Ahhoz, hogy egy ember, jól érezze magát a bőrében, a bőrének rendbe kell lennie. Nem lehet koszos, sebes, elhanyagolt, mert ez ilyen bőrben, csak rossz közérzettel élhetünk. Milliók szenvednek ma Magyarországon a rossz közérzettől. Nyilvánvalóan azért, mert úgy találják, nem olyan a rend körülöttük, amiben jól érezhetnék magukat. Tiszteletre méltó igyekezettel, az országban akarunk rendet tenni, olyat, amiben mindenkinek élni lehet. Mindhiába.
Először, a fejekben kell rendet tenni.
Az értékrend, ami legjobban hiányzik. Az a belső, csalhatatlan mérleg, amin megmérhetjük a dolgokat, és teljes biztonsággal el tudjuk dönteni, mi jó, vagy rossz, igaz, vagy hamis. Ezt a mérlegünket támadják, a legnagyobb intenzitással az elmúlt száz évben, csoportok, események, körülmények, és ideológiák.
Lassan, ez a mérleg, mindenkiben mást és mást mutat. Ez a káosz alapja.
Ebben az állapotban lehet keresztülvinni, az emberek torkán lenyomni, a leg elképesztőbb dolgokat. Ezt a mérleget kéne hitelesíteni, hogy megszűnjön a káosz, és elmozdulhasson a helyzet a rend irányába. Az a káosz ami ma a világban uralkodik, minden izében reszket attól, hogy a mérlegek, hitelessé váljanak a fejekben. Mivel ezeket a mérlegeket, hatékonyan, az általános jólét, a gondtalan stressz mentes élet, képes kalibrálni, ezért mindent megtesz a káosz, a nélkülözés, a stressz, a bizonytalanság, világméretű elterjesztésére, és fenntartására.
Ez, az, az állapot, ami az embereknek egyre inkább nem felel meg, ami ellen tiltakoznak, és ami a nyugalom hiányának ellenére is, helyre kezdi állítani, mérlegeik hitelességét. Ez, a káoszteremtők rémálma, uralmuk biztos vége.
Általánosan erőszakolt értékrend, amit némelyek gyalázatos nyíltsággal ki is mondanak, hogy mindenki annyit ér, amennyi pénz felett rendelkezik.
Ez, túl azon, hogy sok ember számára sértő, az emberiség történetében eddig fellelhető legnagyobb tévedés. Az emberek értékét, csak és kizárólag a tehetség, az intelligencia, a tudás, és a jó szándék határozhatja meg. A pénz, egy szükséges rossz, ami nélkül ma, (civilizáltnak mondott területeken) nem lehet létezni. Azt, amilyen mértékben hamis ez az értékrend, egyszerűen beláthatjuk.
Kedvező természeti környezetbe, a világ többi részétől hermetikusan elzárva, elhelyezünk két csoportot. Egyikben van három gazda, (akit a fennhéjázók parasztnak nevezve lenéznek) egy molnár, egy kovács, egy kőműves, egy ács, egy szabó, egy takács, és egy pásztor, a másikban, három bankár, három politikus, egy ügyvéd, egy bíró, egy ügyész, és egy rendőr.
Az egyszerűség kedvéért, legyen a gyakorlati embereké A, a másik B.
Ezek a csoportok magukra hagyva élhetnek a lehetőségekkel. Hozzáférhetnek anyagokhoz, magukkal vihetik szükséges szerszámaikat, eszközeiket.
Rövid, néhány éves megfigyelés után, azt fogjuk tapasztalni, hogy ameddig az A csoport jól táplált, egészséges házakban él, és megfelelő ruhákban jár, addig a B, alultáplált, lerongyolódott kunyhólakó. Joggal vetődik fel a kérdés az emberi értékek meghatározása kapcsán.
A mai társadalmunk épp fordított képet mutat. Ameddig a bankár és egyéb kategóriák, hivalkodó jólétben élnek, addig az értékteremtők alultáplált,
lerongyolódott része a társadalomnak. Túl azon, hogy ez, mélyen igazságtalan, egyben fenntarthatatlan is. Ebből az erőszakosan kialakított hamis értékrendből az következik, hogy eltűnnek, elfogynak az értékteremtők. Apáik, nagyapáik tudását semmibe veszik a fiatalok, és meg sem tanulják. Mindenki bankár, bróker, piár, média vagy hasonló „szakember” akar lenni, mert az a menő, az a könnyű élet, a dologtalan haszontalan élvhajhászat tárháza.
Nem kell túl nagy fantázia, elképzelni egy ilyen úton haladó társadalom jövőjét. Néhány generáció után, már csak olyan emberek lesznek, akik csak a pénzhamisításhoz, a másik ember becsapásához, kifosztásához értenek. Az értékteremtő élelmiszer termelő emberek, kihalnak, megbecsülés, és utánpótlás hiányában. A kereskedők egymás között próbálnak, nem létező árukat adni-venni. A bankárok egymást próbálják kifosztani, a brókerek, egymást próbálják becsapni, de az egész bagázs, mezítláb, rongyokban gyalogolva éhezik. Hasznavehetetlen hazug választási plakátjaikból tákolt sátraik szélét, aranyrúdjaikkal terhelik le. Amikor már megveszi őket az Isten hidege, hamis pénzeikből máglyákat gyújtanak, és tüze mellett kuporognak, mint a makk ász. Boldogok, vagy boldogtalanok(?) hogy mindent sikerült másoktól elrabolni, még, ha semmire sem mennek is vele. Dédelgetett üresfejű celebjeik kigúnyolják őket, és legelni mennek a parlagra. Aki még tudja, mi a munka, és annak eredménye, messze kerüli őket, és ha véletlen találkoznak, ajándékba, szeretetből, annyi élelmet ad nekik, hogy épp éhen ne haljanak. Hagyják, had élvezzék, amit alkottak maguknak és a világnak.
Jelen helyzetünkben efelé haladunk.
ÉBRESZTŐ!!! Amíg nem késő, amíg még van mit megmenteni.
Béla László
