiszta üzemek, fényesre mázolt mozdulatlan híddaruval. Apró válaszfalakkal miszlikre szabdalva, tele kínai árussal. Nem a kínaiakkal van baj, csak a bezárt üzemekkel. Bármerre nézünk, a pusztulás, munkanélküliek, hajléktalanok.

    Sokan változtatnának.

Mások azt mondják, mit lehet immár tenni?

Semmink sincs. Mindenünket ellopták, szétverték, és a magyarok amúgy sem szavaznak tudatosan. Ők a beépített fék. Ők, akik magyarnak mondják magukat de nem azok, és belőlük áll, rájuk támaszkodik az óta minden „magyar” kormány.

     Leginkább azt kell foggal-körömmel megőrizni, amink még van. A termőföldjeinket, vizeinket, ásványi kincseinket, a termelni tudó gazdáinkat, a szakembereinket, mérnökeinket.

  Gyáraink vannak, ha szakembereink vannak. Gépeket vehetünk is, gyárthatunk is. Termelni tudunk, ha gazdáink vannak, és a földeket megőrizzük, visszajuttatjuk jogos tulajdonukba.

  Ez nem megy másképp, csak ha végre magyar kormányt választunk. Elfelejtjük azokat a rongybábukat, akiknek az Unió az IMF el közösen rángatja a drótjait.

Már tudhatjuk, hiszen tapasztaltuk több mint húsz évig, hogy ezektől semmit nem várhatunk, hazugságokon és megszorításokon kívül. Mint a veszett kutyák, vicsorognak egymásra a parlamentben, azután együtt söröznek,- boroznak-rövideznek, és cinkoson összeröhögnek, te is jól bevitted a magyarokat az erdőbe, legközelebb megint én teszem. Te meg acsarkodj aztán, nehogy az eszesebbje rájöjjön, milyen kukák.

  Szóval, magyar kormány, tisztán magyar közigazgatás. és úgyszintén magyar végrehajtó hatalom kell, és ez nem rasszizmus, nem nácizmus, nem fasizmus, ez a magyarság lehetséges önvédelmének egyetlen járható útja.

  Jelenleg a világ legrasszistább, legnacionalistább, legfasisztább, terrorcsoportja szállta meg hazánkat. Ellenük kell megharcolnunk.

   Kiket látunk döntési pozícióban?

Kiket látunk nyilatkozni bármilyen fontos témában, a televízióban?

Kiket hallunk a rádióban?

Elvétve akad köztük magyar.

Erről beszélek. Ébredjünk hát fel, vegyük észre, hogy nem a sors üldöz bennünket, hanem mindig a soros, és fajtársai, aki éppen akkor a soros.

Tisztítsuk meg az agyunkat a téveszméktől, a vezetésünket a magyar idegenektől, a hazugoktól, és csináljunk végre, valóban, fülke-forradalmat.

Ha sorsunkat a saját kezünkbe vesszük, rövidesen sorosaink is a kezünkbe kerülnek, és nem röhögve politizálnak, idegen pénzen és érdekekért, mint a élenjáró libatolvaj és kebelbarátai. Ugyan, miért volt éjszakáig nyitva törvénytelenül néhány szavazó helyiség? Hogy meg legyen a végleges kifosztáshoz elengedhetetlen kétharmad. Ezt kell most ismét megteremteni, az újjáépítéshez, magyar oldalon.

  Még kínlódunk, de már közel az idő, mi viszont meg is rövidíthetjük.

Ez jusson eszébe annak, aki nem ment el szavazni!

Béla László