évszázados átverés

  Sokan, sajnos eddig, engem is beleértve, nem is tudjuk, amikor cseperedő gyermekünknek, régi magyar gyermekdalt tanítunk, miről is szól, a szöveg.

Szomorú, hogy lassan már feledésbe is merülnek ezek az emlékek, mert az a generáció, aki még ismerte/ismeri, nem maga neveli a gyermekeit, mert nem hagynak rá időt. A szülőknek a megélhetéshez a pénzt kell hajtani, mert ma „az,  az úr”, az óvodai „tanterv” viszont, kifejezetten tiltja, (Hillernek hála) hogy a fiúkat fiúként, a lányokat lányként neveljék. (ettől nehéz lenne a homoszexualitást előtérbe helyezni)

Kisiklottam, bocsánat.

Ott hagytam el, hogy aki ismeri is a gyermekdalt, nagyobb része, nem tudja, miről szól a szöveg.

 Íme a dal linkje: http://www.gyerekdal.hu/dal/cickom-cickom

Énekeljük, hogy „szita-szita péntek szerelem csütörtök dobszerda” de hogy ez jelentene bármit…?

Magam is, a Magyarok Országos Gyűlésén, Apajpusztán, Dr. Papp Lajos szívsebész professzor előadásán tudtam meg, ma. Azt hittem, ismerem a magyar nyelvet, a hagyományokat. Igen. Egy töredék részüket, de meg kell ismernem a hiányzókat is.

Ebből az ártatlan kis dalocskából derül ki a magyarság házasodási szokásainak, a Szent Istvánt megelőző időkben általános, és néhány helyen a közelmúltig fennmaradt rendje.

     Hogyan kerül a szita a házassághoz? Az egy válogató eszköz, ami képes kiválogatni az amorf állapotú lisztből, a nagyobb darabokat. (búzaszemet, szennyeződést)

Milyen érdekes a magyar nyelv. Mi képekben beszélünk. Amikor a gazdaasszony szitálja a kenyérsütéshez a lisztet, mit lát a gyermek, a saját testmagasságából?  Nagyon sűrűn aláhulló apró szemeket. Mit mondunk mi, amikor így esik az eső, vagy a sűrű ködben haladva vizesek leszünk? Szitál az eső, vagy ködszitálás van. Hogyan kapcsolódhat ez, a házassághoz, szerelemhez? Úgy, hogy a szita, az ősmagyar kultúrában, tisztálkodó eszköz is volt.

Az igazán higiénikus tisztálkodás eszköze, a mai zuhany őse. A magasan rögzített szitába, egy segédkező, a cseberből öntötte a vizet, és a szita volt, ami az egyenletes elterítést intézte.

Ismét csak régi magyar szokás szerint, ha egy fiú, és egy leány között szerelem szövődött, a házassághoz vezető út első lépése, a kifejezetten ehhez az alkalomhoz kötött, a mindennapinál sokkal alaposabb tisztálkodás volt.

Szita-szita péntek.

Mi az, hogy szerelem csütörtök?

Egy ilyen alapos (egész napos) tisztálkodás után, a férjjelölt, ha a lány is úgy akarta, lehetőséget kapott, hogy naplementétől, hajnalhasadásig, a lány szobájában aludjon. (elhálták a próba nászéjszakát) Volt ennek, a fiú számára, a tisztálkodáson túl, egy másik feltétele. A szerelemcsütörtök estéjén egy tehénkét kellett behajtania a lányos ház istállójába. Ha a próba sikertelennek bizonyult, mert a legény, a legénybúcsún túl sokat ivott, vagy egyéb okból nem felelt meg a lány elvárásainak, hajnalhasadáskor a legény mehetett, a tehénke maradt, és elmaradt a dobszerda.

Ha megtalálták egymásban, amit kerestek, következhetett a dobszerda.

Mi volt a dobszerda?

Maga a házasságkötés.

Az ősmagyar (gnosztikus) kereszténységben, nem kellett a házassághoz a templom pátosza. Sokkal patetikusabban, a szabad ég alatt, Isten színe előtt köttettek a házasságok, örökre és visszavonhatatlanul. Sámándobok hangjai közepette, az Isten jelenlétét jelképező tűz körül, az egész közösség részvételével, nem meghívottak társaságában.

Ez volt a dobszerda.

 Ettől kezdve, a közösség (a falu) minden tagja tudta, hogy ez a két ember, egy pár. Ettől kezdve, ha az asszonyra más férfi vetett szemet, vagy a férj, más fehérszemélyre, a falu közmegvetésének tárgyává válhatott. Épp így az asszony is, hasonló helyzetben, és ezt, halálosan komolyan vették. (nem is voltak válások) Ez garantálta az utódok megbízható, és kiszámítható jövőjét, és egy család szeretetében való felnevelkedését. (nem a napközi) Azt, még nem tudom, hagyományaink szerint, mennyi időnek kellett eltelnie, egy esetleges újabb próbálkozásig, hiszen a sikertelen próbálkozásnak is, lehettek következményei. Azt sem, ha mégis lett következmény (terhesség), hogyan kezelte ezt a hagyomány?  

Nem baj.  Ez, a következő dolog, amit kideríthetek.

Volt ennek a hagyománynak természetesen árnyoldala is.

Ha egy lány, nagyon válogatós volt, akár egy tehéncsordát is össze „szerelemcsütörtöközhetett” mert hajnalban minden legénynek kiadhatta az útját. Nagyon szépnek és kívánatosnak kellett azonban lenni az olyan lánynak, akinek a harmadik-negyedik tehénke után, még akadt legény, aki hajlandó volt behajtani, kockázatra a tehénkéjét.

Ez, az ősmagyar hagyományoknak egy jelentéktelen apró része, amit számunkra mindössze egy gyermekdalocska őriz, de már alig tudjuk, mit is valójában?

Érdemes megismerni ezeket, hiszen ez adja a nemzet egyenes, kemény, megroppanthatatlan gerincét, büszke tartását, és ebből következő szabadságát.

Magam is mindent elolvasok, mindenhova elmegyek, ahol ilyen ismereteket szerezhetek.

Béla László

Utóirat: Szégyen, hogy egy ilyen ártatlan gyermekdal videóját a Youtube eltávolította. Egyebek között, ez is fényes bizonyíték, a magyar hagyományok, és kultúra pusztításának szándékára. Ettől, persze, mi őrizhetjük szívünkben, a gyűl-öletet, hagyjuk meg az elektronikának.  Hisz ha a sérelmek gyül-nek, bennünket

ölet-nek. Ez a gyűlölet értelmezhető definíciója. Nekünk, maradjon meg inkább a

szer (találkozás) etet (táplál) egyszóval, a szeretet. Ha pedig szerét ejthetjük (találkozhatunk a lehetőséggel), próbáljuk, minél alaposabban, és kiterjedtebben megismerni hagyományainkat. Többet nemesit rajtunk, mint bármilyen film, amit dézsából öntenek ránk mostanság.