évszázados átverés

   Nehéz szívvel látom, olvasom, vagy hallgatom, amikor egy magyar, legyen az publicista, vagy egyszerűen csak felháborodott ember, mocskos tolvajokról, korrupt kiskirályokról, eltávolítandó csoportokról ír vagy beszél. Az ilyen, mindig arra bizonyíték, hogy az adott ember, még nem lát tisztán, vagy beszáll a gonosz hintájába, és úgy cselekszik, ahogyan a gonoszok irányítják. Sajnos, ebbe magamat is gyakran bele kell számítanom, hiszen tetőtől talpig emberből vagyok, és ilyen az emberi természet. Nem tolerálja, az igazságtalanságot, szót emel, az érdemtelen hatalom ellen. Ilyenek vagyunk.

   Még ebben sem vagyunk egészen egyformák. Minden ember egy-egy önálló identitás, és mindenki, a saját identitásának megfelelve ítéli meg a dolgokat.

Éppen ezért mondotta Jézus urunk: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” Ennek ellenére, mégis, mindig, mindannyian ítélkezünk, - mások felett. Ez hiba.

Nem ítélkeznünk kellene, hanem, ha szükségét érezzük, cselekednünk.

         Mit eredményez az egyik, és mit a másik döntés?

Ha ítélkezünk, de nem cselekszünk, felébresztjük önmagunkban a haragot, netán ennek erősebb megnyilvánulását, a gyűlöletet. Ettől frusztráltakká válunk, rosszul fogjuk magunkat érezni, ami bennünket pusztít. Hogy miért?

Mert eltorzítja morfogenetikus mezőinket. Az ember, mint minden élőlény, jelenlegi felfogóképességünket tekintve, felfoghatatlanul összetett és bonyolult kölcsönhatásokon egyensúlyozó rendszer. Folyamatos információcserékkel tartja egyensúlyban önmagát. Testünk egyes részei is kommunikálnak egymással. A legújabb kutatások szerint, a szív, az, a központi információs bázis, melybe beérkeznek, és amelyből kiindulnak, a minden továbbit meghatározó jelek. Ennek a kutatásnak érdekes és rendhagyó hozadéka, hogy a kísérletek során azt tapasztalták, hogy a szív, az őt érő ingert megelőzően, már az elvárható reakciót produkálja, tehát, a tudatunkkal ellentétben a "jövőbe lát". Érzelmeink is, a korábbi feltevésekkel ellentétben, a szívünkben, és nem az agyunkban fogalmazódnak meg. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy az agy, a teljes idegrendszerrel együtt, egy zenekar, melynek karmestere a szív. Ha mások viselkedése, ill. annak megítélése miatt, frusztráltakká válunk, szívünkben haragot táplálunk, ez a legnagyobb hiba, amit önmagunkkal szemben elkövethetünk. Ilyenkor, megváltoznak a szív kibocsátott jelei, (rossz irányban) és befogadni is csak rossz tartalmú jeleket képes.

Ettől, felborul a kényes egyensúly. Az egyensúly felborulása viszont, anyagi következményeket hoz magával. Itt, természetesen nem elsősorban gazdasági, pénzügyi dolgokra gondolok, bár ez is lehet kísérő jelenség. Elsődlegesen, szervi megbetegedések formájában nyilvánulnak meg a negatív gondolatok.

Soha nem a test betegszik meg! Az embernek, mindig előbb a lelke beteg, és a test megbetegedése mindig csak ezt követi, de követi. Hiába igyekeznek a bajt elhárítani terápiákkal, ameddig a lelki egyensúly helyre nem áll, addig a test, parancsszóra produkálja az elváltozásokat. Élnek közöttünk olyanok, akiknek örömöt okoz, mások frusztrálása. Ők ettől egyáltalában nem szenvednek, sőt, örömüket lelik benne. Még nagyobb öröm a számukra, ha látják, miként mennek tönkre, a célba vett emberek. Nem szabad haragudni rájuk, mert mindezt, mérhetetlen tudatlanságból teszik. Ha hajlandók elfogadni, szeretettel fel kell világosítani őket, mindaz, amit tesznek, másoknak hátrányát jelenti.

 Mit tehetünk önmagunk védelmében?

Semmi esetre sem válasszuk a haragot, vagy a bosszút, hiszen az, a fentebb részletezett negatívumokat hozza magával, szükségszerűen, és elkerülhetetlenül.

Tűrjük továbbra is reakciók nélkül a gyötrelmeket?

Ez is rossz megoldás, mert oda vezet, ahol most tartunk, és amit legtöbben, nehezen viselünk.

  Szeretettel kell megközelíteni a kérdést. Ez az egyetlen helyes, és egyben célravezető megoldás. Kétség kívül, meg kell akadályozni, a negatív gondolkodású embereknek, felénk irányuló tevékenységét, de nem mindegy hogyan. Amikor ezen dolgozunk, soh’sem a harag, a bosszúvágy, de a megbántott emberek iránti szeretet vezesse cselekvéseinket. A különbség, az eredmény szempontjából lényegtelen. Mindenképpen el kell szigetelnünk magunktól, a megátalkodottan rosszul gondolkodókat. Csak-hogy, ameddig gyűlölet, bosszúvágy vezet bennünket, egyedül harcolunk, egy hadsereggel szemben, tehát eleve vesztésre állunk. Ha a hozzánk hasonló kárvallottak iránt érzett szeretet vezet, minden haragtól mentesen, akkor egységbe kerülünk, minden hozzánk hasonlóval. Ekkor már, egy hadosztály fog harcolni, egy szakasszal, melynek kimenetele, szintén borítékolható.

Melyek a gonoszság fegyverei?

  Láthatóan, nagyon kiterjedt fegyvertárral pusztítanak.

A legősibb, és egyben, legelterjedtebb, a hamis vád. Az ártó szándékúak, megvalósítanak erősen negatív dolgokat, mint a rasszizmus, a fasiszta ideológia követése, amit a maguk területén, soha nem látott tökélyre visznek. Ha bárki ezt szemükre veti, ezt azonnal visszafordítják, és fasisztának, rasszistának bélyegzik az észrevételezőt.

  Mindeközben, a világ minden részében, a béke megbontására, az ellenségeskedés felszítására törekszenek, gátlások nélkül zsebelik be, bárki megteremtett javait. Erre, világméretű nemzetközi szervezeteket hoztak létre, amelyben a nemzetek felelőssége annyi, hogy hajlandók asszisztálni a működésükhöz. Nem kellene, de ezt, külön-külön, minden nemzetnek, magának kell eldöntenie.

  Másik erős fegyverük, a területek pénzei felügyeletének, kibocsátási (nyomtatási) jogának megszerzése, vagy közös, általuk felügyelt pénz bevezetése, amivel bárhol, akadálytalanul visszaélhetnek. Ezt, mindig beépített, színleg az adott nemzethez tartozó kollaboránsok segítségével érik el.

Egyetlen eredményes védekezés ez ellen, a kollaboránsok mielőbbi felismerése, és eltávolítása, minden közügyben való, bármilyen állásfoglalás, véleménynyilvánítás lehetőségétől. Nekünk magyaroknak is, ez a legkézenfekvőbb békés megoldás.

A szemfényvesztés módszerei.

Az Eu., minden tagállam dolgaiba lehetőségeihez mérten beleszól. Lehetőségei attól függenek, mennyire együttműködő, az adott állam kormánya. Mivel a negatívumokat megvalósító kormányokat, a közvélemény általában elutasítja, minél együttműködőbb a kifosztásban egy kormány, az adott államot, az eu. annál erőteljesebben támadja.

Miért teszi ezt?

Nyilvánvalóan azért, hogy az együttműködő kormány népszerűségét a közvélemény előtt növelni próbálja. Jó hatással van az al-fosztogató elfogadottságára, ha a fő-fosztogatóval, látszólag kemény harcban áll.

Ez persze csak színjáték, bűvész trükk, a nagyérdemű megtévesztésére.

Az igazi ellenfélnek, az adott nemzet érdekei valódi harcosának, ennél sokkal rosszabb helyzettel kell szembenéznie. A fő, és al-fosztogató, egyaránt a felszámolására, megsemmisítésére törekszik. Ilyenkor nagyon nehéz, a szeretet talaján maradva, gyűlölet és bosszúvágy nélkül mérlegelni, de láthatóan eljött az idő, amikor a nemzetek többsége képes lesz erre. Ez jelenti, a fosztogatás végét.

Ezt a történést II.András királyunk fogalmazta meg a legérthetőbben, 1222-ben:

14. CZIKKELY.
Az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja.
Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.

Ez most így is lesz, és legyen is, mindannyiunk épülésére, minden gyűlülettől, és haragtól mentesen.

Béla László