évszázados átverés

… Jóska! Azt írod, nem szeretsz. - mondja a régi magyar nóta.

Van, akinek ezt szükségtelen megírni, mert aki nyitott szemmel jár az országban, az egytől-egyig tudja, hiszen látja, érzi, tapasztalja.

Az, az öreg, munkában megfáradt paraszt bácsi, akinek a falu másik végére, vagy épp a szomszéd faluba kell elkutyagolni egy doboz cigiért, mert valakinek így tartotta kedve, az bizonyosan látja, tudja, hogy ezt nem szeretetből tették vele. Persze, van, aki nem látja, de nagyon sok pénzzel kell bekötni a szemét, hogy ez így legyen, és azt a sok pénzt, mind a paraszt bácsiktól, munkásoktól, tanároktól, orvosoktól ápolóktól, egyszóval, minden magyar állampolgártól veszik el. Nyilvánvaló, hogy nem csak a 16% egységes adóval, és a 27% Áfával, de, az egyre nyíltabb, és egyre szemtelenebb áremelésekkel is. Ha nőnek az árak, nő az Áfa is, csak ezt sokan nem gondolják át.

  Mindemellett, a Viktor levelez a néppel.

Sokan hiszik, hogy csak fényezi magát, de ez, csak mellékcél. Úgy van ez, mint sok nyugti gyógyszernél. A főhatásnak írják a mellékhatást, és mellékhatásnak azt, amiért gyártják. Ad abszurdum, - olvastam olyan „mellékhatás” ismertetőt,

amelyre, mellékhatásként nem restellték ráírni „hirtelen halál”. Aki használja, és hirtelen meghal, senkinél nem reklamálhat, hiszen ráírták.

  Valami ilyen, a Viktor levél mellékhatása is. Fenntartja és fokozza a stresszt.

Tudatosítja azt a fenyegetést, mindent tudunk rólad szürke magyar. Tudjuk a nevedet, a címedet, a körülményeidet, és ne merj ellenünk gondolkodni, netán cselekedni, mert megtalálunk.

Na és?

Nem most, vagy később találnak itt meg bárkit. Már akkor találtak meg minden magyart, amikor az Antall kormányt, és eddig minden jogutódját, lenyomták az emberek torkán. Amikor az országot, jogosulatlanul eladták, és az árát elmutyizták. Amikor bécsi cukrászdákkal, és egyéb lehetetlen mézes madzagokkal, betuszkolták Magyarországot az unióba, hogy lerombolhassák a cukorgyárainkat, és még sorolhatnám.

  Nem teszem.

Viktor csak levelezzen. Mutogassa, hogy bárkit megtalál. Teheti, ameddig papírja van, de ha gondol a jövőre is, akkor sok papírt kell tartalékolnia arra az időre, saját, és holdudvara számára, amikor szembe kell nézniük a néppel.

  Nem, holmi TEK-kel túlbiztosított kampánygyűlésen, ahova a lopott pénzzel bekötött szeműek tömege jár, hanem csak úgy simán, mint egyszerű állampolgár.

  A dolog, visszafelé is igaz. Sok ember ismeri őket, és sokan tudnak dolgokat.

Ha mind összeadják, amit tudnak, akkor az emberek is tudnak mindent róluk.

Ha ezzel egyszer szembe kell nézniük, sok papírra lesz szükségük. Talán bánni is fogják, miért is kellett annyit szétküldeni, fenyegetésnek a nép közé.

Béla László