Sokak gondolkodásába rögződött, hogy a magyar függetlenség és szabadság megteremtésének lehetőségei végleg elvesztek. A látszat, valóban ez, de tudni kell, hogy a cionista törekvéseket, mindig, valamiféle látszat igénybevételével valósítják meg. Teremtenek olyan helyzeteket, melyekben látszat hátrányok akadályozzák az elnyomás kiterjesztésével szembeni ellenállást. Úgy tesznek, mint ha minden lehető dolog felett, korlátlan rendelkezésük lenne, holott, ez nem igaz. Korlátlan rendelkezése, minden országban a népnek van. Nincsen ez másképpen Magyarországon sem.
Igaz, a Magyar Honvédséget, liberális kormányok, gyakorlatilag felszámolták, ne kelljen attól tartani, hogy egy-egy áruló kormány emészthetetlen, nyilvánvalóan népellenes intézkedését követően, (gyár-robbantás, Hajdúbét, uniós beléptetés, trafik-törvény, földtörvény, stb.) a hadsereg, átveszi a hatalmat, becsukja a felelősöket, és újra, normális mederbe tereli az ország életét.
Ezt, látszólag kivédték, de ez is csak látszat, mint minden, amivel félelembe, reménytelenségbe igyekeznek, vélt gyarmataikat taszítani.
A jelenlegi magyar állapotok alakításáért, és fenntartásáért, legfeljebb néhány százezer ember, felelős. Igaz, nincs jelentős magyar haderő, de ezt a kisebbséget, a magyar nép, ha szándékában áll, kapanyéllel is elveri a hatalom közeléből, de nem teszi. Más igazság, hogy ha egy széles, népi szándék felszínre kerül, a magyar kezekben lévő fegyver, nem fordul a magyarok ellen, hanem, mint 56-ban, a népet fogja támogatni. Ez nem kérdés. Azok a fegyverek, melyek hazai területen idegen kézben vannak, igen hamar, magyar kézbe kerülnek.
Azok a „bátor” katonák, akik a legmodernebb fegyvereikkel, megfutamodnak egy elszánt, fegyvertelen csoport kőzápora elől, vagy hárman, állig felfegyverzetten ütlegelnek egy fegyvertelen civilt, semmilyen valódi veszélyt nem jelentenek.
Mindezek ellenére, nem is érdemes belemélyedni, az erőszak esélyeinek latolgatásába, mert a magyarok számára, nem ez, az elintézési mód. A magyar szabadság, az emberek szívében lakik, és kivívása, fegyverekkel, eddig mindig sikertelennek bizonyult. A cionistáknak, soha sem volt, és ma sincs, nyíltan, fegyveres ereje. Mindig, mások egymásnak uszításával érik el céljaikat, nevető harmadikként. Ilyen, nálunk, a látszólagos MSZP-Fidesz ellentét, a mesterségesen szított cigány-magyar viszály, a szegények és gazdagok, mondvacsinált ellentéte. A világ, és a magyarok is rájöttek már, hogyan teszik lóvá őket, és ezek a praktikák, egyre kevésbé működnek. Mára mindenki látja, hogy egy nagyon szűk kisebbség érdekében kell nyomorognia, nélkülöznie,vagy szegényebb honfitársát, gusztustalanul kifosztania. A gazdagoknak is nehéz, elnyomni a belső lelkiismeret folyamatos tiltakozását, és belenézni, a tisztességtelenül kifosztottak szemébe. A szegényeknek is nehéz, látni a hajléktalanok szenvedését, és támogatni őket a nincsből, mégis ezt teszik, miközben gyanakvó pillantásokkal méregetik egymást. Ezt teszi velünk, a cionista daráló. Kiforgat mindannyiunkat emberi mivoltunkból. A gazdagoktól elvárja, olyanná váljanak, mint a cionista ideológusok "színe-java", együttérzés, nemzeti összetartozás, isteni igazságosság, legkisebb jele nélkül. Aki más útra téved, vagy tart, azt könyörtelenül bedarálja.
Érdekesen működik a „cionista daráló”.
Nyilvánvalóan, nem vagyunk egyformák. Mindig vannak közöttünk, akik a legelképesztőbb ellehetetlenítés ellenére is, megtalálják a cionista gazdasági falon, azokat a réseket, ahol valahogyan még érvényesülni lehet. Ezek az emberek, noha alapjában becsületes emberek, és nem cionisták, kiszabadulnak a cionista gazdasági prés nyomása alól. Gazdagabbak, gondtalanabbak lesznek az átlagnál. Ezzel, sajnos, azonnal szembe kell nézniük, a gazdagabb és elnyomottabb magyarok közötti, cionisták, és az emberi alaptermészet által generált ellenérzéssel. Ahhoz, hogy ezt megszüntessék, legalább, a közvetlen környezetük számára, bizonyítaniuk kell együttérzésüket, önzetlenségüket.
Ezzel, a környezetükben élő, munkájukat segítő emberek is kiszabadulnak a présből. Erre, a cionisták allergiásak. Figyelnek piszkosul, és ha ilyet látnak, azonnal akcióba lendülnek. Az ilyen, meggazdagodó vállalkozók, általában törvényes alapokon állnak, amennyire a cionista kettős mérce, törvényes alapnak tekinthető. Így, törvényesen, nem lehet ezeket az embereket ellehetetleníteni.
Ekkor veszik elő, az ősi fegyverüket, az emberi előrejutási vágy kihasználását, a felemelkedés megállítására, visszafordítására.
Akadályozás helyett, nagyon csábító, és valószínűen létező ajánlatot tesznek, az adott vállalkozónak, aki, még ha nem önző is, kap, egy ilyen lehetőségen, hogy önmaga, és emberei számára, jobb lehetőséget teremthessen.
Ekkor következik be, a cionista gazdasági kivégzés. Eleinte, nagyvonalúan kifizetik az irreálisan magas árakat. Később (60 napos átutalás) egyre bizonytalanabbá válik a pénzek megérkezése. A reklamációkat azzal hárítják el, hogy elfogytak a financírozási kereteik, és csak további tejesítések után tudnak „majd” fizetni. Ekkorra már, a vállalkozónak jelentős pénze fekszik, ki nem fizetett anyagban, és munkában. Fut a pénze után. Tartalékait, sőt, gyakran kölcsönöket is felhasználva, folytatja a munkát. Amikor teljesen kimerült, képtelen anyagot venni, munkabéreket fizetni, akkor tudja meg, hogy a kifizetésre nem is számíthat. (körbetartozás) Ismerek olyan konkrét személyt, akit egy lakópark teljes térburkolatainak, parkolóinak és járdáinak építésével vittek be ebbe az erdőbe. 36 mill. Elismert jogos követelése úszott el, míg ő maga, nincstelenné, földönfutóvá vált. De ilyen volt a Hajdúbét, az M0-ás híd, és még számtalan, cionista gazdasági bűncselekmény. Ezek felelősei, kivétel nélkül, büntetlenek maradtak, sőt, még ma is, fel mernek állni, a politika, általuk bemocskolt porondjára. Közülünk sokan pedig tétlenül nézik, sőt egyesek, még bugyután tapsolnak is hozzá.
Ez mind, nem baj!
Persze, nem is öröm, de így van.
Az öröm az ürömben, hogy ezeken az eseteken át, lelepleződött a cionista daráló működése, és az óvatosabb magyart, már lépes-mézes madzaggal sem lehet becsalni, a cionista daráló torkába.
Sajnos, ez még mind kevés. Az ország, és a nép felemelkedéséhez ennél több kell.
Fel kell számolni Magyarországon, a cionista darálót.
Első lépésben a motortól, az eu-tól kell függetleníteni magunkat. Ez, mindaddig nem lehetséges, ameddig a „motor” energiaellátását, a kollaboráns magyar kormányokat, fel nem számoljuk. Miután az energiaellátást megszüntettük, a motor leáll. Csak ez után van lehetőség, a kuplung, az uniós tagság szétbontására. Ha ezt megoldottuk, attól kezdve, sem fékezni, sem gyorsítani, sem akadályozni, nem tudnak a cionisták, folyamatokat, eseményeket, megindulhat a természetes növekedés.
Hogyan mehet ez végbe?
Lehet, hogy csak hatalmas, látszólagos visszalépések árán.
Kérdés, mit tartunk visszalépésnek, és mit előrelépésnek? Ezt embere válogatja.
Én, a magam részéről, azt tartom előrelépésnek, ha a magyar ember, úgy általában, és tömegében, normális polgári életfeltételek mellett képes élni, állandó, mindennapos gondok, problémák nélkül. Képes megtakarításokat létrehozni, hogy ha netán akad egy költségesebb ötlete/igénye, azt meg tudja valósítani. Nekem, ez az állapot a természetes, és minimálisan elvárható.
A cionisták számára ez a visszalépés. Mára elérték, hogy a társadalom, jelentős része, a létminimum alá szorult. Mindennapos gondok, félelmek gyötrik, gazdasági kereteinek szűkössége, és a szűkös keretek elvesztésének mindennapos lehetőségei miatt. Ez, lélekben töri össze az embereket, ami közvetlen kiváltója a szervi bajoknak, miközben az egészségügyi ellátást, szinte felszámolták. Ezt, mindenki a saját bőrén érzi, mégis, sokan bólogatnak hozzá.
Sokan hiszik, hogy a kifosztás, a „rendszerváltással” vette kezdetét.
Ez, súlyos tévedés.
A cionista lobbi, már a Habsburgok háborúja alatt, megtette lehetséges lépéseit, amit végül Trianonnal sikerült megkoronáznia, a magyarok, áruló képviselőinek közreműködésével. Horthy, a romjaiból újraélesztette az országot. Ez, érvágás volt a cionisták tervein. A II. háborúval torolták meg, és Európa népei, sajnos, hajlandósággal szálltak be a hintába. Mára már nem tennék.
Mi változott hát, ami idáig juttatta a népet? A malacok nevelése?
Hogy nézett ki a magyar mezőgazdaság, miután véget ért, az akkor cionistákat támogató szovjet vérengzés?
Tanyákon élt az emberek jelentós része. Minden gazdaság, nagy százalékban önellátó volt. Ez, a zsarolhatatlanságot jelentette. A gazda, megtermelte, learatta, elcsépelte, és elraktározta a kenyérgabonát. Ha otthon elfogyott a kenyérliszt, amiből maga sütötte a kenyerét, feldobott 5 zsák búzát a szekerére, és elkocogott a közeli malomba. Ott, megvárva, míg sorra kerül, felöntötték a búzáját a garatra. Abból a búzából kapott egy zsák korpát, (búzahéjat) egy zsák darát (grizt) és két zsák lisztet. Fizetni semmit sem kellett, mert az ötödik zsák volt a malom munkadíja. Ez volt, a legtermészetesebb önellátás, ami csípte a cionisták szemét. Szép csendben, mondvacsinált indokokkal, minden malmot bezárattak.
Ma alig van malom az országban.
Hosszú ez a történet. Egyenlőre, ennyi futotta. Ha lesz erőm, és érdekli a Kedves Olvasókat, folytatom…
Béla László
