Kedves Honfitársaim!
Drága Magyar Nemzetem!
Szól ez a köszöntő mindenkinek, akinek magyarként dobban a szíve. Mindenkinek, aki szeretettel építi hazánk felemelkedését, és azoknak is, akik mindent megtesznek, ennek megakadályozására. Azoknak is, akik bárhol a világban magyarként élnek, és mindenkinek, aki tudja, hol van a világban Magyarország, és kik azok a magyarok.
Március 15.-e, az Isten ajándékaként beköszöntő tavasz, és a magyarság szabadságának jeles napja. Ezen a napon, legyen az zord, vagy verőfényes, az északi félteke minden embere magába szívhatja, az elkerülhetetlenül beköszöntő tavasz isteni erejét. Megújíthatja, esetleg halódó reményeit, megerősítheti a jobb, emberibb, szeretetteljes világ beköszöntében való hitét.
Ez a hit él, és éltet.
48 eseményei, nemzeti egyetértése, és bámulatos sikerei, felmutatták a világ számára, hogy a hit a magyarságban is él, a magyarságot is élteti, és lángja, soha ki nem fog hunyni, ameddig magyar él a földön. Az a szimpla tény, hogy ezer viharon, megannyi ármányon át, még mindig létezünk, jó válasz ellenségeinknek. Meggyőző érv, hogy szélmalomharcot vívnak, és jó figyelmeztetés arra, hogy lelkünkben lobog a láng, tüzünk hamuja alatt pedig, izzik a parázs. Aki jó szándékkal közeledik, élvezheti a tüzünk melegét, de aki rossz szándékkal férkőzik közénk, ezzel szelet kavarva, ami elviszi a zsarátnokról a pernyét, csúnyán megégetheti magát.
Mi, nem a bosszú népe vagyunk. De nem a tehetetlenségé, hanem a türelemé és szabadságé. Mindenki büszke lehet, aki magyarként él, és az is, aki a magyarság vendégszeretetét élvezi. Tőlünk rosszat nem tanul.
Mi, szkíta módra hiszünk bárkinek, egymásnak és vendégnek egyaránt, de ha a vendég becsap, visszaél a vendégjoggal, annak előbb vagy utóbb, de biztosan útilaput kötünk a talpára, hogy menjen Isten hírével.
A világ most, gyorsan változik körülöttünk. Az idő szekere, a szabadság, a jólét és a szeretet felé halad. Igaz, most mély kátyúban van, de magyar lovak húzzák, így bizonyosan kijut a kátyúból. Ezrek kapaszkodnak a küllőkbe, és a saroglyába, hogy visszatartsák. Fontos, hogy ne a lőcsöt akasszuk le, hogy elverjük vele a kapaszkodók kezét, hanem minél többen súgjuk a magyar lovak fülébe, - „gyi lovam, gyi betyár”, ahogy Petőfi írta rég.
Ha elegen tesszük, hű lovaink kihúzzák szekerünket a gödörből, ha beleszakadnak is, kiszakítják a visszatartók kezéből, legyenek azok, akár kormányok, bankok, vagy sunyin tevékenykedő, pártütő megosztók.
Ehhez kívánok, ezen a jeles napon, erőt, egészséget, és a velünk együtt érzőknek, eredményes szurkolást.
Hajrá magyarok! Félre a hazug árulókkal! Éljen március 15! Éljen Magyarország!
Béla László
