A zsidó embert, mint embert, senki nem utasítja el, nem gyűlöli, nem különbözteti meg származása alapján. Megkülönböztetni, mindig, minden országban, így Magyarországon is, a személyes viselkedése, emberi reakciói, az emberi magatartása alapján szokták, azt a konkrét embert, amelyik ezt kiharcolja magának. Ehhez még zsidónak sem kell lenni. Azokat az embereket, akik Magyarországot ebbe a helyzetbe hozták, akik leépítették iparát, mezőgazdaságát, akik egy jól működő országból, egy tengődő nyomortanyát alakítottak, minden jó érzésű magyar, zsigerből utasítja el. Hogy ezek a vezetők, történetesen éppen zsidók, erről a magyarság sokkal kevésbé tehet, mint a zsidók maguk.
Az antiszemitizmus, nem egy létező társadalmi jelenség, hanem egy verbális fegyver. Ezt a fegyvert épp a zsidóság találta ki, és lőnek vele mindenkire, aki bírálja, bármely zsidó cselekedeteit, magatartását.
Az, hogy a zsidókat, egy-egy társadalomban sok bírálat éri, sajnos tény.
De, ha a bírálatokra nem az lenne a válasz, hogy azért fogalmazódott meg a bírálat, mert a bíráló antiszemita, hanem a megbírált zsidó, változtatna kifogásolt magatartásán, azonnal csökkenne a bírálatok száma.
Az a tény viszont, hogy a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják,
sőt, egy megbírált kisebb csoport jelzésére az egész világ összes zsidója, nemzetközi hecckampányba kezd, a maga befogadó országában, ez, a kollektív fellépés, egy kollektív felelősséget, és kollektív véleményt tükröz.
Egyszerűbben megfogalmazva. Teljesen mindegy, hogy egy zsidót okkal, vagy ok nélkül bírálnak, a zsidó közösség kötelességének érzi, hogy elvtelenül megvédelmezzék, nem azért, mert nem hibázott, hanem azért, mert zsidó, ha hibázott-ha nem.
Ezt nevezi ők rasszizmusnak, az ő „szabadalmuk”, és úgy gondolják, egyedül ők gyakorolhatják következmények nélkül. Bárki más, aki faji alapon dönt bármiről, az már bűnös, rasszista, antiszemita, náci, meg ami a csövön kifér.
Minden egyes nemzetben, ahol befogadták őket, néhány generáció után, elfoglalták a döntési pozíciókat, és rákényszerítik akaratukat a gazdanemzetre,
„ha tetszik, ha nem”.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Csak egy, hazai példával szemléltetve a következőt. Felmerül kérdésként, mit tartalmazzanak az iskolai tananyagok. Számtalan alternatív javaslat fekszik az asztalon. Olyanok, melyek alapján a magyar fiatal megismerhetné valódi múltját, büszkeséggel és szeretettel gondolhatna elődeire. Egyetlen javaslat van, ami a magyar múltat gyalázza, a zsidóság felsőbbrendűségére utal. Ha a döntési pozícióban történetesen egy zsidó ül, akkor Magyarországon, az a tanterv lesz kötelező, ami az ő felsőbbrendűségét hirdeti. Ez nem előítélet, ez tapasztalat.
Ugyanennek a kérdéskörnek, egy sarkalatos kérdése, hogy ma Magyarországon, nem azokat a pozíciókat nehéz megtalálni, ahol zsidók ülnek, hanem azokat, ahol nem.
Lehet ezt tagadni, engem antiszemitizmussal vádolni, de a tény, ettől még tény.
Erre, van egy cáfolhatatlan, az egész világ elé látványosan állított bizonyíték.
Amikor a Jobbik, a Parlamentben felvetette, még csak nem is a zsidó származású, hanem származásukat és kötődésüket Izraeli állampolgársággal is deklaráló politikusok számbavételét, és ennek nyilvánosságra hozatalát, kitört a zsidó hisztéria. Listázásról, tömeggyilkosság felé vezető útról, és egyéb képtelenségekről hisztériáztak. Kérdezem én? Ha nem tisztességtelen méreteket ölt ma Magyarországon az ilyen, kettős állampolgárok politikai szereplése, miért lenne olyan nagy baj, ha ez, egy nyilvános adat lenne?
Miért kell titkosítani a parlament összetételét?
Azárt, mert a magyarok, csak a nyomást érzékelik, de nem tudják az okát.
Erősen megváltoztatná a választások eredményét, ha ez nyilvános lenne.
Megoldás:
Nem kell listázni a képviselőket és politikusokat. De a szavazólapokon, kötelezően fel kell tüntetni, a jelöltnek, minden állampolgárságát.
Aki ezt nem teszi, vagy valótlan adat közlésére kerül sor, és ez kiderül, az a tisztségviselő elveszíti mandátumát, és körzetében új választást kell kiírni.
Így, a demokratikus választáson, valóban kinyilvánítódhat a magyarság véleménye, megláthatjuk, a nép szándékából, hány, és milyen kettős állampolgár ülhet a Magyar Parlamentben.
Béla László
